varasdi wrote:
Don't give up, gondolom, valahol készülődnek azok a válaszok.
A kérdés itt konkrétan ez volt:
kalman wrote:
pl. a már-már/valósággal/szinte száguld kifejezés nemcsak "nem szószerinti jelentést", hanem egyszerű túlzást is indikálhat, erre a felvetésemre már nagyon régóta nem kaptam választ, mint ahogy nagyon sok más felvetésemre se.
Erre a konkrét kérdésre annyit mondanék, hogy már-már/szinte egyetértünk, legalábbis ami ezt a tesztet illeti, összesen annyi kéne még hozzá, hogy
kalman levegye az idézőjeleket amiket a nem szószerinti jelentés köré tett. Ugyanis azt én se vitatom, hogy a nem szó szerinti jelentésen kívül bizonyos esetekben egyszerű túlzást is indikálhatnak ezek a kifejezések. Mint ahogy azt se, hogy a szó szerint kifejezés használatával se mindig a szó szerinti jelentésre utalunk, hanem használhatjuk akkor is, ha egy idézet pontosságára (verbatim) akarjuk felhívni a figyelmet.
Általánosabban, bár nyilván velem is vannak problémák bőven, szerintem arról részben
kalman is tehet, hogy nem kapott még választ több felvetésére. Nem tartom magam rettentő lassú felfogásúnak, de még mindig emésztenem kell (nem szó szerint), amit mondott, mert számomra ez annyira radikális és újszerű.
És ebben
kalman nem könnyítette meg a dolgomat:
kalman az elején wrote:
ha az emberek mondanak/elfogadnak ilyet, hogy Ez a bálna plüss, akkor valamilyen értelemben nincs igazad (hiszen akjkor a topikban bálnaként azonosítanak valamit, ami a komment szerint plüss, tehát bálnának tekintik az illető dolgot).
kalman ezt is az elején wrote:
ha valaki azt mondja, hogy Ez a vendéglő megszűnt, akkor vendéglőként azonosítja, tehát valamilyen értelemben vendéglőnek tekinti, akár tetszik, akár nem.
sőt kalman még ezt is az elején wrote:
Olyat viszont nem mondanak, hogy Ez a gyilkos állítólagos, mert az állítólagos gyilkost eszünk ágában sincs gyilkosként azonosítani.
Az alapkérdés az volt, mikor jár együtt az Ez egy Adj N típusú állítás igazsága az Ez az N egy Adj igazságával:
Az előbbi idézetek miatt én úgy értettem,
kalman eredeti érve nagyjából ez:
1. Ha a beszélők használják az Ez az N egy Adj mondatot, akkor a mondat topikjával N-ként azonosítanak valamit.
2. A beszélők (adott esetben) használják az Ez az N egy Adj mondatot.
3. A beszélők a mondat topikjával N-ként azonosítanak valamit. (1,2 ből)
4. Ha a beszélők N-ként azonosítanak valamit, akkor a beszélők az N-t (valódi) N-nek tekintik.
5. A beszélők az N-t (valódi) N-nek tekintik. (3, 4-ből)
Erre reagálva hoztam fel olyan példákat, mint hogy Ez a tízezres hamis, ahol a tízezres egy papírdarabra referál, ami nem pénz, vagy Az átlagembernek 1,8 gyereke van, ahol az átlagember leírás nem referál semmire, ahhoz, hogy a mondat értelmes legyen, át kell fogalmazni (az érv utólag: fajtára nem referálhat, mert a fajtáknak vannak vagy lehetnek instanciái, az átlagembernek viszont nem lehetnek. De ez különben se tartozott a lényeghez, mindössze arra példa, hogy az 1. Premissza nem minden esetben igaz.)
Midőn ezt írtam, még viszonylag tiszta volt az ég, azonban egy idő múlva kiderült (na persze nem az ég, azon inkább sötét felhők kezdtek gyülekezni, (nyilván nem szó szerint), bár eleinte nem vettem észre), hogy
kalman egyáltalán nem úgy érti az azonosítást, mint azt eredetileg gondoltam . Mindez valahogy így kezdődött:
kalman valamivel később wrote:
Pontosan tudod, hogy tárgyak terveire, maradványaira stb. is lehet referálni a dolog osztályát jelölő szóval, ezt nem kéne tovább "ragozni". Szerintem ha lehet rájuk referálni velük, akkor ezek "jelentik" őket, ennyi az egész.
Igenám, de ekkor én naív módon a referálást még mindig a hagyományos, földhözragadt Frege-Strawson-Searle (vagy esetleg Kripke-Putnam stb.) értelemben, részben a referencia azonosításaként értettem (Frege szerint: a jelentés valamiféle deskriptív tartalom a beszélők fejében (?), amiről mindenesetre annyit fel kell tennünk, hogy meghatározza a jelöletet, Kripke szerint az oksági lánc az, ami végső soron kijelöli a referenciát).
Ezért még ekkor is azt gondoltam, talán bizonyos esetekben mégiscsak előfordulhat, hogy különbség van aközött, amit a beszélők mondanak, és aközött, amit gondolnak, vagyis amit (legalábbis a hagyományos megközelítés szerint jó közelítéssel) a szavaikon értenek, mivel a kettő elvileg szétválhat.
