Quote:
Semmi nem indokolja, hogy a folyik és tojik szavak közepén mást írjunk, csak a hagyománytisztelet, tehát az, hogy régen is így írták.
Meg az, hogy az ly egy másik hang (volt9 mint a j.
A folik az ugyanaz, mint a folyik, de mi is az a tolik? Tol? Az egész más mint a toj.
Folyni vagy folni az ugyanaz az ige, de a tolni, meg tojni egész más.
Ennyit azért lehetne tudni és nem kellene összemosni a kettőt.
Quote:
Az ly-nal pont fordított a helyzet. A választás logikus volt, amikor a magyar írás kialakult, mert az ly voltaképpen lágy l-szerű hang volt, ezért is jelölték az ly betűkapcsolattal.
Na ugye! Csak megy ez mégis!
Quote:
Ez az írásmód hangtani valóságot tükrözött, hiszen a hely és a hej nem hangzott egyformán.
Ma sem hangzik egyformán.
Az egyékben nyílt e és a lágyabb ly van, a másikban meg zárt ë és a(z ly-hez képest) keményebb j.
Idézet tőled:
Quote:
Szóval azt írod, h szted az "L+J=LY"... Sztem ez sántít
Hát pedig idézett forrásod is pont ugyanezt írja:
Quote:
Gyönyörű neve ellenére elég egyszerű hang, mely egy l és egy j összeolvadásából áll elő, ezért „lágy l”-nek is hívhatjuk.
Szerintem helyesen.
Quote:
Hangzásban a kettő nem különbözik, a fül itt nem segít, egyszerűen tudni kell, hogy van ly és hol van „pontos” j. Ezt nem lehet kilogikázni, az ly-os szavak ismerete igazi lexikális tudás. Mutatja, volt-e elég ideje és energiája valakinek bemagolni-megszokni ezt az önkényes és értelmetlen listát — azaz, régiesen mondva, volt-e neki gyerekszobája.
Meg a maci micsodája az igazi lexikális tudás! Lehet érezni az anyanyelvvel, hogy hova való ly és hova nem.
Amely szavak l-lel ejtve is ugyanazt jelentik és értelmesen hangzanak
luk, királ, kölök, harkál, gereble,(grábla) Gergel, Károl, csoboló, foló, hüle stb. stb. stb. azok az ly-s szavak.
Na meg esetleg még a dzsolysztikk újmódi jövevény szóként, (ha már júzer lehet, meg lájkolás) de az is jó dzsolsztikknak is.
A dzsolysztikkban tipikusan ly-t ejtünk inkább és nem j-t. (Persze mindenki magából indul ki.)
Mert az ly az lágy l azaz l+j.
De a jó meg ló az egész mást jelent és halót hallva sem gondol senki hajóra.
De az sem mindegy, hogy tolsz vagy tojsz.
Persze ez sem tuti szabály, a gall, meg a gally egész mást jelent, de csak mert máshonnét származik a kettő és véletlenül hangzanak hasonlóan.
Az hogy a cikkírónak nem volt gyerekszobája és számára csak bemagolással lehetett megtanulni az ly írását sajnálatos.
Részvétem, megértem, meg minden.
De nem elég alap általánosításhoz.
Csak attól függ, hogy ki hol kiktől tanulja meg az anyanyelvét.
Szóval nem önkényes, és nem értelmetlen. A szavak (régi) kiejtése határozta meg, hogy hova kell ly-t és hova j-t írni. Persze nem kötelező elhinni.
Quote:
Akinek volt, épp ezért nézi le annyira azokat, akiknek nem volt.
Mondom, hogy nem gyerekszoba kérdése. Tetszettél volna olyan családba születni, ahol tudják mi az az ly. Tetszettél volna olyan iskolába járni, ahol a tanító nem csak tudja mi az ly de értelmesen el is tudja magyarázni.
Hja, ha olyan tanítót fogtál aki csak kiadta ukázba hogy a következő órára tessék megtanulni az ly-os (elyes) szavakat ...
Hát az igazán nagy pech! De szerencsére nincs ezzel mindenki így. Nem kötelező ezt sem elhinni.
Quote:
Én még azt tanultam az iskolában, hogy az ly-et „ej betű”-nek kell hívni, mintha az ly ma is létezne mint hang.
