NYELVÉSZ

Zárassuk be a könyvtárakat!

Mert az a rossz hírem, hogy a csóró tanszéki, kari és egyetemi könyvtárak nagytételben fénymásolják a könyveket, ugyanis egyáltalán nincs pénzük arra -- mondják persze ők --, hogy új könyveket vásároljanak (új=2000 után jelent meg).

Szerintem is a virtuális megjelentetés a jövő. Biztos tudjátok, hogy a John Benjamins az elmúlt kb. 15 évben megjelent szinte összes könyvét olvashatóvá tette a neten. Letölteni és nyomtatni persze csak pénzért lehet, de így is óriási segítség, főleg, ha csak egy-egy tanulmányra van szükség egy kötetből.

Váradi Tamás ezt írta nekem (véletlenül magánlevélben):
Erre én azt válaszoltam, hogy sajnos a magyar közönség legnagyobb részénél (gondoljatok általános és középiskolai tanárokra) még mindig 1) a 2) megvalósulásának kizárólagos útja. Én valami olyan megoldásra (mozgalomra?) gondolok az átmeneti időszakban, hogy a könyveket és cikkeket elsősorban virtuálisan kellene hozzáférhetővé tenni, mert a mai technológia mellett mindenkinek ez a legelőnyösebb, ugyanakkor létre kéne hozni egy alapot, amiből ezeknek a virtuálisan elérhető dolgoknak a fizikai propagálását (könyvesboltokban, oktatási intézményekben való reklámozását stb.) finanszírozni lehetne. Hüjeség?

A rend kedvéért idemásolom azt a többi okosságot, amiket Váradi írt, mert télleg csak véletlenül küldte magánlevélben:

Hát olyan helyre ne menj, ahol 10 forint egy oldal
És miért ne én fizetném? Az én tanszékeimen (ahol diák vagyok), nincs fénymásolás. Apuka munkahelyén detto. Bizony én fizetem, és ha egy 300 oldalas köny 1500-ba jön is ki, az még mindig nem 3200, mint a könyv, amit éppen a kezemben tartok. És akkor még nem beszéltünk az angol szakirodalomról, ami "átlag" diáknak végképp teljesen megfizethetetlen, viszont bizonyos témákban sokkal fontosabb, mint a magyar. És még könyvtárban sem nagyon elérhető egy jó része. (Ennek az egyik oka például, hogy az Akadémiai könyvtárat egyesek úgy használják, hogy évekig fektetnek maguknál könyveket, így még azt is elintézve, hogy a diákok - akik csak helyben olvashatnak - bele se tudjanak nézni a könyvekbe. Ha nagyon durva akarnék lenni, azt mondanám, hogy rajtuk kéne úthengerrel átmenni - de hát nem akarok nagyon durva lenni )

És mennyibe kerül egy lap fénymásolása? Ha mondjuk 10Ft, akkor egy 300 oldalas könyv 1500-ba jön, és még nincs rendesen bekötve. Csak azt nyilván nem te (én, mi) fizeted/em/jük, hanem a tanszékünk, munkahelyünk, apuka munkahelye, stb.

Ugye viccelsz? Bölcsész diákok, mint fizetőképes kereslet???? Szerinted jókedvünkben fénymásolunk orrba-szájba? Nemrég a kezembe került 2 magyar könyv, amire elég nagy szükségem lett volna. 7.000 forint a kettő. Eldönthettem, hogy a hónap utolsó hetében paprikás krumplin élek, vagy nem olvasok.... És én még egy átlagon felüli helyzetben lévő diák vagyok.

Bocsánat a hangnemért, de ettől szétrobban az agyam, amikor valaki simán figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ma itthon bölcsész diáknak lenni egyet jelent a folyamatos küszködéssel a legalapvetőbb dolgokért, tanulmányi eredményektől függetlenül.

Be kell záratni azokat a helyeket, ahol nagy tételben másolnak jogvédett könyveket. A tettenérés esetén a fénymásológépet úthengerrel szétzúzni. Diákokkal éreztetni, milyen szemét dolog fénymásolt könyvből tanulni. Jobb ötletem nincs.

Amúgy ha sok diáknak kellene most is a könyv, és nem lehet megszerezni könyvtárból stb. elegendő példányban, akkor elvileg ők fizetőképes keresletet jelenthetnének, nem? Persze hacsak nem fénymásolnak

A következő problémába szaladtam bele, most már nem is először: a kiadók és könyvterjesztők nem eléggé érdekeltek a könyvek újranyomásában, általában egyszeri kiadás után kapnak támogatást, az újranyomások után már nem; ha egy könyv jól használható (pl. az oktatásban), akkor nagyon sokan fénymásolják, és nem veszik meg elegen. Ettől eltűnnek a könyvesboltokból (ez történt pl. a Hárompercesek a nyelvről és a Magyar leíró nyelvtan: Mondattan I. c. köteteinkkel), aminek az a következménye, hogy a létezéséről is csak szóbeszéd útján lehet tudomást szerezni, példányhoz pedig csak sokszorosítással lehet jutni.

Mindannyian szeretnénk, ha az emberek (különösen a diákok) könnyen hozzáférhetnének a szövegeinkhez. Szívesen feltennénk őket az internetre (gondolom, ez akkor lehetséges, ha a kiadó hozzájárul), de az internet-használat Magyarországon még messze nem olyan elterjedt, hogy a virtuális hozzáférés megoldja a fenti problémát (így is csak szóbeszéd útján terjed a könyv létezése), sőt, súlyosbítja, mert ha egy könyv virtuálisan elérhető, akkor a kiadó még kevésbé érdekelt az újranyomásban (kisebb a várható vevők köre).

Mi szerintetek a megoldás erre? (Tudom, hosszú távon az, hogy az internet használata sokkal szélesebb körben elterjed. De ki tudja, mikor lesz az. Szóval rövidebb távon?)