luczáné m. zsuzsa wrote:
Nincs értelme egymás sértegetésének, csak azért, mert eltérő nézeteket vallunk.
Így nincs értelme annak sem, hogy azon civakodjunk, ki jött, és mikor a Kárpát-medencébe annak idején. Ti állítanátok a magatokét, meg én is az enyémet.
Nem értem, hol a sértegetés. Amit te idéztél tőlem, az arról szólt, hogy egyedül a cigányok érkeztek Indiából a Kárpát-medencébe. Kire nézve sértő ez? OK, tételezzük fel, hogy van egy másik csoport, mondjuk az örmények, akik szintén Indiából érkeztek, csak én nem tudok róla. Akkor sem állíthatod, hogy az én tudatlanságom sértegetés az örményekkel szemben, veled szemben meg pláne nem.
És ha tudatlannak is tartasz, akkor is a minimum az lenne, h azt mondd, olvassam el Dr. Haddfy Nagy Zebulon a Szittyagége1972-ben, Buenos Airesben publikált írását. Lehet, hogy ezen jót röhögök, de azt fogom gondolni, hogy legalább a szándékaid tisztességesek.
luczáné m. zsuzsa wrote:
Egy sziklafelirat olvasata: JA.DA.U
Na, akkor bevezetés a feliratok értelmezésébe, megfejtésébe, első fejezet, módszertani alapelvek.
Tegyük fel, adott egy felület, melyen különböző vonalak (pöttyök) stb. vannak. Most ugorjuk át azt a kérdést, hogy mi alapján feltételezzük azt, hogy ez írás, de valljuk be őszintén, hogy mondjuk a csak az európai kultúrát ismerő ember aligha gondolná, hogy
ez vagy
ez írás,
ez viszont nem az.
De ha feltételezzük, hogy valami írás, akkor két dolog közül egy minimálisan szükséges ahhoz, hogy megfejtsük. Az egyik, hogy ismerjük a nyelvet, a másik, hogy ismerjük az írást. Az előbbi esetben is hosszabb szövegekre van szükségünk ahhoz, hogy a betűk (?) hangértékét megfejtsük (már ha egyáltalán az írásjelek a hangzásra utalnak), de most aligha ez a helyzet, úgyhogy ugorjunk. Ha "ismerjük" az írást, az sem jelent sokat hangzás szempontjából. Pl. hiába tud valaki magyarul olvasni, a lényegében ugyanazzal az írással leírt angol (német, szlovák) szavakat sem fogja tudni helyesen kiolvasni.
Namármost kapunk egy ilyet, hogy
JA.DA.U. Mit gondolhatunk erről?
1. Feltehető, hogy van egy írás, amely hasonló jelkészletet használ, mint a megfejtendő írás. Ebben az írásban a feliratunkon szereplő három betű olvasata abban a nyelvben [ja], [da] és [u]. (Persze ha külföldi szakirodalomból vesszük ezen olvasatokat, akkor az is lehet, hogy az elsőt valójában [dzsa]-nak kellene olvasnunk, stb.) Milyen nehézségekkel kell ilyenkor szembenéznünk?
a. Lehet, hogy valójában már az sem világos, hogy az eredeti nyelvben mi volt a jelek ejtése, és ez egy hagyományos jelölés, amelynek az egykori hangzáshoz semmi, vagy igen kevés köze van.
b. Lehet, hogy az eredeti írásban a jel valóban jelölhette a [ja] hangkapcsolatot, de jelölhetett mást is. Semmi garancia nincs arra, hogy az adott szóban pont a [ja]-t jelölné.
c. Még ha a két írás felületesen hasonlít és történelmileg összefügg is, lehet, hogy igen eltérő a jelölési rendszere. (A finnek pl. azzal viccelődnek, hogy oroszul az étterem [pektopah] (PECTOPAH).)
2. Tegyük fel, hogy sok ezer felirat került elő, és tegyük fel, h ezek alapján mind a betűk hangértékét azonosították, mind a nyelvet. Mivel sejtésem szerint oda akarsz kilyukadni, hogy ez a szöveg magyar nyelvű, tételezzük fel, hogy valóban tisztázták, hogy ezeknek a jeleknek ilyesmi szokott lenni a hangértékük. Úgy tűnik, szótagírásról van szó. Lássuk, hogy kbn. milyen variációs lehetőségekkel számolhatunk.
a. A szótagjel alapértéke szerint olvasandó ki.
b. A szótagjel más magánhangzóval olvasható ki. Ha pl. az eredeti írásban nem volt jel a nyílt ä-re, akkor a JA olvasata lehet [jä] is.
c. A szótagjel magánhangzó nélkül olvasandó ki.
d. A [j] elemet tartalmazó jel valójában
nek olvasandó, az [u]-t tartalmazó [v]-nek vagy [w]-nek.
e. A zöngétlen mássalhangzót tartalmazó jel zöngésnek olvasandó vagy fordítva.
f. A szótagjel mássalhangzó nélkül olvasandó ki stb.
g. A [j] előtt könnyen állhat egy [i], amit nem jelölnek.
Ez csak néhány konvencionális ötlet. Ha tehát tudjuk, hogy mondjuk a felirat ómagyar, de csak annyi van leírva, hogy [i]jadau, akkor az elég sok minden lehet, pl. [adaw] 'adó', de [ijdäw] 'idő' vagy [ijädäw] 'ijedő' is, Ha meglódul a fantáziánk, lehet Judea és ha azt is belecsempésszük a feltételezéseinkbe, hogy a j helyett [zs] van (a j > (d)zs változás nem ritka a nyelvekben, tehát az írásrendszer fejlődhet így), akkor arra is gondolhatunk, hogy [zsidaw] 'zsidó'. De lehet hely- vagy személynév is, ami mára nem maradt fenn.
Mindezekkel nem az a baj, hogy ne lehet elvben bármelyik is, hanem az, hogy fogalmunk sincs, melyik, ill. hogy egyáltalán ezek közül valamelyik-e. DE amit itt bemutattam, az csak egy játék, mert ha a jelsor felirat és egyáltalán tényleg ez az olvasata, akkor sem tudjuk, hogy magyarul van. Én azonban már abban is nagyon kételkednék, hogy ez az "olvasata" helyes.
Egyébként hogy mennyire bonyolult az ilyen szövegértelmezés, azt mutatja az első, cirill betűkkel írt
karjalai szöveg problémája. Bár a nyelv és az írás is elég jól ismert, és legalább egy teljes mondatról van szó, az olvasata igen bizonytalan.
luczáné m. zsuzsa wrote:
Származását, írásformáját csak később mondom meg, hogy ne legyen befolyásoló tényező.
Na, ez külön vicc. A szövegek megfejtésénél éppen a környezet az elsődleges támasz. A régészek nem azért vannak az amatőr ásatások ellen, mert féltik a kincseket, hanem azért, mert a régész számára nem elsősorban a kiásott tárgy mond sokat, hanem annak a helye, helyzete stb. Ugyanez igaz az ilyen töredékes szövegeknél is.
Még ezernyi alapvető tudnivalót el lehetne mondani, de ha érdekel a dolog, legalább annak olvass utána, hogyan fejtették meg az egyiptomi, asszír stb. írásokat. Leginkább párhuzamos szövegek segítségével, de a legrosszabb esetben is terjedelmes szövegekre van szükség, meg pl. arra, hogy tudd, kb. miről szól. A tudományos kutatás elsősorban nem ötletsziporkákról szól, hanem annak felismeréséről, hogy mi jelenthet valóban valamit és mi csak tipp.
Login
FAQ
Search