Ezek után nem csoda, ha a (már korántsem teljesen) derült égből villámcsapásként értek ezek a szavak:
kalman villámcsapásként wrote:
én hangsúlyosan nem arról beszéltem, hogy az emberek "mit miként azonosítanak" (ez egyébként is egy elég nehezen mérhető pszichológiai micsoda szerintem), hanem arról, hogy mire mit mondanak, mit minek neveznek (ez közelebb áll a szakmámhoz). Ezen belül külön probléma, hogy vmit esetleg tévesen azonosítanak és ezért neveznek másnak, mint ami
Hát hogy hangsúlyosan nem erről volt szó, abban nem vagyok biztos (ld. az eredeti érvet, ahogy én felhőtlenül és naivan rekonstruáltam magamnak)...
Ezek után: még mindig az alaposan megtépázott vitorlájú, de egyelőre talán még el nem süllyedt hagyományos megközelítés utasaként (nem szó szerint értendő!) én úgy gondolom (talán
erik.svobodával egyetértve): egy adott szó jelentése megértésének legalábbis szükséges feltétele, hogy a beszélő képes legyen bizonyos különbségek megtételére, diszkriminációra, azonosításra, stb.
Tegyük fel, hogy úgy van, ahogy
kalman mondja, és a nyelvi jelentés (a szószerinti jelentés meg pláne) alapvetően homályos, tudományosan kezelhetetlen stb. stb. izé (vagy legalábbis ez egy jó közelítés).
Erre én annyit mondok (
varasdi-ra utalva, aki feltehetően nem ért velem egyet, és Dennettől kölcsönözve): ha a jelentés illúzió, akkor igencsak felhasználóbarát illúzió.
Olyannyira az, hogy az emberek képesek arra is, hogy olyanokat mondjanak egymásnak: te ismered/nem ismered ennek és ennek a szónak/kifejezésnek a jelentését, vagyis hogy - egészen elvetemülten - azt gondolják magukról, hogy
tudnak valamit a jelentésről, (méghozzá nem is keveset, ld. pl. Grice és Strawson Quine-nak írt válaszát: "In Defense of a Dogma") és hogy képesek nagy vonalakban elmagyarázni egymásnak, mi is egyes szavak jelentése, ha erre épp szükség van.
Hasonlítsuk ezt össze a hétköznap beszélők intonációra vonatkozó ismereteivel. Komolyan analógiába lehet állítani a kettőt? Nem hinném.
Elfogadom, hogy lehet egy olyan nominalista (nem biztos, hogy ez a jó kifejezés) szemantikát is csinálni, amiben a jelentés teljesen heterogén, ahogy azt
kalman teszi. Csak épp szerintem ebből jópár izgalmas dolog ki fog maradni.
Említettem már pl. az iróniát, a túlzást meg a közvetett beszédaktusokat, de ennél komolyabb kétségeim is vannak. Hogy egy alapvetővel kezdjem: már azt sem látom, hogyan lehetne gyakorisági alapon különbséget tenni egyes homonímák és a poliszém jelentések között. Szerintem sehogy, legalábbis egyelőre nem látom, hogy lehetne, ha csak asszociációkat vizsgálunk. A plüsshóemberről már nem is beszélek, pedig isten bizony láttam ma egyet egy kirakatban.
Továbbra is a hagyományos megközelítés fogságában mondom: szerintem a helyzet az, hogy létezik szó szerinti jelentés, és a nem szószerinti állításokat gyakran (bár nem mindig) át lehet fogalmazni szó szerintiekre.
A legvilágosabb példáit ennek a tudományokban találhatjuk: egy függvény szó szerint véve nem rendel hozzá semmihez semmit, mert egy halmazként van definiálva, a halmazok pedig nem ágensek. A gének szó szerint nem önzőek, mert a DNS-szeleteknek nincsenek erkölcsi tulajdonságaik. Beszélhetünk így róluk, de ilyenkor mindig meg tudjuk magyarázni, hogy mit értünk valójában a szavainkon.
Egyébként az én válaszaim a kérdésekre ezek lennének:
1. A plüssbálna nem bálna, hanem plüssbálna, játékbálna, bálna formájú plüss (vagy - mint már tudjuk - frottír stb.) -darab
2. A kitömött/döglött bálna bálna ugyan, de már nem él
3. A bálna csontváza nem bálna (vö. Ebből a bálnából csak a csontváza maradt), mert különben az öreg halász nem sírna a regény végén.
4. Az orka nem bálna (mondom ezt utánanézve, ami persze csalás, de nem volt mit tennem, mivel én átlag beszélőként nem tudtam, mi az az orka, I blush to confess

)
5. elképzelt bálna - a mentális kép természetesen nem bálna, amit elképzelünk, az viszont bálna, kivéve, ha plüssből vagy más ilyesféle anyagból van
5. A kövér férfi/nő nem bálna, csak hasonlít rá bizonyos vonatkozásban, mert a horizontális dimenziót figyelembe véve mérete az emberek átlagos méretéhez viszonyítva ahhoz hasonlóan feltűnő, ahogyan a bálna mérete is feltűnő a tengeri élőlények között.