Ajjaj! Mielőtt még Peredy Márti körül elharapódznának az indulatok, és az Intézet jóhíre végképp veszélybe kerülne, Peredy Márti maga is hozzászól.
Először is pontosítok: még nem vagyok hivatalos hallgatója a szaknak, csupán lelkes érdeklődő, aki a nyelvésztársadalom nyitottságának hála hivatalos okmányok nélkül is belekóstolhattam a nyelvtudomány szépségeibe. Mindenkinek ezúton is köszönet.
Másodszor is a Peredy Márti annyira hülye azért már két éve sem volt, hogy azt gondolta volna, azt a nyelvet, amit a nyelvészek és a vita alapjául szolgáló Nádasdy Ádám nyelvnek nevez, védeni kellene, az biztos. Bár Peredy Márti érzelmei kevéssé képezik témáját ennek a fórumnak, megjegyzem, hogy nekem (vagyis Peredy Mártinak) is feláll a hátamon a szőr azoktól az érzelmi indíttatású nyelvvédő megnyilatkozásoktól, melyekre Maleczki szóban forgó kritikája is jó példa. Viszont ugyanennyire áll föl a hátamon a szőr attól is, hogy nem egy nyelvtudomány mellett elkötelezett kolléga (kolléégaa?? Micsoda fricska!), mint kutya a koloncra, veti rá magát ezekre a szövegekre. Ha például a nyelv védelme szókapcsolat felbukkan, kontextust nem ismerve ellenkeznek.
A Gondoláról annyit biztosan elmondhatunk, hogy nem egy tudományos fórum. Így nem-tudományos szövegeket enged meg, például nekem is. Nem-tudományos szöveg esetén, kedves fejes, még akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy a sorok között-mögött nem húzódik meg irónia, átvitt értelem, idézőjeles jelentés satöbbi, ha erre a silány központozás nem figyelmeztet. (Az érthetőségért persze leginkább a szerző a felelős.)
Mint azt a Gondolának írt válaszomban (mely fejes kritikájának tárgya) az elért szó két ma élő jelentésének példáján keresztül is igyekeztem kifejteni (ezek szerint nem sok sikerrel), szerintem a legtöbb vita forrása az, hogy egy szó (különösen az elvont fogalmak) hangalakjához rendelt szemantikai tartalom beszélőről beszélőre változik. A nyelv szó esetében (a szájüregben lévő bigyótól eltekintve) alapvetően két jelentést különböztetek meg: nyelv1 (elsősorban a nyelvtudományban használatos kifejezés): rendszer (végső soron agyi struktúra), nem pedig elemek (szavak, hangok, stb.) halmaza; nyelv2: a társadalom fő kommunikációs eszköze, a szépirodalom alapanyaga, egyesek számára a nemzeti identitás legmegbízhatóbb mankója satöbbi.
Maleczki válaszát illetően a fő kifogásom a következő (volt). Nádasdy leszögezte, hogy nyelvészeti előadásában nyelv alatt a nyelv1-et érti, noha természetesen tisztában van azzal, hogy létezik a nyelv2 jelentés is. Maleczki ezt elengedte a füle mellett. Maleczkit olvasva (ha ő még nem is tisztázta magában a két fogalom közti különbséget) kiderül, hogy ő nyelv alatt a nyelv2-t érti. Amikor aggódik meg véd meg mindenféle romlásokat jövendöl, sőt végső elkeseredésében kártékony elméletek ellen veszi fel a küzdelmet, akkor nyilvánvaló, hogy már réges-rég az ő személyes érzelmeiről, kultúraféltéséről van szó, és nem a nyelv1-ről. Ha én azt várom tőle, hogy ne értse szándékosan félre Nádasdyt, akkor mi se értsük őt szándékosan félre: ő nem a nyelv1-ről beszél!
Lázár Ervin a minap így definiálta a nyelvet: katedrális, amelynek boltívei magasabbra nyúlnak, mint a fölénk boruló égboltozat, és megzeng benne a kimondhatatlan. Ez nem egy tipikus nyelv1-definíció, mégse menne oda egyikünk sem a Lázár Ervinhez, hogy legyen szíves erre a bizonyos katedrálisra ezentúl más szót használni, mint azt hogy nyelv. Ha a Lázár Ervinnek szabad mást értenie nyelv alatt, mint a nyelv1-et, akkor a Maleczkinek is engedjük már meg! Persze jó lenne, ha szólna előre, hogy melyik nyelvről fog beszélni. Az ő személyes nyelv2-jét csak védje nyugodtan, ha jól esik. Én a saját nyelv2-met csak azért nem védem, mert a Lázár Ervin katedrálisához hasonlít: szép cirádás, de mégis olyan robosztus, hogy még a védésnek is ellenáll.
Mivel ez egy nyelvészfórum (ugyan ez a rovat speciel a tudományos szempontból nem elfogadható objektumok helye), nem akarok nyelv1-észeten messze túl menő témákat vetni fel, de. Fejes észrevételeihez csak annyit, hogy továbbra is egyetértek önmagammal:
Ezért javasolnám Malecki Józsefnek, hogy mielőtt költőnk irányába meglendített kezéből reptére engedné a követ, gondoljon a magyar kultúrára és olvasson el néhány Nádasdy-verset.
Elismerem, hogy meg voltam bántva (nem tudományosan: érzelmileg), és jól be akartam szólni a Maleczkinek, amit nem-tudományos szövegben lévén meg is tehettem. Ami sok, az sok. (Ld.: a Nádasdy-előadás tartalma a magyar kultúrára nézvést minden bizonnyal kártékony elmélet). Maleczki nem a nyelv1-ért aggódik, és nem azt akarja védeni, hanem a magyar kultúrát. És arra egyáltalán nem gondol, hogy ahhoz hogy neki honfiúi lelkesültségében legyen mit védenie, azt a kultúrát valakiknek (többek között a költőknek) meg is kell teremteniük. Ha tudományosan nem is, de érzelmi síkon nagyon is adekvátnak tartom, hogy erre fel akartam hívni a figyelmét. (Továbbá abban sem értek egyet fejessel, hogy bárki bárhány-próbás gazember lehet. Egy szép vers szépsége a költőjéből ered. És egy szép gazember sokkal szebb, mint egy csúnya.)
Ami a nyelv romlását és sivárosodását vészjósló nyelvvédők elleni direkt küzdelmet illeti az a véleményem, hogy nem érdemes túl sok energiát feccolni bele. Abba meg, hogy egymásnak bizonygassuk, hogy a fenti hozzáállás milyen kártékony, még kevésbé érdemes, hiszen mindnyájan tudjuk (még én is, csak rajtam nem látszik). Sokkal-sokkal érdemesebb ezt az energiát akár kis, akár nagy közönség előtt olyan megnyilvánulásokba fektetni, melyből az derül ki, hogy mi miért szeretjük úgy, ahogy van, azt a valamit (nevezzük nyelvnek), amitől mások félnek. (Vannak is előttünk jó példák, de ilyenekből sosem elég.)
Az emberben lakozik félelem, és ez a félelem pácienst követel magának. Hogy épp a nyelvi változások, az atomenergia, a zárt tér, a nyílt tér vagy a nyelvvédők válnak-e félelmeink tárgyává, az szinte esetleges. Ha azt szeretnénk, hogy ne legyenek nyelvvédők, ahhoz a félelmet kellene megszüntetnünk, vagy más tárgyra irányítanunk (Féjjé a nénikéttő, de ne a nyelvromlástó!) És ez már nagyon-nagyon nem tárgya a nyelvtudománynak.
|