|
Szerintem Zamenhof naivitásáról nem érdemes sokat filózni, hiszen világos, hogy akkor még egyrészt élet-tapasztalatlan volt, másrészt egy ”burokban” élt, nem azt látta, hogy a szüleinek napi 12 órát kellene robotolniuk, és ő sem kényszeredett éjszakai kulimunkára, hogy tanulmányait fedezhesse. Nem értette meg a gyűlölködés valódi okát, és azt hitte naivan, hogy mindaz a nyelveknek köszönhető. A kiváltságok, a lobbizás okozta neheztelés meg sem fordult a fejében. Ha fiatalkorában átélte volna az 1910-es évek éhínségét, amit az akkori oligarchák váltottak ki (valamennyire hasonlóan, mint a jelenlegi gazdasági krízist), akkor reálisabban ítélte volna meg a gyűlölködés okát. De nem volt abban a helyzetben, hogy ezt átlássa.
Ami a tervezett nyelveket illeti, a gazdasági nagyhatalmak befolyását most hagyjuk, azzal nem tudunk mit kezdeni. És nem is biztos, hogy érdemes azzal foglalkozni, hiszen sok mindent lehet lentről felfele is terjeszteni.
Hogy meg lehet-e állapítani egy nyelv nehézségi fokát, az szerintem nem akadály. Az eszperantóval nem az a baj, hogy sok időt venne igénybe a megtanulása (ha lenne értelmes szabályzata és nyelvhelyes irodalma), hanem az, hogy hiányos, zavaros, ellentmondásos a meghatározottsága. Azok, akiket a saját magam által, önkényesen alkotott szabályok (beleértve a szórendi szabályokat is) szerint oktattam, és csak az én szövegeimet, példamondataimat (ill. az általam átírt/átjavított novellákat, cikkeket) engedtem olvasni, tanulmányozni, azok tényleg hamar megtanulták a nyelvet használni, de csak velem. A szókincs, az viszont már önálló szorgalom kérdése. Kiábrándulás akkor érte őket, amikor eredeti irodalmat kezdtek olvasni, ill. másokkal próbálták használni a nyelvet, hiszen akkor szembesültek a nyelv eredeti zűrzavarosságával, mert a többiek az egyértelmű szabályokhoz magát alig tartó Zamenhof -féle nyelvezettel ismerkedtek meg (nem is írok megtanulásról, hiszen értelmes ember nem tud ellentmondásos dolgokat megtanulni). Ettől elment a kedvük a nyelvet tovább használni.
Tíz év alatt megtapasztaltam, hogy milyen sokan szerették volna önállóan megtanulni az eszperantót, hogy tudjanak ők is idegenekkel kommunikálni, de ez csak a többnyelvűeknek sikerült többé-kevésbé.
Az akadály a fércmunka szabályzata. Több nyelvet kel ismerjen az ember, hogy ezen túltegye magát.
De állítom, hogy ha betiltanák a nyelvezeti, nyelvhelyességi szempontból koherensnek nem mondható eszperantó irodalmat, és egy értelmes szakembercsoport összeállítana egy egyértelmű, racionálisan kidolgozott szabályzatot, ott, ahol kell, szórenddel is, akkor a gyakorlatban is sokkal többen tudnák önállóan is megtanulni a nyelvet használható szinten, és a nyelv sikere hamar elterjedne. Így a hivatalos hozzáállás már nem befolyásolná azt, hogy emberek tömegei kezdetben magáncélra tanulják meg a tervezett hídnyelvet. Ebben az Internet is sokat segítene, hiszen nem kell külföldre utazni, hogy idegenekkel kommunikáljunk.
Meg vagyok győződve arról, hogy egy nyelvben a következetes nyelvtan, sémásság, nagyon meggyorsítja a nyelv elsajátítását. Mint már említettem, a szókincs más téma, de ott is nagy előny, ha a szavakat az írott formához hasonlóban kell kiejteni.
Még gyorsabban lenne megtanulható egy tervezett nyelv, ha kevesebb toldalékképzővel, és inkább különálló képzőkkel működne. Ez az én jelenlegi magánvéleményem.
Viszont ne mondja azt senki, hogy nem lehetne sokkal gyorsabban megtanulni az angolt, ha pl. a rendhagyó igék nem lennének rendhagyóak, ha csak olyan szavak lennének, amelyeket hasonlóan kell kiejteni, mint leírni (nem kellene minden szót kétszer megtanulni), ha lenne egyértelmű szabály a vessző használatára (ez utóbbi csökkentené a sablonként megtanulandó mondatrészeket).
És akkor még nem említettem a hallás utáni értést, ami pl. az olaszhoz képest kb. kétszer nehezebb. De a francia vagy a német nyelvet sem lehet gyorsabban megtanulni, ott más jellegzetességek hosszabbítják meg a nyelvtanulást.
Egy nem fércmunka, sémás tervezett nyelvet viszont érdemes letesztelni különböző anyanyelvű, ún. kontroll csoportokon, hogy milyen gyorsan tudják elsajátítani.
Azt állítom, hogy igenis lehet egy nyelv nehézségi fokát a gyakorlatban, objektíven megmérni.
|
Login
FAQ
Search
