vannak érdekes példák arra, hogy a hivatalos egynyelvűség egy bizonyos nagyság fölötti populációban is olyan nyelvváltozatokat eredményez, amit sokszor már egyértelműen külön nyelvként kell számon tartani.
Ott van pl.
Kína:
( wiki-ben többek között ez áll)
Quote:
A kínai nyelv tonális nyelv, azaz egyes szótag kiejtésénél figyelni kell annak tónusára. A legelterjedtebb mandarin nyelvben négy tónus van, de főleg a déli nyelvek általában több (6-10) tónusú nyelvek.
Quote:
Míg a Római Birodalom eltűnése után Európa nemzetekre oszlott, melyek azonosságát gyakran nyelvük adja, Kína ugyanekkor megőrizte kulturális és politika egységét és a birodalomban közös írott szabványt tartott érvényben, noha a beszélt nyelvek különbözősége összehasonlítható az európaiakéval. Ennek eredményeképpen a kínaiak élesen megkülönböztetik az írott nyelvet (wen/文) és a beszélt nyelvet (yu/语). Az írott és beszélt formák egységes megkülönböztetése kevésbé szigorú a kínai nyelv esetén, mint a nyugatiak esetén.
A kínai nyelv nem egységes, léteznek olyan nyelvjárások, amelyek egy máshonnan származó kínai számára érthetetlenek, bár szokásos jelenség, hogy a kínaiak több nyelvjárást is ismernek. Az ország nagy részén a mandarin nyelv (putonghua) az elterjedt, amely egyben Kína, Szingapúr és Tajvan hivatalos nyelve, de jelentős még a vu (wu) és a kantoni nyelv is, amely Makaó és Hongkong különleges státusú területein hivatalos nyelv.
Quote:
Mintegy 160 millióan beszélik továbbá a kan (gan), a hakka, a hsziang (xiang) nyelvet, illetve a min nyelvek jelentősebb képviselőit (fucsoui, tajvani, hainani).
De említhetnénk Indiát is, röviden:
Quote:
A nyelveket, a vallásokat és a kasztokat a szociálpolitikai szervezetek korlátozzák és befolyásolják a magas népességi ráta miatt.
Quote:
Indiában két nagy nyelvcsalád van : az indoeurópai (az emberek 74%-a beszéli) és a dravida (az emberek 24%-a beszéli). Az országban használatos további nyelvek a sino-tibeti és az ausztroázsiai nyelvcsaládból származnak. A hivatalos nyelvek az angol és a hindí. További jelentős nyelvek még a bengáli, a telugu, a maráthí, a tamil, az urdu, a gudzsaráti, a szanszkrit, a nága, a malajálam, a kannada, az orija, a pandzsábi, az asszámi, a kasmíri, a szindhí és a szikkimi.
Érdekes, hogy az egyik egy igen magasszintű kultúrájúnak tartott nép, a másik pedig elmaradottnak is tekinthető - és nyelvi szempontból nem egységesek.
Ez Indiánál még elmegy, mert közigazgatásilag eléggé nagy káosz volt ott mindig is.
Kína azonban mindig is egységesebb képet mutatott, nyelvileg is, de látható, hogy egyáltalán nem ez a helyzet, annak ellenére, hogy a kínaiak, és a kínai nyelv(változatok) elsősorban Kínához köthetők (a korai, és modern demográfiai mozgásokat most figyelmen kívűl hagyhatjuk, mert felteszem ez Kína nyelvét nem befolyásolta).
Ez alapján miből gondolhatják, hogy az eszperantó, ha az egész világon akár segédnyelvként elterjedne, akkor egységes maradna?

Mert ezt gondolják, és ennek általában mellkasverve hangot is adnak! Ez valószínűleg abból adódik, hogy a szétszórtság és a "soknemzetiség" ellenére egységsen tartották a nyelvet - csak elfeledkeznek arról, hogy a kiejtési és formai változások azonnal tömegesen jelennek meg, ahogy tömegesen kezdik használni, mert nem a nemzetiségek száma a fontos, hanem a beszélők, a mindennapi szinten használók száma - erre utalhat Kína is.
Persze ebbe is bele lehet kötni, mert Kínában ez még a nyugati információs struktúra kialakíása előtt kialakult, történelmi helyzet. Amerikában az angol már eleve egységesebben érkezett, kidolgozott információs rendszer működött már akkor is, így a nyelv már emiatt is egységesebb maradhatott. Ezen az alapon feltételezhetik, hogy az eszperantó is tartósan egységes formán tartható (azon a gyéren, ami van neki!).
