NYELVÉSZ

Az egyik fiam (7 éves) sokszor pergeti. Nagyon különösen hangzik, amiből arra következtetek, hogy rajta kívül senki sem teszi ezt. Megjegyzem a nemzetért kiálló néni sem pergeti, a legtöbb r-je egy lebbenetű. A fiam sem azért pergeti, mert ki akarna állni a nemzetért, pláne testileg, hanem csak mert a logopédus néni rávette. Majd kinövi.

Ja, most már értem.

Szerintem meg nem arra értettem. Hanem pl. az olyanokra, h akmi magyar, az pergeti az r-t. Ez ugyanolyan hülyeség, mint h aki magyar, az szereti a csípőset, vagy h aki magyra, az lovas nemzet. De szerintem bármiféle idegenezés is ilyen. Pl. a múltkori megjegyzése a kultúr- előtag ellen. Ha valami olyat lát, ami nem tetszik neki, fröcsög.



Wow! Ha ezeket cd-re írod ki, akkor is várhatsz, mire megtelik a fal, hát még ha dvd-re!

Csak ennyit mondok vasárnap este: Jól érted. (És azt is tudod, hol mondott ilyeneket az illető )

Én is fel szoktam horkanni a fejlődésre, mert a fejlődés attól fejlődés, hogy a negatívból megy a pozitívba - az én intuícióm szerint. Valahogy a developmentben ezt nem érzem, lehet, h csak sz@r az angolom?

Lehet, nekem nem jött le, hogy szinoníma lenne. Van olyan, ahol igen, van olyan, ahol sztem nem állhatna változás.


Érthetőnek érthető, csak szépek ezek a metaforák vagy mik


Emlékeim szerint jelentésváltozásoknál olvastam, amikor kiszélesedik, sokszínűsödik egy kif. jelentése. (Ezek is milyen szép plasztikusak!)

Szerintem figyelmetlenül olvastad. A jiddiselést nem Kodály, sőt nem is A-né, hanem szigetva egykori magyartanára mondta, ha jól értem.

Szerintem a fejlődés teljesen értékmentesen, a változás szinonimájaként szokták használni.

Csonkulásról, sorvadásról egyes hangok/fonémák esetében szoktak beszélni, és ott érthető is (ha kiesik, az alak csonkul, ha a disztinktív jegyei csökkennek, sorvad stb.).

A kibomlást nem is értem.

Kicsit off leszek. De -- bármilyen furcsa is -- nem szokott ez tudathasadást okozni, nemcsak AJA-nak. A régi változások valahogy mindig sokkal veszélytelenebbek, gondolom, hiszen mi még magyarul beszélünk, vagy mi. De hol tudatosan, hol reflexszerűen történeti munkákban is rengetegszer vannak nem értéksemleges megjelölések a változásra, ha nem is romlásról, de fejlődésről, csonkulásról, sorvadásról, kibomlásról meg ienekről szoktak beszélni egy-egy régi változást értékelve.

Gyanús nekem ez a szigetva, szerintem minden vasárnap kismagnóval várja a műsort, és a szobája falát az Édes Anyanyelvünk kazettái borítják. Feltehetően lefekvés előtt mindig meghallgat egy-egy régi adást.

(Az azért érdekelne, h Jászó tényleg azt mondta-e, h "monotón".)

Ami engem nagyon izgat, h pl. az angoltudás mai foka mellett hogyan hathat az angol ennyire a magyar kiejtésre. Mindenesetre az angol tanszék beadhatna végre egy erre irányuló OTKÁ-t, h csináljon valami hasznosat is.

Komolyra fordítva a szót, ezen a Kodály-ügyön már korábban eltűnődtem. Kodályról ugyanis aligha mondhatjuk, h náci vagy akár erősen nacionalista lett volna, itt azonban már olyan kijelentéseket tesz, amelyek simán mehetnének egy Mein Kampf-ba. Talán a lingvicizmus alattomosabb, mint a rasszizmus?

A másik izgalmas kérdés, h A. Jászó korábban osztjákkal is foglalkozott, amiből azt feltételezem, h fokozott finnugrisztikai képzést kapot. Namármost mivel a finnugrisztikai képzés nagyrészt történeti nyelvészet, tisztában kell lennie a nyelvi változással kapcsolatban néhány dologgal. Komolyan, nem értem, hogy tudnak ezek az emberek a Horger-törvényről részvétlenül beszélni, ahelyett, h az elveszett magánhangzókon siránkoznának.

Főmufti, de a tanszékvezető nem a Széplaki György volt ott? Mára meg -- legalábbis a honlapjuk szerint -- megszűnt.

A hölgy az ELTE TFK-n nyomult, miután annak a bölcsész felét belökték a BTK-ba, ott lett a Főiskolai Magyar Nyelvi Tanszék (vagy vmi ilyesmi) vezetője. Szerintem nem hazabeszél, hanem nettó hülyeségeket. Az rendben, hogy Kodály az r-t gondolja a magyar nyelv alapkövének, nem ért ehhez (bár azért azt jó volna tudni, hogy mit is jelent egy nyelv alapkövének lenni). De hogy egy ,,nyelvész'' miért beszél ilyent? Mert akkor pl. a raccsoló Grétsyt nem volna szabad engedni beszélni, hisz ingatja az alapkövet. A nemzeti öntudatos rész pedig jól illusztrálja azt, amit mások a hatalomhoz való dörgölőzésnek titulálnak (l. pl. http://dragon.klte.hu/~tkis/ideolog.htm).

