Quote:
Egszer beszélgettem egy ún. "denaska" eszperantista kisgyerekkel (anyja magyar, apja francia, gyerek anyanyelve eszperantó.) Határozottan érdekes volt, mert elkezdett kijavítani sok olyan (főleg szórendi) "hibát" is a beszédemben, ami elvileg az eszperantó nyelvtanok szerint nem minősül hibának.
Egy ilyen példát nekem is feldobtak... gyorsan utána is kerestem, hogy volt - idézem!
Vitapartner írta:Quote:
#147 - laszlo - 2006.12.11 - 09:12:10
Ötletbörzének:
Engem akkor érintett meg mélyen a tervezett hídnyelv fogalma, amikor az eszperantót még csak tanultam, és egy alkalommal szembetaláltam magam egy négyéves gyerekkel, aki folyékonyan beszélte a tervezett hídnyelvet immár második családi nyelvként - a szülők francia és német anyanyelvűek voltak, és még nem sikerült rendesen elsajátítaniuk egymás (vagy legalább egyikük) anyanyelvét.
Azóta már senki sem tudja megváltoztatni a meggyőződésemet a tervezett hídnyelv létjogosultságáról.
erre én írtam:(kicsit bő lére eresztettem!:)
Quote:
#155 - Brain Storming - 2006.12.11 - 23:36:45
#147 - laszlo - a példa érdekes, sőt meghökkentő, de nem hiszem, h ami meghökkentő, az egyben egy ilyen bonyolult dolognál egyben bizonyíték, illetve meggyőződési alap lehet.
érdekes - azt írtad "második" anyanyelve volt egy 4-éves gyerkőcnek. A szülők francia és német anyanyelvűek - kérdés: melyik országban?
A példa elgondolkodtató - az országtól függtelenül: mit bizonyít? valószínűleg lelkes eszperantisták lehettek a szülők, v legalábbis az egyik. A francia és a német elismerten eltrjedt ynelvek Európában, megvan a megfelelő rangjuk, a németnek talán több is, hiszen nemcsak németo.-ban, hanem ausztriában, svájcban, de az összes oylan európai országban sokan beszélik, akik szorosabb kapcsolatban vannak a német iparral, stb., a több ország miatt a határvidékekről nem is beszélve. A németek sem különösebben szorgalmas nyelvtanulók, mégis - a német nyelv komplex hajlító-analizáló jellege viszonylag ritka, így őnekik viszonylag könnyebb olyan nyelveket megtanulni, mint az angol - és teszik is, és őket sem igen érdekli a kiejtésük, beszélnek ahogy jólesik. És ott van a francia - a kiejtése miatt átmenetet képez a szigorú kiejtésű német, és a hanyag angol között. persze a franciák még a második világháború előtt is és után is nem szívlelték az angolokat, sőt - direkte mozgalmat indítottak a francia nyelvet érő angol hatások ellen! Őnekik köszönhetjük a szótárakban jól ismert fonetikai jelrendszert - amit (hoppá!) az angolok tettek világhírűvé.
A franciához képest tényleg drasztikusan egyszerűbb kiejtésű az eszp., a némethez képest meg nagyságrendekkel egyszerűbb a nyelvtana. Érdekes, h gyakorltailag ha ezeken a nyelveken lenne kétnyelvű a gyerek, akkor páratlan képessége lehetne nemcsak a hallás utáni értésben, hanem kiejtésben is - semmiféle kiejtési gátlása nem lenne, és ezt már gyerekfejjel szívhatná magába. DE - ha a szülők nem értették meg egymást teljesen ... vajon miért? Talán ők is hüyleségnek tartották az etnikai nyelvek megtanulását, és emiatt eszp-ul kommunikáltak egymással, és ez alapján döntöttek az egyikük, és az eszp. megtanítása mellett? nem értem? Azért mert mondjuk lusták voltak megtanulni rendesen (ez mit jelent?) egymás nyelvét (felteszem ez inkább az egyik felé tendált, a gyerek egyik etnikai anyanyelve felé), ne voltak restek családot alapítani - és tényleg lehet ebben a lustaságban valami, ha négy évesen egyik nyelve a kettő közül az eszperantó ...
megint értetlen vagyok: ha az eszperantót csak hídnyelvként értelmezzük, és legendásan könnyű megtanulni, akkor miért kell egy gyerektől azt a kitünő lehetőséget elvenni, h két nívós európai nyelvet tanuljon meg ERŐFESZÍTÉS NÉLKÜL(!!!!!) beleszületési alapon, és majd megtanulja az eszp-t is, ahogy írtátok 2-3 év alatt felsőfokú szinten.
aztán hozzátettem még:Quote:
... Én ebben nem látok mást, mint ennek az ideológiai következetlenségnek a megnyilvánulását. Pláne úgy, h mi van akkor ha ez a gyerek pl. ne adj isten, egy angol-érdekeltségű cégnél kelen h dolgozzon. Mi va ha egyszerűen az iskolában tanítják majd vmelyik nyelvet? ha gyerekkora óta az van belenevelve, h az etnikai nyelvek tele vannak hülyeségekkel, akkor hogyan fog viszonyulni egyébként a nyelvtanuláshoz? vagy a szülők majd felmentést kérnek részére az "idegennyelv tanulás, értékelés és minősítés alól"?
nem értem a dolog logikáját, vagyis éppenhogy az a baj, h a logikájaként egy tévedésen alapuló ideológiai nevelés mintáját látom - akárcsak a vallásos nevelésben.
ha emiatt én lennék demagóg, akkor ez már az én szűklátókörűségem, és a szakismeretem egy fabatkát sem ér.
A lényeg azonban - valószínűleg azért javíthatott ki a kissrác, mert a szülei anyanyelvének "eszperantósságát" akarta "rajtad számon kérni" - az eszperantó tág teret hagy sok dologban, amit a különböző nyelvek szabadon alakíthatnak, így az eszperantó használatának mégiscsak lesz nemzeti, etnikai jellege, ami azonban már jellemzőa használói anyanyelvéből kifolyólag.
Sztem, éppen emiatt egységesség nem lenne fenntartható, ahogy az eszperantisták képzelik. lehetne, amíg oylan kulturálisan szétszórt "társaságról" van szó, mint pl. a zsidóság, de ha tömegesen lenne jelen, ezt már nem lehetne megoldani. ha valamit a hétköznapokra köztelezővé tennének, akkor az a számtalan használó miatt kontrollálhatatlanul mindeféle szinten módosulna, torzulna, stb.
nem lehetetlen, hogy ez a srác később is a maga eszperantóságát kérné számon másokon, és elkerülhetelenül nem tündökölnének már a szemében azok, akik nem beszélik az ő szintjén az eszpernatót, mert manapság, még havalaki töri is, akkor már teljes jogú tagja "köreiknek" és úgy tekintenek rá, mint anya az éppen beszélni tanuló gyerekére, akinek MEG AKARJA ÉRTENI A MONDANIVALÓJÁT. ... Ez, ez a lelkesedés egy születésétől fogva eszperantóra nevelt gyereknél sztem már nem lenne jelen. Ő nem egyszerűen a nyelvhasználat téynét, hanem a minőségét kérné számon, és akkor megintcsak "nem annyira könnyű2 az eszperantó sem!
