NYELVÉSZ

Mármost az lenne a kérdés, hogy ha megengedjük, hogy kalmannak ebben (is) igaza van, akkor van-e itt valami keresnivalója a nyelvtudománynak. Nem itt-e van az eb elhantolva jelen vitában? Avagy hasonlít-e a nyelvtudomány például a zenetudományra, amely egyszerre próbál (jó esetben) választ kapni a zenei képességekre (velünk van-e születve, nem-e?) és arra, hogy mitől lesz az egyik mű, zeneszerző sat. értékesebb mint a másik. Szebben énekel-e Cecilia Bartoli mint N.N.? Ha igen, miért? És mér foglalkoznak iesmivel a zenetudósok a Zakadémián? Nekik nem derogál?
Mindez már csak azér is, mer szegény Roquentin oan egyedül van itt a farkasok között...

Kösz, kalman, én is valami ilyesmihez gyűjtöttem az erőt; ám én sokkal hosszabban írtam volna meg és kevésbé frappánsan.

(Egyébként nagyon érdekes, hogy amit te az első pontban írsz, azt már a vita elejefelé, az első írásomban én is elmagyaráztam -- de olyan emésztetlenül futott át Salamonon, mint kiskacsán a friss, tavaszi fű.)

Még nem olvastam a legújabb hozzászólásokat, tehát lehet, hogy triviális dolgot írok le, de nem bírtam ki.
(Amúgy progizok, tehát se nyelvész, se filozófus nem vagyok.)

Salamon legútobbi írásában találtam ezt:
"Vitapartnereim feltűnően hallgatnak a kultúráról, egyikük sem merészkedett odáig, hogy az én meghatározásommal szembeállítsa a sajátját. Indokaikat csak találgatni tudom."

Én is csak találgatok, de szerintem egyszerű a válasz. A vitapartnerek által művelt tudomány nem TUD a kultúrával foglalkozni. Szerintem az egyik legjobb dolog, ha az ember látja a korlátait (én nem , ezért is okoskodok itt). A nyelvtudomány bizonyos dolgokra nem képes. Pont.


Az elhíresült "minden nyelvváltozat azonos értékű" szabálynak megvan a maga hatóköre. Aki ezen kívül alkalmazza, az ne csodálkozzon, ha hamis következtetésekre jut.

Nagy butaságot írtam?

Jóakaróim tanácsára valószínűleg felhagyok ezzel a teljesen terméketlen vitával. Csak még egyet leírok, mert azt hittem, rájöttem Salamon (és Roquentin) egyik alapvető félreértésére, vagyis arra, hogy egy csomó dolog összecsúszik náluk, és ez másokkal is előfordul szerintem, ezért szeretném tisztázni.

• A nyelvtudomány, mint minden tudomány, előfeltevésekkel él, különböző iskolák különbözőkkel. Ez szükségszerű, pl. eleve azoknak az adatoknak a megválasztásához kell, amiket "észrevesz" vagyis vizsgál. Pl. a generativistákat nem érdeklik a (mikro)variációk, mert a performancia/kompetencia kettősségét előfeltételezik (na, ezt most jól leegyszerűsítettem, de mindegy). Ilyen értelemben minden elmélet "értékválasztást" hajt végre, szelektál a számára fontos és kevésbé fontos dolgok között. Szerintem ezt senki se tagadta egy pillanatig se.
• A nyelvi alkotások értéket hordoznak a beszélők, a társadalom számára. Egy Pilinszky-szöveg a legtöbb ember számára értékesebb, mint a kiírás a sarkon, hogy valaki elvesztette a cicáját. A nyelvet lehet igényesebben, szebben, kreatívabban használni, és egyszerűbben, célratörőbben, igénytelenebbül. Ezt se tagadta senki. Az iskola feladata, hogy megtanítson a különböző használati szintekre (kinek-kinek amennyire képessége engedi).
• A nyelvhasználati szokások változnak: az Országgyűlésben régen nagyon szép, retorikailag igényes szónoklatokat mondtak, ma meg borzalmas fércbeszédeket; a sajtó régen majdnem irodalmi nyelven fogalmazott, ma meg majdnem informális regisztert használ. Ezt se tagadja senki, lehet helyteleníteni, de az ilyen folyamatok megváltoztatása sem a nyelvész feladata.
• Végül egyesek értéket kapcsolnak a különböző nyelvváltozatokhoz (ahol a nyelvváltozat, mint azt már sokkal korábban is leírtam, nem összekeverendő a regiszterrel, nyelvi jellegű eltéréseket jelent, nem pedig gondolkodás- vagy ízlésbelieket). A nyelvváltozatát az ember meg tudja változtatni, meg tud tanulni másikat (sok vidéki ismerősöm megtanulta a pesti változatot), de erre rákényszeríteni valakit, vagy ilyen irányba nyomást gyakorolni rá nem helyes dolog. A nyelvészek nem kapcsolnak értékbeli különbségeket a nyelvváltozatokhoz, mint ahogy a különböző nyelvekhez sem, mert nem tudnák az ilyen különbségtételt tudományos alapokra helyezni (és az első pontban említett előfeltevéseik sem értékekre vonatkoznak, hanem a fontos, ill. nem fontos adatok különválasztására). A nyelvváltozatokkal szembeni értékítéletek hangoztatását (és az ennek alapján történő diszkriminációt) lingvicizmusnak nevezik, és a rasszizmushoz hasonlóan ítélik meg a nyelvészek (bár van különbség, hiszen senki nem tud "megtanulni" fehérnek lenni).

