<elôzô * ^tartalom^ * következô>
Nádasdy Ádám
Az örömtelen eretnekek
[Magyar Narancs, 2001/02/15, p. 40]
A tévében volt egy mûsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A mûsorban a felvilágosítás szervezôi rendszeresen a "meleg", kifejezést használták, míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthetô a melegek idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a hímvesszô vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar neve: "buzi" --- dehát az meg túl sértô ahhoz, hogy a tévében használni lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabuszó.
A buzi szó a magyarban nem régen él, de egyébként ezeréves múltra tekint vissza, mint gyanús, titkos, bûnösnek tekintett embercsoportok címkéje. A magyar buzi az 1900 körüli években csípôdött le a buzeráns alakból a pesti szlengben (vagy ahogy akkor mondták: argóban), ekkor lett a cigarettából cigi, a mozgóképszínházból mozi, a buzeránsból buzi. Az alapszó, a buzeráns a németbôl került ide a múlt század végén (magyar szövegben elôször 1896-ban írták le). A német alak Buserant, a magyarban a szóvégi -áns a latinoskodó hagyomány eredménye, mint pl. német elegant -- magyar elegáns. A német szó a velencei olaszból származik, az ottani buzerar (ejtsd budzerár) igébôl, melynek jelentése "szodómiát ûzni, azaz férfivel análisan közösülni". Ennek alapja pedig a régi olasz bugero (ejtsd budzsero), azaz "szodomita". Furcsállhatnánk, hogy erre az olaszok külön szót tartottak fenn, ám tudjuk, hogy a szó korábbi jelentése "eretnek" volt, még korábbi jelentése pedig --- tesék megkapaszkodni --- "bolgár".
Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem errôl van szó. Európán a 10. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek kiindulópontja a Balkán volt. A mozgalmat a "katarok" (tiszták) összefoglaló néven szokás emlegetni, de országonként saját nevük is volt: Bulgáriában a bogumilok, Olaszországban a patarénusok, Franciaországban az albigensek. Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a külvilág egyszerûen "bulgároknak" nevezte ôket. Így jutott el az eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol boulgre, majd bougre (ejtsd: "búgrö") lett belôle. Elfelejtôdött, hogy e szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már "eretnek, hitszegô" értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger), már szelídebb jelentésben: "paraszt, bunkó, tökfilkó". Végül ez a német Buger a magyarba is átjött, még a szüleim is használták: "Ki ez a buger?", azaz tökfilkó. Ebbôl származik a magyar bugris is.
No jó, de mi köze mindennek a homoszexualitáshoz? Hogy tesz szert egy "eretnek" jelentésû szó (mert ekkorra a bolgárok rég kikoptak a képbôl) a "szodomita" jelentésre? Nos, két úton is. Az egyik a "dobjunk rá egy lapáttal" attitûd: aki eretnek, az nyilván mindent megenged magának, sôt: bizonyára perverz örömét leli abban, hogy mindent fordítva csináljon. Az eretnekeket azzal is vádolták, hogy fordítva mondják a szentmise szövegét, pedig ilyen vicceket sosem csináltak, ôk puritán, humortalan emberek voltak. No de a kortársak átláttak a szitán: aki a miseszöveget visszafelé mondja, az a farkát is nyilván máshová dugja, mint a rendes emberek. Az eretnekmozgalmakat a 13. század végén leverik, feledésbe merül az "eretnek" jelentés, de marad a "gazember" meg a "szodomita". Így kerül át az angolba, bugger formában, bár már nemigen használják szexuális értelemben, inkább ilyen kifejezésekben él: the little bugger "a kis szarházi, a nyavalyás".
A történészek azonban nem zárják ki, hogy az eretnekek egyes csoportjai -- mint például a bulgáriai bogumilok -- valóban ûzték a szodómiát. Hogyhogy? Hát nem tisztaságot hirdettek? Nem örömtelen puritánok voltak? Egy pillanat: ne essünk abba a hibába, hogy a szodómiát a gondtalan élvhajhászattal azonosítsuk. A tudósok feltételezik, hogy a bogumilok rituálisan (kvázi kötelességszerûen) gyakorolták a szodómiát, abból a célból, hogy megcsúfolják a sátánt. Ôk ugyanis a gyereknemzést a sátán mûvének tartották, mellyel a Gonosz fenntartja uralmát az emberiség fölött. Ha nem születne több gyermek, megszûnne a sátán vadászterülete, nem lenne többé bûn, s a világ ismét Isten egyeduralma alatt állna. A férfi-nô közösülés (és annak élvezetessé tétele) a sátán ravasz ötlete, mellyel újabb és újabb emberi nemzedékek születését, s így a bûn fennmaradását biztosítja. Nemi vágyunkat tehát vezessük le bármely olyan módon, melybôl nem születhet gyerek, s akkor a Gonosznak a képébe röhöghetünk. Ezt a gondolatmenetet az eretnekek a manicheizmus nevû ókori vallásból merítették, melynek alaptanítása az volt, hogy a világ a Jó és a Gonosz harcára épül, hogy a földi világot a Gonosz teremtette, tehát nekünk az emberi élet felszámolásán kell munkálkodnunk, hogy a Jó ismét egyeduralkodó legyen. A bulgar-bougre-bugger névvel illetett eretnekek között tehát voltak olyan csoportok, melyek asszonyhoz nem nyúltak, hanem a magvukat meddô talajba, azaz férfibe hullatták. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt élvezetbôl tették, dehát elsô a hit.
A francia szó --- fordított földrajzi utat bejárva, és most már csakis "szodomita, buzi" értelemmel --- az olaszba, onnan a németbe, s onnan a magyarba került. Sokan úgy hiszik, hogy a buzi a német Busenfreund "kebelbarát" szóból származik, mások a buzgó, buzog szavakhoz kapcsolnák, megint mások Oscar Wilde kedvesének, Lord Alfred Douglasnek becenevébôl, a Bosie-ból vezetnék le. A nyelvészet a fenti leszármazást tartja hitelesnek.
Vegyük észre, hogy a kérdéses eretnekek technikailag ugyan "buzeránsok" voltak (azaz fenékbedugósak), de az nem biztos, hogy érzelmileg is homoszexuálisok voltak a szó mai értelmében. Ez a megkülönböztetés a középkort még nem érdekelte: ôk --- hogy úgy mondjam --- behavioristák voltak, ítéleteikben csak azt nézték, ki mit hova dug, nem azt, hogy mit érez vagy mire vágyik holdas éjjeleken. A "homoszexuális" szó viszont a 19. század végi pszichológia mûszava, s egy ösztönéleti beállítódást jelent, már függetlenül attól, hogy az illetô ezt a gyakorlatba is átviszi-e s hogy milyen anatómiai megoldásokkal él. A buzi szó a mai használatban ugyanezt jelenti, tehát nem a szodómia gyakorlására, hanem az azonos nemûek iránti lelki hajlamra utal --- azaz átvette a "homoszexuális" szó jelentését, s egyszerûen annak trágár, tabuval terhelt stiláris megfelelôjévé vált.