tigris wrote:
varasdinak meg nem látok friss külföldi cikkiét, az utolsó egy 2003-as amsterdami konferenciaanyag. Akkor meg honnan lehet tudni, kinek milyen teljesítménye van?
Kedves
tigris, az ún.
ad hominem argumentum, amit itt alkalmazol, nem érinti az itt tágyaltak lényegét (ld. még
red herring fallacy). A teljesítménymérést --- meglepő módon --- azok is értéknek tarthatják, akik nem rendelkeznek egy Noam Chomsky publikációs teljesítményével.
De tudod, miért lenne jó szubjektív szempontból is, ha lenne egy korrekt és következetes teljesítménymérés? Mert hamar kiderülne, hogy kinek van jövője a szakmában és kinek nincs. Ha azt látod, hogy XY tényleg objektíve jó dolgokat csinál, te meg nem, fair play játékban derül ki, hogy te miért nem rúgsz labdába mellette. Nem is marad az emberben akkor semmi keserűség, hiszen a meccs korrekt szabályok szerint ment. Ha viszont nincs vagy lanyha a teljesítménymérés, akkor végül is mi dönti el, ki lép előre a ranglétrán? Mert nem biztos, hogy korrellálni fog a tudás és az előrelépés. Akkor a kisebb-nagyobb szolgálatok, a diplomatikus szervilitás, a megnyerő modor, az okos hízelkedés igenis sokkal többet nyomhat a latban, mint a puszta képesség, amihez nem járulnak ily előnyös vonások.
Azt gondolom, hogy a vezetők nagy része a fent felsoroltakat értéknek tartja, még ha publikusan soha be nem is vallaná. Emberek vagyunk, és a legtöbben nem tudjuk kivonni magunkat az ilyen dolgok hatása alól. Ez rendben is van. De azt neked is látnod kell, hogy ez alapvetően
káros, és hogy ezt csak az objektivitás tudná kivédeni. De miért van úgy, hogy Magyarországon ennek az objektivitásnak a megteremtéséhez nincs kellő szándék? Mi ennek a magyarázata? Nem az, hogy így nagyobb teret kaphat a szubjektív döntés, míg a méréssel ez a szabadságfok elveszne, de legalábbis jelentősen lecsökkenne? Dehogynem. És ezért nem áll szándékában senkinek, aki megfelelő helyzetben van hozzá, kidolgozni és betartatni egy ilyen követelményrendszert.
Nem az a lényeg tehát, hogy én vagy
rebrus hol helyezkedünk el egy nem létező ranglistán, hanem az, hogy miért nincs egy korrekt és mindenkire következetesen érvényesített ranglista (pl. a nyelvtudományban)? Ha van akkor, de csakis akkor, beszélhetünk arról, hogy
rebrusnak vagy akárki másnak, aki hivatásos kutató (én nem vagyok az) mit kéne tennie, hogy e lista élére kerüljön, és kiszámítható (!) tudományos karriert járhasson be. Addig marad az emberek szubjektív megítélése, amiben a fent felsorolt kvalitások a kívánatosnál jóval gyakrabban és nagyobb súllyal eshetnek bizony latba. És ez igazából senkinek se jó, mert az eredménye a kontraszelekció, ami leginkább a konformis középszernek kedvez.
(Ami a konkrét megjegyzésedet illet, valószínűleg a Nyelvtudományi Intézet honlapjáról elérhető CV-mben találtad az adatot. Azt a CV-t pedig 2008. december 31. óta nem frissítem, az e szálba szorosan nem tartozó okok miatt.)