Azt hiszem, én nagyjából elmondtam mindent, és itt utoljára megpróbáltam rámutatni, hogy mik között tartom igen fontosnak különbséget tenni.

Ez az olvasat igényli azt az előfeltevést, hogy a rasszista gondolkodást kizárólag szélsőjobboldaliaknak tulajdonítsuk. Én viszont ilyet sosem állítottam, sőt, minden ilyen összefüggést tagadok. Kedves Roquentin, ha ragaszkodsz ehhez az előfeltevéshez, tőlem megvitathatjuk, de szerintem elég egy kicsit elgondolkoznod, h rájöjj, mekkora tévedés ez...

Továbbá: a xenofóbiakutatások közhelye, h az ember alapjában fél az idegentől, továbbá hogy az előítéletek kényszerű stratégiái az ember önvédelmének (abban a kocsmában egyszer megvertek, többet nem megyek oda). Magyarul: a rasszizmus stb. fakadhat puszta tudatlanságból is, nem kell rosszindulatot feltételezni. De a rasszizmus elleni észérveket (nem azért lopott, mert cigány: nem minden cigány lop, és nem mindenki cigány, aki lop stb.) zsigerből elutasítani már az. És itt sem elsősorban Roquentinről van szó, hanem azokról, akik a kérdésben járatosak, viszont tényleg képmutatóak: csodálatos magyar nyelvjárásokról beszélnek, miközben tiltakoznak, ha a rádióbemondó kissé nyelvjárásiasan beszél vagy nem köznyelvi szerkezetet használ.

Ha másokat "helyreteszünk" nyelvhasználatuk miatt, az nem feltétlenül történik a megalázás céljával. De ha már valaki szól nekünk, h "figyelj, öcsi, ne alázd már meg", és nem gondolunk bele, h az illetőt valóban milyen helyzetbe hozzuk, akkor bizony már nem vagyunk kevésbé felelősek, mintha szándékosan csinálnánk. (Mellesleg: nem vagyok biztos, benne, h a nyelvvédők egy része nem azt élvezi az egészben, h kioktat.)



Namármost:

1. Gúnyosan felróvod nekem, h ezt írtam. Hát mutass rá, h hol tévedtem. Mert ugyebár sem a Salamon-szöveg Nádasdyra vonatkozó bekezdéseinek elemzését nem cáfoltad (meg se kísérelted, holott arra válaszoltam, h hol sérti Salamon Nádasdyt, amit ugye te kérdeztél), sem a saját "jobban szeretem magam" stb. szerkezeteidnek nem adtál más értelmezést, mint amit én.

2. Tkp. azt róvod fel nekem, h nem írtam azt feketén-fehéren, amit nem is gondolok.



De hát az közhely, h idegen nyelvet nem lehet tökéletesen megtanulni! (Én tovább is mennék: akármiilyen homo- vagy heterogén közösségben mozog az ember, sosem sikerül elsajátítania tökéletesen egyik nyelvváltozatot sem: kialakítja a maga keverékét.) De már nem először róvod fel nekem ezt az állítást, miközben meg sem kíséreled cáfolni! Továbbá azt -- a kérdésben kulcsfontosságú -- kérdésemet, miszerint miért is kéne X-nek tökéletesen elsajátítania Y nyelvváltozatát, úgy látszik ignorálod.



