NYELVÉSZ

Egyrészt: Ezt a MG-s szálat, kedves adminok, tegyétek át a hagyományos nyelvtanhoz, vagy valahova.
Másrészt ígértem idézetet a MG-ből arra vonatkozólag, hogy amabban is találunk olyan kijelentéseket, amelyek a vizsgált tárgynak értéket tulajdonítanak, és a nemzeti önazonosságot is kifejezik (amiből egy csomó mindenkövetkezik):

Harmadrészt pedig olyan idézet is van, bár szerencsére nem sok, ahol iganis van értékítélet: 231. o. az igenév egyeztetéséről (,,helyessége megkérdőjelezhető''), 97 o. hangzóhiányos igék (,,csak arra ügyeljünk, hogy félreértésre ne adjunk okot''), 286. o. (,,a nyelvművelés idegenszerűnek tartja''). Stb. Általában apróbetűs részben vannak normatív, preskriptív kijelentések, nincs elhatárolódás a ,,nyelvművelő szakirodalomtól''. Az egyes szerzők is különböző mértékben normatívak. A helyzet lehetne sokkal rosszabb (ahogyan pl. a standardizálni kívánt nyelvtankönyvekben az), a MG-ben nem ez dominál, de az az állítás nem állja meg a helyét, hogy nincs benne ilyen.

Mindenki úgy bassza el az életét, ahogy akarja...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Annyit emlegetitek ezt az MG-t, hogy lassan már nem bírom ki, és el fogom olvasni

Nem állítottam, hogy az MG-be írta (a valahol arra utalt, hogy nem tudom hol). Azt elég jól tudom, mi van az MG-be, köszi.

Békés Verát sajnos nem olvastam, Kuhnnak azonban ez már van annyira kreatív alkalmazása (nem rossz értelemben: ellenkezőleg), hogy az alkalmazót alappal illesse meg a szerzőség joga. (A kumulatív vs. tudományos oppozíciót én a magyarszociolingvisztikáról szóló írásodból szedtem, ezért hivatkoztam rád.)

escaepe már megint olyanról beszél, amihez nem ért:

Tényleg? És ezt a molnarcili nem tudta?!
Amúgy meg:

Nem kell semmit helyre tennem: Deme ezek alapján határozza meg az anyanyelvészetet. Nem is beszél ő se jó, se leíró, se nyelvészetről: "A magyar nyelvvel való foglalkozás Magyarországon nem pusztán egyike a nyelvtudományi diszciplínáknak (s még kevésbé, mint ahogy annak idején a KGST-nómenklatúra besorolta: az uralisztikának), hanem önálló diszciplína, tudniillik: anyanyelvészet. Az idegen nyelveket talán elegendő vizsgálni, szerkezetüket és működésüket tanulmányozni; az anyanyelv vizsgálatának, működése tanulmányozásának eredménye azonban túl kell, hogy mutasson a megismerés fokán, az – akár rendszerbeli, akár működési – jelenségeken túlra, társadalmi szerepének figyeléséig, sőt ennek minél eredményesebb betöltésének segítéséig. Az anyanyelv átfogja a társadalomnak és a benne élő egyéneknek minden tevékenységét; ezért az anyanyelvészet nemcsak „diagnosztikus”, hanem „terapeutikus” jellegű is." (Nyr.)
escaepe olvassa még el ezt is: Deme László (1999): Az anyanyelvészet fogalma és társadalmi feladatai. In: Glatz F. (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. Budapest: MTA. 49–56.
Utána meg rá lehet keresni, hogy a modern nyelvész csak boncolgatja a nyelvet, mint bogarász a svábbogarat, ellenben az anyanyelvész, aki...


Folytassuk az alapokkal:
"A nyelv higgadt vizsgálatát már az is nehezíti, hogy a nyelv nehezen hozható saját magunktól kellő távolságba, ami pedig a véleményalkotáshoz szükséges volna. Gyakran olvasok ma is ilyet: „nyelvünk, magánhangzóink, »ban/ben« ragunk” – miközben a biológus nem ír olyat, hogy „sejtmagjaink, nyirkunk, mellékvesénk”, pedig sejtmagjai mindenkinek vannak. Elkelne tehát némi távolságtartás, mielőtt a nyelvről – bárki nyelvéről – nyilatkozunk." (Nádasdy Ádám: Rovarirtóval a szavak erdejében. Népszabadság 1997.06.21. 17.o.)



Én csak szeretnék ilyen okos lenni. A magyar nyelvtudomány történetére vonatkoztatva Békés Veránál kerül elő szerintem a kumulativitás, egyébként meg természetesen Kuhn paradigma-modellje kapcsán jött rá a tudománytörténet, hogy mi is ez.

1. Az azért elég furcsa, h az MG teljesen figyelmen kívül hagy más nyelveket.
2. Önazonosságot akar konstruálni, ha nem is a magyar népnek vagy nyelvnek, de magának a paradigmának. L. a "büszkék vagyunk (, hogy megszüntettük a számnév szófaját)" stb.



