escaepe már megint olyanról beszél, amihez nem ért:
escaepe wrote:
Deme tanár úr nem írt fejezetet a MG-ba, és nem is dolgozik a tanszéken.
Tényleg? És ezt a
molnarcili nem tudta?!
Amúgy meg:
molnarcili wrote:
Majd a ktam a helyemre tesz, de asszem a Deme tanár úr mondta vala valahol, hogy igazán jó leíró nyelvész csak az lehet, aki szereti ezt a nyelvet, és a aki szereti, az félti is stb.
Nem kell semmit helyre tennem: Deme ezek alapján határozza meg az anyanyelvészetet. Nem is beszél ő se jó, se leíró, se nyelvészetről: "A magyar nyelvvel való foglalkozás Magyarországon nem pusztán egyike a nyelvtudományi diszciplínáknak (s még kevésbé, mint ahogy annak idején a KGST-nómenklatúra besorolta: az uralisztikának), hanem önálló diszciplína, tudniillik: anyanyelvészet. Az idegen nyelveket talán elegendő vizsgálni, szerkezetüket és működésüket tanulmányozni; az anyanyelv vizsgálatának, működése tanulmányozásának eredménye azonban túl kell, hogy mutasson a megismerés fokán, az – akár rendszerbeli, akár működési – jelenségeken túlra, társadalmi szerepének figyeléséig, sőt ennek minél eredményesebb betöltésének segítéséig. Az anyanyelv átfogja a társadalomnak és a benne élő egyéneknek minden tevékenységét; ezért az anyanyelvészet nemcsak „diagnosztikus”, hanem „terapeutikus” jellegű is." (
Nyr.)
escaepe olvassa még el ezt is: Deme László (1999): Az anyanyelvészet fogalma és társadalmi feladatai. In: Glatz F. (szerk.):
A magyar nyelv az informatika korában. Budapest: MTA. 49–56.
Utána meg rá lehet keresni, hogy a modern nyelvész csak boncolgatja a nyelvet, mint bogarász a svábbogarat, ellenben az anyanyelvész, aki...
escaepe wrote:
(egyébként még igaza is lehet: lehet hogy jót tesz a munkánk minőségének, ha szeretjük azt amivel foglalkozunk. persze nem garantálja.)
Folytassuk az alapokkal:
"A nyelv higgadt vizsgálatát már az is nehezíti, hogy a nyelv nehezen hozható saját magunktól kellő távolságba, ami pedig a véleményalkotáshoz szükséges volna. Gyakran olvasok ma is ilyet: „nyelvünk, magánhangzóink, »ban/ben« ragunk” – miközben a biológus nem ír olyat, hogy „sejtmagjaink, nyirkunk, mellékvesénk”, pedig sejtmagjai mindenkinek vannak. Elkelne tehát némi távolságtartás, mielőtt a nyelvről – bárki nyelvéről – nyilatkozunk." (Nádasdy Ádám: Rovarirtóval a szavak erdejében. Népszabadság 1997.06.21. 17.o.)
martonfi wrote:
Azért: amit ktam (nekem nagyon tetsző módon) kumulativitásnak nevez
Én csak szeretnék ilyen okos lenni. A magyar nyelvtudomány történetére vonatkoztatva Békés Veránál kerül elő szerintem a kumulativitás, egyébként meg természetesen Kuhn paradigma-modellje kapcsán jött rá a tudománytörténet, hogy mi is ez.