Elynek egész pontosan, de parasztosan elmegy az ej is. Amúgy nem te írtad az előbb, hogy Szél Józsi ejtve lehet akár Szélyózsi is? Csak létezik az a hang, ha te magad is ki tudod ejteni!
De mondok más példát: alj (alja valaminek ejtsd ally, allya valaminek. Ha meg egy g-t elé teszünk máris megkapjuk a gally szót. Na így működik és így hangzik az ly.
Quote:
A helyesírási szabályzat érdekes módon ugyanígy tesz. Ilyen megoldásokat ír elő: Vitatkoztam a borbéllyal — ugyanúgy, mint kapitánnyal vagy halásszal, tehát a kettősbetűnek az első elemét kettőzi: ny > nny, sz > ssz, ly > lly. Igen ám, csakhogy a szabályzat egyébként kimondja: ha valamely szó olyan betűre végződik, amit másképp ejtünk, akkor nem kettőzünk, hanem a ragot a hangzás szerint ragasztjuk hozzá, például Madáchcsal és nem *Madácchal, Steinmetzcel és nem *Steinmettzel. Mármost a borbély végén régesrég nem [λ] hangot ejtünk, hanem [j]-t, azaz a borbély is olyan szó, melynek végét máshogy ejtjük, mint ahogy írjuk, s így a logikus írás *borbélyjal volna. Világos?... No de épp az a szép a helyesírásban, hogy a hagyományt legalább annyira tiszteli (ha nem jobban), mint a logikát.
Ami az egyiknek logikus az a másiknak logikátlan és fordítva. Szerintem a helyesírás szabályzat e tekintetben nagyon is logikus és helyes, és az érvelés ellene meg logikátlan és helytelen. Személyes szabadságjogod, hogy nem mondasz ly-t. De ha akarnál mondhatnál. Az írás meg szépen jelöli, hogy ha akarnál ly-t ejteni, akkor azt hol kellene. Nagyon is logikusan.
Csak más logika. Ha a borbélyjal lenne a helyes írásmód, akkor meg abba lehetne belekötni, hogy hogy miért úgy írjuk, hogy lánnyal és nem úgy, hogy lányjal, hiszen az ny ugyanúgy n+j, ahogy az ly l+j.
Szóval ez a logika sem logikább a mostaninál, úgyhogy hagyjuk (haggyuk) szerintem. Na látod a hagyjukban máris teljesült a kívánságod! Aztán higyje/higgye mindenki amit akar, és ejcse/ejtse úgy az ly ahogy (nem) akarja!
Quote:
Az előbb azt mondtam, hogy a mai [j] hangot kétféleképp írjuk: ly vagy j. Ez nem a teljes igazság: ugyanis a kettős [jj] hangot háromféleképp írjuk: vajjal, súllyal, tolja, kiejtve [vajjal, sújjal, tojja]. Tehát ha -l végű szavakhoz j-kezdetű rag járul, az eredmény a kiejtésben kettős [jj]. Ez viszont egy rendhagyóságot visz a nyelv rendszerébe, hiszen egyékbént a j-ragok hozzátétele szabályos lágyulást eredményez: szánja [szánnya], botja [bottya], tudja [tuggya], s ebben a sorban a várható eredmény a tolja [toλλa] volna. Szép példája ez annak, hogy a hangtani egyszerűsödés — megszabadultunk a [λ] hangtól — bonyolódást okoz a nyelvtanban, hiszen most az -l végű szavak egy másik hangra, [j]-re váltanak j- kezdetű ragok előtt, ahelyett, hogy csak szépen lágyulnának, mint a többi.
Pontosan. Tehát ebben semmi rendhagyó sincs, hanem éppen következetesség van. Tol+ja kiejtve tollya lenne. Aki tojját akar ejteni tegye! Az a szíve joga. Csak ezt kár nyelvtani problémának előadni, mert egyáltalán nem az. Következetesen ugyanúgy viselkedik az ly is, mint az ny, ty, gy. Kivenni e szabályosság alól lehetne a nyelvtani probléma.
Szóval nagyon szép ez az érvelés is, csak szerintem pont az ellenkező következtetést lehet levonni belőle. Nem rendhagyóság van, hanem szabályosság.
Quote:
.. remélem megcáfolod azt, amit írt...
Login
FAQ
Search