Én még súlyosabbnak tartom, hogy a módszer teljesen definiálatlan, tehát semmit nem mondanak arról, mikor állítanak fel kategóriát (pl. l. a határozókat) vagy mit fogadnak-e el egyáltalán érvnek. Állatorvosi ló: Keszler egyszerű és összetett mondatainak határsávja.

Mindez oda vezet, hogy keretüön belül nem is lehet vitát folytatni, mivel nincsenek elvek.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Preskriptív jegyekre én nem emlékszem, pedig háromszor kellett végigolvasnom.
Deme tanár úr nem írt fejezetet a MG-ba, és nem is dolgozik a tanszéken.(egyébként még igaza is lehet: lehet hogy jót tesz a munkánk minőségének, ha szeretjük azt amivel foglalkozunk. persze nem garantálja.)

Szerintem ezek a követelmények nem igen-nem kérdések, hanem fokozatosak. nem tudom, mi a "racionális érvelés minimuma", "explicitség", "tisztán definiált fogalom", "a jelenségek elfogadható köre". lehet hogy van különbség a, mittudomén, minimualizmus "internal merge" fogalma és hagyományos grammatika képző-jel-rag fogalma között explicitségben, én csak azon akadtam ki, hogy valaki ezt egy lapon említi a belinkelt magyarmegmaradás cikkel (ahol ilyen érvek vannak: az ecudori indiánoknál találtak olyan nevet, hogy Béla; "és még sorolhatnánk"-kitételek).

Azért: amit ktam (nekem nagyon tetsző módon) kumulativitásnak nevez, vagy ahogy én szoktam mondani, hogy a klasszikus grammatika valamiféle folklór: ahogy a mindenféle régi műzenék esszenciája lerakódik, banalizálódik, néhol eltorzul, és népdalok keletkeztek belőlük, ugyanúgy sűríti a klasszikus grammatika a különféle korok nyelvtudományát. Ez persze gátja a tudományos előrehaladásnak, inkoherens nézethalmazt termel ki, de azért elég jól garantálja, hogy kifejezetten antitudományos nézetek nagyobb mennyiségben ne tudjanak belekerülni. A sumermagyarológusok viszont tömény antitudományosságot művelnek.
Szóval azért én semmi esetre se tennék egyenlőségjelet a kettő közé. És igen, hatással volt rám a magyar szak, és még csak nem is bánom (persze azt se, hogy nem csak az).

Ez szerintem nem ennyire egyértelmű, bár lehet benne különbség. Minden esetre a MG is különleges értéket tulajdonít a magyar nyelvnek. A magyar nyelvvel való foglalkozás értékőrzés is. A hagyományos leíró és preskriptív irányzat össze van mosódva. Majd a ktam a helyemre tesz, de asszem a Deme tanár úr mondta vala valahol, hogy igazán jó leíró nyelvész csak az lehet, aki szereti ezt a nyelvet, és a aki szereti, az félti is stb. Azt nem teszem helyesen, hogy a MG-ből most nem idézek ezt alátámasztandó, majd megteszem holnap.

A sumérizmus kicsit olyan nacionalista ihletésű dolog (szerezzünk a magyarságnak menő eredetmítoszt), vagyis ott az áltudomány valamiképpen a nemzeti önazonosságot akarná konstruálni (hogy egyszerűen fejezzem ki maga), míg az MG, gondolom, mentes az ilyen törekvésektől. Ez talán egy különbség. Bár asszem - és ezt a jelek szerint kevesek mondhatják el itt magukról - nekem még sosem volt kezemben a nagy mű.

Nekem is az volt (kimondtatlanul) a fejemben*, hogy a sumerság és a MG nem ugyanaz a kategória. De most, hogy jobban belegondoltam, fogalmam sincs, miben különböznek.
1. Módszereik tudománytalanok, nem explicitek.
2. Érveléseik nem követik a racionális érvelések minimumát.
3. Alapvető fogalmaik definiálatlanok, homályosak. [Megjegyzem, ebben a többi elméleti és tudományosank vélt iskola sem jár elől jó példával, hogyneemlítsek konkrétat.]
4. A leírásuk nem fedi le a jelenségek elfogadható körét.
Szóval én is izgatottan várom az érvelést, ami szerint különböznek.

[*Lehet, hogy mégis volt rám hatással a magyarszak, mamám neee...]

Semmi személyes, komolyan kíváncsi vagyok, miben látja a különbséget.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Kaptok egy Szedlacseknét, ha így folytatjátok.

Nocsak. Tényleg? Szeretném érteni.



Hát erről nem tehetek. Lehet, hogy a kecskének is sértő, hogy a kecskebékát éppen kecske-békának hívják, de biztos megvan az oka.



Persze, nem hasonlítanék egy teljes művet egyetlen bekezdésnyi gondolathoz. De összességében nem látok nagy különbséget. Persze, a MG nagyobb gondot fordít arra, hogy látszólagosan értelmes legyen.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)