Kedves nyelvész Urak és Hölgyek!
Üdvözlök mindenki. Végig olvastam a topikot és nagyon meggyőző volt számomra. Én csak egy egyszerű halandó vagyok mindenféle címek és bizonyítványok, meg egyéb hasomló cafrangok nélkül. Megint csak meggyőztek arról a tapasztalatomról, hogy tudósaink jelentős része arrogáns, beképzelt és büszke. Ha valaki kétségbe meri vonni a tudásukat, akkor azt személyes sértésnek veszik. Tisztelet a kivételnek és kérem őket emeljék fel szavukat, mert gyermekeink és unokánk életét mételyezik meg ezek a sajnálatra méltó magas rangú, nagy tudású urak és hölgyek. Ülnek a maguk építette bábeli tornyukban, amit az Isten majd megint lerombol. Az igazság előbb utóbb kiderül. Valaki felhozta Brunót, a ki ma is szégyene az akkori kor magas rangú, nagy tudású urainak. Erről jut eszembe bábeli nyelvzavar? Vajon volt -e? Ha volt? Talán volt ősnyelv is? Na, de nem akarok itt nyelvészkedni, mert még ugatni sem ugatom a témát. Van egy kis szösszenetem amit a minap kaptam, lejött, hát megosztom:
Mikor Isten megteremtette az embert, az okos és szorgalmas volt. Az ember akkor még folyamatosan hallotta Istent, az Atyát, lélek szerint élt. Folyamatosan cselekedte annak tanácsai szerint az élet dolgait. Telt múlt az idő, egyszer csak megjelent egy ember, aki olyan dolgokat művelt, tudott, amit a többiek nem. Elfelejtette, hogy minden mi eszébe jutott csak kapta. Mert a nyelvünk is tudja: eszébe jutott, tehát valaki azt a gondolatot oda juttatta. Elfelejtette, hogy minden tudása fentről van és ezért büszkeségében nem osztotta meg másokkal azt. Megtartotta magának, mert elfelejtette azt is, hogy „amit ingyen kaptál, azt ingyen is add tovább”, így lesz mindenkinek jobb, így gyarapszunk. Büszkeségében saját maga okosságát kezdte éltetni a többiekkel. Ezt is jól tudja nyelvünk. Éltetni: valakivel, valamivel táplálni. A testet valamivel a lelket valakivel. Aki magát másokkal élteti és nem Istennel, az nem Istenben él. nem Istenből merít, hanem másokból. Az élet Istennél van és nélküle az élet nem élet. Így jelent meg a földön az egoista ember. Az egoista ember korlátolt. mert nem egészben „egyben” a mindenség szerint gondolkodik, hanem attól különállóan, különállónak érezve magát. Csak különállónak érzi, mert, valójában csak saját korlátai választják el a mindenségtől az Egytől amiben, amiből, ami által él. Az egoista tulajdonképpen vak, aki csak a saját orráig, korlátaiig lát. Hiszen a saját maga felállított korlátai akadályozzák a látásban. Ezért imádkozott Jézus így értük: Bocsáss meg nekik Atyám, hisz nem tudják mit cselekszenek. Voltak akik nem akarták éltetni ezt az embert és emiatt ez az ember dühős lett és haragos. De mivel a harag rossz tanácsadó és az egoista ember nem hallgat Istenre, csak magára, idővel elbutul, mert a bölcsesség helyébe az érdeket lépteti. A buta ember az okosok közt irigy lett, mert irigyelte tőlük amit ők tudtak. Így lett az irigység. A buta ezután munka helyett, hogy megélhessen mások kihasználását és meglopását helyezte előnybe, így egyre kevesebbet dolgozott, munkálkodott, lett lustává. Többet használta az eszét mint a kezét. Az idők elteltével az emberek keveredtek. Maradtak az okosok és szorgalmasak. Lettek okosak, de lusták. Lettek buták és lusták. De mind közül a legveszélyesebb a buta szorgalmasok. Miért? Mert az okos szorgalmas nem szaporodik vég nélkül és mindenek felett, mert tudja mi a dolga és tiszteli a természetet, mert folyton hallja a Teremtőt. Az okos, de lusta és a buta és lusta sem szaporodik vég nélkül, mert lusta. Ha rosszat is tesz azt lustán kevésszer. A buta szorgalmasok viszont vég nélkül szaporodnak. Mindent letarolnak, leigáznak, elpusztítanak, bekebeleznek mert butaságukat szorgalmasan teszik és hirdetik. Ma már ők lettek azok, akik irányítanak, vezetnek, tanítanak. Ezért ilyen a korunk amelyben élünk, ahol vak vezet világtalan. Csoda, ha mindannyian verembe estünk és vergődünk!
Isten áldjon mindenkit!
|