Sztem ez tiszta "hazabeszélés" - a Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetőjének (ha még az, ... még nem nyugdíjas?) az /szerinte/ a dolga, hogy megpróbálja mindenáron kiemelni a maga területének, és egyben a maga /korábban elvégzett/ munkájának az értékét, még akkor is, ha ez néha inkább "nacionalizmusnak" tűnik, ha nem az, csak nyelvi alapon támogatva. Vagy nagyon rosszul látom?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Adamikné Jászó Anna idézi Kodályt (azt is megtudhattuk, hogy ő kísérhette fel a liften annó, mert ő beszélt a legszebben): ,,Ha nem nyitjuk ki a szánkat, hanem félig csukvatartjuk, mint az angol, valamennyi hangzónk színe elváltozik. Mássalhangzóink közül különösen az r romlik, s ez azért baj, mert az r sarokköve kiejtésünknek, ha meglazul, az egész épület inogni kezd, figyelmeztet [Kodály].'' (Grétsy tanárúr, vigyázzon, magára dől az épület!) ,,Ezután a hangszín elváltozásairól ír, mégpedig az orrhangzós beszéd terjedéséről, világáramlatnak tekinti. Az orrhangzós beszéd szerinte nem a francia, hanem inkább az amerikai beszédet utánozza.'' (Így, ugye, még elítélendőbb.) Majd jönnek saját megfigyelései. Zártszájú beszéd, és ennek következtében a hosszú magánhangzók röviden ejtése. Kiejtésünk sarokkövével ,,olyannyira baj van, annyira gyengült, hogy van már olyan tudományos fonetikánk, amely normatívnak tekinti az egypördületű, renyhe r hangot, mert a szerző mindig ezt észlelte. Az orrhangós beszéd vészesen terjed. Sajnos több tévébemondó kiejtésére is jellemző. A felmérésekben résztvevő diákok hanglejtése monotón, szürke, ez a gyors beszédtempó következménye is lehet. Spontán beszédükben gyakrabban volt hallható az idegenszerű hanglejtés a mondatvégek felkapása,'' (magyartanárom ezt keresetlenül jiddiselésnek hívta) ,,az úgynevezett kunkorítás. Megint a televízióra szeretnék hivatkozni, ott bizony a hanglejtés sokszor hibás. A kunkorítás rendszerint együttjár a hangsúlyeltolódással. A napokban úgy beszélt egy tudósító, hogy következetesen a toldalékokat hangsúlyozta. [...] Félelmetesen aktuálisak Kodály Zoltán 1937-ben elhangzott szavai!'' És ha valaki azt hinné, hogy ez überelhetetlen, hát nem: ,,Itt kell utalnom röviden a kiejtésnek és romlásának lélektani alapjára. A nyugati népeknél a saját nyelvük tökéletes biztos tudása a kultúra elemi követelménye. Nálunk, tudjuk, nem az. Hozzájárul bizonyos felelősségérzet, a beszéd szinte a nemzetért való testi kiállás egy formája. Hol romlik a kiejtés? Ahol fogyatékos a nemzeti öntudat és a velejáró felelősségérzet.'' Hogy stílszerű legyek, ez megalol.

Ma Balázs Géza beszélt. Egy érdekes momentum tűnt fel: ezt mondja: ,,...talán helyesebb lenne -- bár ettől a szótól a nyelvészek többsége úgy irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől -- vagyis helyesebb lenne, ha...'' (kiemelés tőlem). Vagyis BG szerint többségbe kerültünk azok, akik a nyelvészek feladatának nem a beszélők piszkálását tartjuk. Éljen!

A műsor egyébként néhány furcsa szó népetimológiás helyettesítését kárhoztatja, olyanokat, mint pl. semmisítő szék, ahelyett, hogy semmítő szék, viseletes, ahelyett, hogy viseltes, ujjperec, ahelyett, hogy ujjperc, helyszínlel, ahelyett, hogy helyszínel. Ez persze jó, mondjuk el, hogy vannak ilyen furi szavak, mint semmitő szék. A baj csak az, hogy BG azt mondja, a nyakatekert kifejezések helyett használjuk az egyszerűbbet, mert az nem csak világosabb, érthetőbb, hanem demokratikusabb is. Namost szerintem a semmisítő szék világosabb, érthetőbb, és demokratikusabb is, hiszen transzparens a szemantikája. Vagyis BG mondja azt: ,,én kérem olyan művelt vagyok, hogy tudom, hogy semmítő széknek hívják azt az izét, nem semmisítő széknek, ahogy a buta kis újságírócskák gondolják'', de ne mondja már, hogy az világosabb és érthetőbb volna. (Meg demokratikusabb.)