NYELVÉSZ

Az a kérdés, hogy a homonímia/poliszémia megkülönböztetés kell-e a nyelvleírásunkhoz, elméletünkhöz. A szótárírónak nyilván kell, mert máshogy jelöli őket (külön szócikk, vagy egy szócikken belüli több jelentés). De a dolog szubjektivitását éppen a sír példája mutatja. Azt azért nem szoktuk szeretni, ha egy nyelvészeti besorolást nem nyelvészeti kritériumok alapján teszünk (most lehet, hogy könnyen cáfolható marhaságot mondok, cáfoljátok könnyen).

Egyébként eddig pl. azt hittem, hogy ha két azonos alakú szónak más a szófaja, akkor nyilván homonímek. Most belelapoztam a Varga/Lázáromba, és látom, hogy tucatjával vannak ilyenek: csúcs fn, mn, persze szinte mindig fn/mn pár. A nyom fn, ige homoním vagy poliszém?

Az igazából csak etimológia segítségével bizonyítható poliszémák teljes átsorolása a homonímiába azért lehet veszélyes, mert valahol a metaforák útjába áll. Hogy más gyümölcsöt vegyünk, az alma az ehető jelentése mellett még egy funkciót betölt, azt hiszem, felesleges (és nehéz) elmagyazárni, milyen jelentéssel. Ma talán már senki nem tudja, hogyan, miért történt a jelentésátvitel, de az összefüggés mindenki számára nyilvánvaló.

A másik kedves dolog az, amikor a népetimológia kap szerepet az összefüggés megállapításában. Ilyen a sír.

Ádám

Sztem a masodik alakban az [y] csak opcionalisan rovid.


Az en kedvenceim (bar se nem homonimak, se nem homografok, talan homomorfoknak kellene hivni oket ):

fixírez 'fixírsóval ellát vmit'
fixíroz 'kihívóan néz vkit'

Bocs, ez elkerülte a figyelmemet, azért nem válaszoltam:
Igen.

Hát ezek a triviálisan homoním párok, ha más a szófaj, vagy más tőváltakozások vannak. Szerintem a gáz az olyanokkal van, mint pl. a körte, ahol vagy úgy érzi valaki, hogy a sokszor egyáltalán nem körtealakú világítótestnek van köze a gyümölcshöz, vagy nem. Innen folyamatosan jutunk az olyanokhoz, mint az angol bank `bank' vs `part', vagy pupil `tanuló' vs `szembogár', ahol az etimológus be tudja mutatni, hogy ugyanaz a két(?) szó etimonja, de ezt senki más nem tudja, nem is érdekli.

Nem tartozik ide, de nem nyitok új topikot kedvenc homográfomnak: betűz [bEty:z] `stick in' vs [bEtyz] `spell'.

Elsö hozzászólás alkalmából üdvözlök mindenkit!

Megkísérlem, hogy formális lehetöséget mutatassak a homonímia és a péoliszémia megkülönböztetésére, tudván, hogy ez csak részmegoldás, alulról való megközelítés.

1. A szív (fönév) és a szív (ige) eltérö hangrendü. Ezt a különbséget az ösztönös beszélö is felismeri. De jó megkülönböztetö jegy lehet a szófaj is.

2. Formális különbség fedezhetö fel morfológiai elemzéssel is:
(me-gint, - meg-int; fe-lül, fel-ül) stb.

Ádám

PS.
Mit kell tenni a kétvesszős ékezetek megjelenítése érdekében? (Itt direkt hagytam egyet)

Á

Az asszociatív kapcsolaton azt érted, hogy kognitív asszociációkon alapuló, pszichológiai jelenség, vagy van a szónak valami jelentéstani külön értelme?

Hát éppen ez az, ezért nincs konszenzus a nyelvészek között se. Egyrészt van a rendszeres poliszémiának nevezett dolog, ilyen a rendôrség példája, amit említettem, mert ez nagyon sok intézménynévvel ugyanígy működik. De -- mint a név is mutatja -- az emberek hajlamosak úgy gondolni, hogy van nem rendszeres poliszémia is, amikor csak asszociatív kapcsolat van a különbözô funkció között, de nem lehet szabályba foglalni. Erre meg olyan példákat szoktak felhozni, amiknek metaforikus funkciójuk is van, pl. körte (gyümölcs és villany-), egér (rágcsáló és periféria), elôtt (térben és idôben). De egy csomóan (pl. én) az ilyen asszociatív kapcsolatokat nem ismerik el poliszémiaként, és lényegében nyelven kívülinek tekintik, amelyeknek a nyelv rendszerében nincs szerepük.


Igen, ilyen vélemény is van; végülis én is valami ilyesmit mondtam. De, mint mondtam, nehéz két olyan nyelvészt találni, akik errôl a kérdésrôl ugyanazt gondolják.

Én konkrétan azt nem értem, hogy mikor lehet azt mondani, hogy poliszémia van, azaz az alakok között van "nem véletlen kapcsolat".

Van-e az idézőjeles kifejezésnek valami megfogható értelme, vagy csak úgy mobndogatjuk?

Mellesleg ismerek nyelvészt (legalábbis úgy tudom, az; de nem személyesen, szintén az internetről), aki szerint a homonímia és poliszémia tényleg a nyelvtörténet (diakrón nyelvészet?) szempontjából fogható csak meg. De persze nem tudom, hogy ebben igaza lehet-e.

Csináltam egy új fórumot, "Etimológia" néven, hogy az ilyesmirôl lehessen dumálni, mert ez nem elméleti kérdés. Ami az elméletet illeti, a nyelvészek nem történeti összefüggést értenek a poliszémián, és nem történeti függetlenséget a homonímián, hanem azt, hogy a szinkrón nyelvben, amit a gyerekek elsajátítanak, van-e rendszerbeli összefüggés a kettô között. A történeti összefüggésekrôl a gyerekeknek vajmi kevés fogalmuk lehet, és a nyelvi rendszer az, amit a gyerek magáévá tesz, nem pedig az, amit mi jól-rosszul kiokoskodunk a nyelv történetérôl.

Több dolog is érdekel ezzel kapcsolatban. Vegyük az ír szót: ez jelent egy népet (mn.) , egy tevékenységet (ige), és az írmag szócskában lévő, mára nehezen értelmezhetővé vált, jelentését vesztett gyököt. Az első két alak vélhetően teljesen véletlen egybeesés, azaz homonim. Vajon mit jelent a harmadik alak, és milyen kapcsolatban van az előzőekkel, valaki nem tudna-e utánanézni?

Ajjaj, még kéttagú nyelvészbizottságot se tudnál szerintem felállítani úgy, hogy ebben egyetértés legyen! Amennyire én észrevettem, azt szeretik homonímiának hívni, amikor két nyelvi elemnek, amiknek különbözô a funkciójuk, az alakja "teljesen véletlenül" egybeesik, a poliszémia meg az, amikor nem véletlen egybeesés van, hanem egy elemnek két különbözô funkciója van. De ha példát akarnék mondani, biztos bele lehetne kötni. Na jó, a szív mint ige (szívok, szívsz stb.) és a szív mint fônév (szivet, szivem, szivek stb.) nyilván véletlen egybeesés. Az, hogy a rendôrség jelenthet egy épületet, egy absztrakt jogi entitást, vagy egy csomó zsarut, nyilván nem véletlen egybeesés, hanem mindenki azt mondaná, hogy poliszém szóról van szó.

Ha még van egy kis időtök, definiálhatnátok nekem, mi az a homonímia, mi a poliszémia, és mi köztük a különbség.