NYELVÉSZ

Hát így külön semmit...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

nem volt tudatos - utólag elemezve a dolgot talán azért írtam a szótárcímeket nagy kezdőbetűvel, mert ezeket általában csupa nagybetűvel látom a szótárakon, de legépelve a nagy kezdőbetű után már túlzónak tűnt volna, h végig nagybetűvel írjam őket. ... nincs semmiféle lázadás , miért, mit mond a szabályzat erről?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Semmi rendkívüli, pl. gondoltam, hogy lázadsz a szabályzat ellen, mert szerinted így kellene írni, és kíváncsi lettem volna, hogy mik az érveid.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ha elárulom, h tkp nincs, akkor elárulod, h mien következtetést vontál volna le belőle? A kérdésedből prekoncepciót sejtek...

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Azt, hogy következetesen írod így, tehát biztos van oka.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hát mert éppen úgy jött ki... mondjuk legyen véletlenül...

Miért, mien következtetést vonnál le belőle?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Hát hogy miért nagybetűvel írod...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Azt hittem mindkettő egyértelmű - mit nem értesz rajta?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Először azt gondoltam, h elírás, de te következetesen írod ezeket így. Érdekelne, hogy miért...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Mi nem stimmel?

Először is, te a Px-ekre hivatkozol, azok meg az -Ás képzősökhöz is mennek.

Az "indoeurópai" főévi igenévről annyit, hogy pl. a portugálban kaphat személyragot, a szerbben, románban, bolgárban meg kvázi nincs is. Az angolról nem is szólva: igen erőltetett ott infinitivuról beszélni, ill. az alapja is tök más, mint a magyarban vagy a latinban vagy a csehben stb.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Számomra ezt elolvasva és az egész hozzászóláshalmot végiggondolva csak egy dolog motozkál (motoszkál?) a fejemben :
- szegény magyar nyelvet tanulók ) (aki ezt előre tudja, az bele se fog [bele sem fog fogni?])

és mire az ilyen szavak "összerakásáig", kimondásáig és "logikájának" a megértéséig eljut, mint az elnyújtódzkodsz , addigra kihullik az összes haja és térdig érő szakállat növeszt (leírni meg nekem is fél órába tellett és azt se tudom helyesen írtam-e le )

_________________
Az írás a beszélt nyelvben mutatkozó ingadozásokat ... rögzíti, hogy általánossá válásukat segítse.

Én egy 1966-os Lengyel-Magyar kisszótár mellékletében láttam a "magyar ragozási minták" összefoglalását - kb 80 ragozási tételt rendeltek minden igéhez!

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

És egy baromi érdekes matematikai probléma, jelesül a szavak, mint matroid rangfüggvényének megadását jelenti.

Sztem az, hogy egy adott szó paradigmájához hány alakot kell minimálisan megadni, rettenetesen változó szavanként, sőt ami még ezt bonyolultabbá teszi, az az, hogy bizonyos esetekben azt sem igazán lehet eldönteni, hogy szabályosságokat tételezünk még fel (pl. a nyitótövek tárgyesete általában kötőhangzós vagy a vegyes hangrendű mély+semleges mgh-jú (kocsi, tányér) alakok általában veláris toldalékokat vesznek fel).
Szerintem egy szótárolvasótól ilyen tudást nem lehet elvárni, viszont érdekes elméleti kérdés, hogy ezekkel vagy enélkül minimálisan hány alak kell a paradigmák megadásához (nekem is volt egy nem túl szerrencsés próbálkozásom ebben a témában a StruMaNy 4. kötetében).

Amúgy a kötőhangzó léte és milyensége, (ill. a hangrend) szempontjából elég sok eset van, bár ezek közül az utolsó típusokba télleg csak kevés tő tartozik, pl.:

-- só, -k, -t, -n, -hoz
-- sí, -k, -t, -n, -hez
-- tű, -k, -t, -n, -höz

-- olcsó, -ak, -t, -n, -hoz
-- régi, -ek, -t, -n, -hez
-- keserű, -ek, -t, -n, -höz

-- dal, -ok, -t, -on
-- vér, -ek, -t, -en
-- tőr, -ök, -t, -ön

-- lap, -ok, -ot, -on
-- kép, -ek, -et, -en (ide jön még pl. a méz nyitótő is!)
-- tök, -ök, -öt, -ön

-- ház, -ak, -at, -on
-- őz, -ek, -et, -ön
-- oldal, -ak, -t, -on
...
Ezekben persze vannak redundanciák, de nem evidens, hogy egy redundanciamentes megoldásnál melyik alakot érdemes kihagyni (és főleg milyen redundancia szabályokat érdemes felvenni).
És persze még nem beszéltünk a tőalternációkról (fa/fá-, tél/tel-, bokor/bokr-, mű/műv-, tó/tav- stb.) és az említett 3. személyű birtokos alakokról (-ja/ja vagy -a/e), ami tovább szaporítja a típusok számát, illetve az olyan furcsaságokról mint az olajat - olajos, aranyat - aranyos/?aranyas vagy a melléknévi fokozást, és melléknévi adverbiális képzőt (-on/ön/en/an/ul/ül).

Az igék viszont totál durva: ez tele van alszabályosságokkal, és szinte mindenre van kivétel, néhol szinte az összes alakot meg kell adni.

Az Osiris Helyesírásban megpróbáltuk vasszigorral keresztülvinni, hogy minden szükséges ragozott alakot megadunk, feleslegeset semmit. Ez végül is nem sikerült (sok esetben a tárgyeset és többes szám egyike elhagyható lenne, végül is mindig kiírtuk mindkettőt, más pontokon is elnagyoltunk). De A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. is hasonló stratégiát követett, talán jobban is, mint mi.