NYELVÉSZ

Nincs probléma, engem az érdekel, hogy az ilyen használat mennyire lehet egyedi, alkalmi, vagy terjedő.



Nem tudom, hogy mennyire lenne idiomatikus az inkognító, mivel elég sok kifejezésben látezik, inkognítóban van / marad / érkezik / száll meg, megőrzi az inkognítóját stb. Az, hogy miért lehetséges az inkognítóban érkezni, de fura az inkognítóban távozni, szerintem az inkognító szemanikájából levezethető (akinek már tudjuk a személyazonosságát, az nem távozhat úgy, hogy ne tudjuk -- habár ennek ellenére leképzelhető lenne az 'úgy távozott, hogy végig megőrizte az inkognítóját' jelentés). Persze az érdekes, hogy miért hangzik furán -- legalábbis számomra -- pl. az inkognítóra törekszik.

Hm? Mi az, hogy "kiszabadult az idiómák fogságából" és "önálló szóvá vált"? És pontosan minek is az analógiájára képzeled el ezt a folyamatot?

Hát, amennyiben ez egyedi, elszigetelt eset, akkor azért szerintem nem szabadult még el az az inkognitó Persze a sajátos kifejezés okait illetően ettől még nyilván igazatok van.

Ez még kevés, kellett a "titokban tart" analógiás hatása is, így inkább az történt, hogy az "inkognító" "kiszabadult az idiómák fogságából és önálló szóvá vált, "anonim, ismeretlen azonosságú izé" jelentésben. Az izé élő jegyének értéke pedig alulspecifikált.

Hát, hogy ez borzasztó!

Egyébként meg nyilván az történik, hogy az "inkognitóban lenni" +személy jegye elfáradt eme beszélő esetében, ami maradt az meg a "titokban van az azonossága", amivel elégedett is. Nem vagyok nyelvtörténész, de asszem ezt hívják jelentéskiterjedésnek, mert az új használat lefedi a régit (gondolom) és még ahhoz képest más dolgokat is. Mi a probléma?

Kossuth rádió:



Bár értem a logikáját, nekem nagyon furcsa itt az inkognító használata, én úgy gondolnám, hogy csak személy lehet inkognítóban. Ti mit gondoltok?