Nem tudom, milyen reakciót vársz erre. Először azt kéne bizonyítani, h vannak olyan nyelvi jelenségek, amelyeket tényleg pozitívan vagy negatívan kell értékelni. Ezekután be kellene bizonyítanod, h a nyelvészek erről nem hajlandóak elismerni, h vmilyen értékkel vagy ellenértékkel bírnak. Elismerem, h nehéz lenne igazolni a képmutatást, mert feltételezhető a fifikus nyelvészekről, h ha az első pontban meggyőzöd őket, rögtön el is ismernék -- ha meg nem győzöd meg őket, mitől lennének képmutatók?

Ellenben: te azt állítod, h nem is a suksükölés zavar téged annyira, miközben folyamatosan visszatérsz arra, h de azért leszokhatnának a suksükölésről, elvégre nem igaz, h nem tudják megtanulni. (Miközben nem világos, honnan veszed, h meg tudják tanulni, sem azt, h miért is kellene megtanulniuk.) Na, hol itt a képmutatás? (És ez egyszer e kérdést olvasd úgy, h a hol-ra bizony konkrét választ lehet adni.)



Ez szép dolog, de jelenleg olyan dolgokról beszélünk, amelyek nem fogyatékosságok. Úgyhogy szólok: a te fogyatékosságod ebben a vitában az, h nem veszed észre: nem fogyatékosságokról beszélünk.



Akkor miért nem tartod elfogadhatatlannak, h valakinek külső nyomásra másképp kell ragoznia, mint ahogyan az számára természetes lenne?



Mint véleményt, elfogadom, de ezt nem tudom másképp értelmezni, mint hogy
bozgorozzon, zsidózzon, buzizzon, nyelvvédősködjön mindenki szabadon.



Szezon, fazon. A névválasztás egyfajta nyelvi közlés, a siketek jelnyelve egy nyelvi rendszer, melyen végtelen számú közlést lehet kódolni. Hogy jön össze a kettő? A Gój Motorosk kifejezés mondd valamit, amit kb. úgy fordíthatunk, h "rohadt zsidók". Ha Kálmán elítél valamit, akkor ezt a kijelentést ítéli meg, nem a jelzős szerkezetet.

Nem mellesleg: szerintem Kálmán a cikkben tökéletesen visszafejti, mi motiválhatta a névadókat, ill. milyen hatást kelt a név az emberekben (még ha nem is vezetik le tudatosan a hatásmechanizmust, mint Kálmán teszi). Kálmán érvelése objektív, megkísérelheted megcáfolni (akár az állításait, akár azt, h objektív), de ez a vádaskodás, miszerint azt vágod a fejéhez, h ezt a cikket megírta, eléggé érthetetlen.



Húha, ezt magyarázni kell? Jó. Megkérdezhetjük Nádasdy-t, h ő értette-e, mit is akar Salamon (és miért hivatkozik mindig rá), vagy ha értette, biztos-e benne, h jól értette. Mindenesetre egyértelmű volt, h a cikket nem hagyhatja válasz nélkül. Én úgy gondolom, mindössze néhány ponton csatlakozott Salamon írásához: megmagyarázta, miért nem tehet a tudomány értékítéleteket. Mint személyében támadott, aligha kelthetett volna jó benyomást azzal, ha szemére veti Salamonnak írása zagyvaságát. Ezzel szemben Kálmán vagy Bárány, mint személyesen nem érintett, nyugodtan megtehette ezt.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Kedves Roquentin, eszembe se jutott téged (akár burkoltan) szélsőjobboldalisággal vádolni. Viszont két dolgot nem magyaráztál meg, ami nélkül nagyon nehéz lenne továbblépni: (1) hogy mit is foglal magába az a hiba meg tévedés, amiért az ember megszólhatja a másikat; és (2) hogy hogyan is működik az az okoskodás, hogy ha mindennek van esztétikai/morális oldala, akkor miért pont a grammatikának ne lenne, hogy hogy viszonyul ez a bőrszínhez (amit én példaként hoztam ez ellen) meg a többi ilyesmihez.
A liberalizmust meg nem kéne azonosítani azzal, hogy az ember semmit se ítél el, mint ahogy azt se mondtam, hogy bárki is "maradjon csendben". (Vö.: "Bizony, úgy hiszem, egy "nyelvi szabadságharcos" még akkor sem szólíthat föl beszélőket arra, hogy inkább meg se szólaljanak, ha tucatnyi smiley-t rak ki utána.")Több dolog van itt összekeverve (amellett, hogy persze a képmutatás vádját hagy utasítsam már energikusan vissza): bizonyos megnyilvánulásokat, gondolom, mindketten megengedhetetlennek gondolunk (a tolerancia nem jelenti azt, hogy "hajlandóak vagyunk bármit elfogadni" -- hogy lehet ezt a kettőt összekeverni?), de ennek nincs sok köze a tudomány "előfeltevés-mentességéhez". Utóbbit egyébként senki se állította, Nádasdy általában a nyelvtudomány és a stiláris-illemtani ítéletek szigorú szétválasztása mellett szokott érvelni, de annak szerintem az "előfeltevés-mentességhez" semmi köze.

