NYELVÉSZ

Sok lesz a kivétel, mert naphosszat lehetne sorolni: főrend, főkapitány, főember, főtanfelügyelő stb. Tulajdonképpen szinte mindent elláthatunk fő- előtaggal, amelyet valamilyen halmazban ki tudunk tüntetni mint valamilyen értelemben legelsőt.

Igen, értsed úgy. Miért, van? Ill.: miért, nincs?

A kétfajta értelem persze határos egymással, de a főpincér mégis csak egy rang, mint az alhadnagy/főhadnagy. A legfontosabb pincér mindig az, aki kiszolgál minket. A cégnek is a főigazgató a főnöke, de a legfontosabb ember a portás.

Jó példa a jelenségre a főérték és a fő érték. Az első a matematikában egy feltételrendszer megoldásai közül azt jelenti, amelyik valami más értelemben kitüntetett helyzetű. Pl. a sin alfa = 1 megoldása alfa = 90° + k*360°, s itt a főérték a 90°, mert ez esik a [0, 360) alapintervallumba. A fő érték egész más: "legfőbb értékünk a gyerek".

„Főtörzs(őrm.), főtábla, főpincér, főszezon – ezeknek pl. nincs al- vagy mellék-es alakjuk; az utolsónak az ellentétét körülírással fejezzük ki: elő- és utószezon.”

Rendben. Akkor most ezek legyenek a kivételek:)


„A különbséget jobban kihozza, ha megpróbálod a felsőfokát:
*legfőbb pincér / mondat / bérlő / bejárat stb.
legfőbb elv / kérdés / cél / gonosz stb.”

Ezt most értsem úgy, hogy nincs olyan, hogy legfőbb pincér, legfőbb mondat, de olyan van, hogy legfőbb elv, legfőbb kérdés, legfőbb cél, legfőbb gonosz (?)

„Ez nagyjából uaz a különbség, mint ami a jóember és a jó ember közt van: a legjobb ember csak a másodiknak a felsőfoka, az első – fn. lévén – nem is fokozható.”

Ezt nem értem, hogy jött ide.

„De megteheted, hogy az említett hasonló értelmű szavakkal próbálod meg helyettesíteni a fő-t:
*legfontosabb (legnagyobb) pincér / mondat / bérlő stb. (A csillag most az eredeti alaktól való értelmi különbözőséget jelzi.)
legfontosabb elv / kérdés / cél, legnagyobb kérdés / gonosz.”


A szabály a jelentésből indul ki, s valahol a főpincér a legfontosabb pincér bizonyos értelemben. Ennek alapján külön kellene írni? Tehát itt arra gondolok, hogy a ’mellék-’, 'al-' ellentétes jelentése a ’legfontosabb’ (ami ugye a különírás kritériumaként szerepel).

Főtörzs(őrm.), főtábla, főpincér, főszezon – ezeknek pl. nincs al- vagy mellék-es alakjuk; az utolsónak az ellentétét körülírással fejezzük ki: elő- és utószezon.

A különbséget jobban kihozza, ha megpróbálod a felsőfokát:
*legfőbb pincér / mondat / bérlő / bejárat stb.
legfőbb elv / kérdés / cél / gonosz stb.

Ez nagyjából uaz a különbség, mint ami a jóember és a jó ember közt van: a legjobb ember csak a másodiknak a felsőfoka, az első – fn. lévén – nem is fokozható.

De megteheted, hogy az említett hasonló értelmű szavakkal próbálod meg helyettesíteni a fő-t:
*legfontosabb (legnagyobb) pincér / mondat / bérlő stb. (A csillag most az eredeti alaktól való értelmi különbözőséget jelzi.)
legfontosabb elv / kérdés / cél, legnagyobb kérdés / gonosz.

Valószínűleg nem én vagyok az egyedüli, akinek okozott már gondot a a fő szó helyesírása más szóval való kapcsolatában.

Külön pontban úgy tudom, nem foglalkozik vele az AkH, de a szótárban a 207.oldalon a fő szó helyesírását ekképpen határozzák meg: ’mellék-’ v. ’al-’ jelentéssel ellentétes értelemben egybeírjuk, ill.’legfontosabb’ v. ’legnagyobb’ jelentésben különírjuk. Na mármost (ezt így írják?), mivel a ’mellék-’nek ellentétes jelentése a ’legfontosabb’, mivel a ’mellék-’ jelentéstartalmában benne van az is, hogy kevésbé fontos, ezért – szerintem – nem olyan könnyű ennek a szabálynak a pontos megértése, ill. alkalmazása így ebben a formában.

Magam avval kezdtem el játszani -- hátha esetleg könnyebben érthető és alkalmazható --, hogy a megadott példáknál az egybeírásnál vajon van-e mindegyik szónál ’mellék-’, vagy ’al-’ előtagú párja a szónak. Így nézett ez ki: főállomás--alállomás, főbérlő—albérlő, főcím—alcím, főépület—melléképület, főfoglalkozás—mellékfoglalkozás, főigazgató—aligazgató, főmondat—mellékmondat, főműhely—alműhely, főosztály—alosztály, főszerep—mellékszerep. Úgy néz ki a megadott példák alapján, hogy ez bejön. (De: nincs al-,vagy mellékbaj, al-, vagy mellékelv stb.) Vajon jó-e ez az elgondolás?