NYELVÉSZ

melyik bevonulásra gondolsz most?

Az én kedvbenc mondatom a "Csapataink bevonultak a Felvidékre."

(Ez néhány alacsonyan fekvő határmenti falucskát jelentett egyébként.)

Akkor viszont magán-hangfelvételeket kéne keresni, így a probléma kiküszöbölhető lenne.
Én egyébként nem (mindegyiket) érzem mesterkéltnek.
(A zárójel itt a az ideológiailag túlfűtött hangon előadott, vagy inkább elszavalt "Nagy nap ez a mai. A Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kerékpáros hadosztály Vereckénél érte el a történelmi határt..." és társaira vonatkozik.)

Hát a dallamot leginkább az tudná befolyásolni, ha "húzná" a szalagot, de egyrészt azt észre lehetne venni, és akkor nem mutathatna egységes mintákat (lehet, h nem is mutat, de nekem úgy tűnik).

Különben az az érzésem, h mind a játékfilmekben, mind a híradókban mesterkélten beszélnek, így nem lehetnek teljesen hiteles források. De lehet, h csak ma tűnik így...

Nos én most ide bele fogok kontárkodni egy észrevétellel:

A 40-es évek filmhiradóit és egyéb anyagait néhányszor meghallgatván véleményem szerint a következő tapasztalható:

1. Valóban lassabban beszéltek.
2. Tényleg "furcsa" a dallam, de mi van, ha ez a felvételek mostanra sokat leromlott hangminőségének tudható be?
3. Az viszont tisztán hallható, hogy az idegen szavak/jövevény szavak esetében a mai használattól eltérően megtartották az eredeti kiejtést. Így nem a mai magyar nyelvi "antant" -ot, hanem "ántánt"-ot mondtak. (Természetesen rövid á-val, elnézést, de nem vagyok valami nagy gépmágus a különféle fontokhoz)
Ezt egyébként élő beszélők esetében is többször volt alkalmam megfigyelni. Pl. a hatvan év körüli filozófia professzor következetesen mindig Pláton-t mond, a 30 éves pedig Platón-t...

Úgy értettem, hogy az ilyen durván gyors változás zárul le, mint ahogy mittudomén Szlovéniában lezárult a rendszerváltás (Magyarországot akartam írni, de rájöttem, hogy nem biztos, hogy jó példa :O ). De azért a nyelv valamennyire mindig változik, ezt nem akartam állítani, hogy nem (fura is lenne), meg Szlovéniában is zajlik a politika (gondolom).

Furcsa. Én inkább a mai magyar köznyelvi szerintem centrális [aː] helyett angolos/palócos veláris [ɑː]-t szoktam a régi filmekben hallani. (Az most hagyjuk, hogy az angol fonetikák valamiért szeretik az angol [ɑː]-t is centrálisnak osztályozni.)

(Az IPA-t nem látók kedvéért SAMPA-ban is: aː = a:, ɑː = A: )

Állítólag a negyvenes években még elvárták egy színésztől, hogy ë-zve beszéljen. Ez egy mai átlagbeszélőnél (Bp-en) vszleg úgy jön le, h valahogy furcsának érzi, de meg sem tudja mondani, h miért. Elég feltűnő még, h a jövevényszavak a-it gyakran nem labializálják. A híradófelvételek mondatdallamai pedig mások, mint ma, bár nem tudom megmondani, miben. (Az is lehet, h a mondatstruktúrában is ki lehetne mutatni különbségeket.)

(A kedvencem egyébként egy jelentésváltozásra való példa, a Meseautóban az egyik szereplő a motorházban turkáló másik mellé érve megkérdezi: defekt? Mert az akkor még mindenféle meghibásodást jelentett...)

Igen, én is így tanultam

Persze. Olyan van azért talán, hogy jobban meglódul néha, ezért jobban észreveszi egy adott beszélő is.

Lezárul az ilyen valaha? Szerintem ez egy örökösen zajló jelenség, nem?

Na tessék, próbáltam ,,magyarul'' írni. [ae]-re gondoltam.

Itt a "magasat" hogy kell érteni: magas nyelvállású vagy elölképzett (vagy nagyobb frekvenciájú -- magyar mint tonális nyelv? )

A Gósy szokott mindig azzal jönni, hogy gyorsul a beszédtempó (és aztán lehet henyézni). Nekem legfeltűnőbb az, hogy az [á] mennyivel magasabb egy 40-es évekbeli filmben. És még meglepőbb, hogy a gyerekeimnél is, vagyis oda-vissza mélyül és magasodik.

Izraeli filmeken én sokkal jobban érzem, mondjuk valami a hetvenes évekből az egészen más, mint most. Mondjuk ott a nulláról lett kezdve minden (mármint hogy nem voltak anyanyelvi beszélők), nem csoda, hogy változik (habár azért azt gondolná az ember, hogy a hetvenes évekre ez lezárul, de nem).