Azért vannak dolgok, amikben teljesen egyet tudok érteni Fejes Lászlóval: ez a vita valóban nagyon érdekes. Most pl. összevetve Fejes László és kalman hozzászólásait, megtudhattam, hogy alapvetően szélsőjobboldali is vagyok; persze - ismét Fejes Lászlót idézve: - " burkoltan, mondhatni salamonosan, nem alany--állítmány szerkezetbe foglalva".

De hát én, azt hiszem, tényleg kevésbé vagyok sértődékeny, mint Fejes László, nem is ezért írom ezt. Például kalmanra sokkal inkább neheztelek azért, amiért olyan figyelmetlenül olvassa gyakran a hozzászólásaimat, hogy a felvetett kérdéseire válaszolva minduntalan ismételnem kell magam.

Nyilván úgy jön össze, kedves kalman, hogy Fejes László szerint lehetetlen más nyelvet elsajátítani, mint az anyanyelvünket - ezért is alázza meg a nyelvvédő áldozatát, amikor esetleg olykor fontosnak érzi kijavítani őt. De hát, mondom, kedves kalman, ez is szinte szóról-szóra megtalálható abban a hozzászólásomban, amit megválaszoltál.

Szóval, tényleg nem érzek haragot vagy neheztelést, amiért most - TGM-mel együtt(!!) - megkaptam a szélsőjobboldali jelzőt (a'szem erre mondják: nem rossz társaság); sőt: mindig hálás vagyok, ha mások rávilágítanak olyan fogyatékosságaimra, amelyeket én nem vagyok képes észrevenni magamon. Azért érdekességképpen megjegyezném, hogy alapvetően liberálisnak gondolom magam - és az én felfogásom szerint pedig ez azt jelenti: általában elfogadhatatlannak tartom, ha valaki bármilyen okból külső nyomás hatására kénytelen mást mondani, vagy máshogyan fogalmazni, mint ahogyan azt legjobb meggyőződése diktálná.

Bizony, talán fel is tűnt, hogy hasonlóképpen kalmanhoz, én is vastag betűvel szedtem a gondolat egy részét. Mert hát, talán megbotránkoztató lesz, amit írok: de bizony, ha történetesen valaki bozgorozni, buzizni, zsidózni, vagy - ó Istenem! - nyelvvédősködni kíván; még akkor sem gondolom, hogy bárki jogosan várhatná el tőle: maradjon inkább csendben.

Valójában úgy hiszem, egyik hozzászólásomban beszéltem már arról, mennyire fontosnak és nélkülözhetetlennek tartom egy gondolkodásmód tekintetében a konzekvenciát. Bizony, úgy hiszem, egy "nyelvi szabadságharcos" még akkor sem szólíthat föl beszélőket arra, hogy inkább meg se szólaljanak, ha tucatnyi smiley-t rak ki utána. Ha kalman úgy látja, hogy bizonyosfajta nyelvhasználati módozatokat elítélni elfogadhatatlan és erkölcstelen - akkor nem valami következetes dolog utána hosszasan értekezni arról, miféle ocsmány módon él vissza a nyelv adta lehetőségekkel, aki "Gój Motorosok" nevet választ szervezetének. Akár alkalmas ez arra, hogy undort, megvetést keltsen egyesekben - akár nem. (Hiszen, bizonyára a siketek jelnyelve is alkalmas lehet arra, hogy egyesekben undort vagy megvetést keltsen.)

Sokadjára is leírom, hátha egyszer olyan szerencsém lesz, hogy erre is reagál valaki: engem nem a suksükölés, vagy az aztgondolomozás zavar elsősorban; még csak nem is okvetlen vitapartnereim által elfoglalt álláspont nyelvromlás/nyelvnemromlás kérdésében - hanem a képmutatás. Ez a fajta hipokrízis a legvisszatetszőbbek közül való: egynémely vitapartnerem úgy akar toleránsnak és előfeltevés-mentesnek mutatkozni, hogy közben bizonyos megnyilvánulásokat megengedhetetlennek gondol, és képtelen a tudomány "előfeltevés-mentességére" vonatkozó dogmájától szabadulni. Egyszerűbben fogalmazva olyan toleránsnak akarja látni magát, aki hajlandó bármit elfogadni - de ugyanakkor azért magának vindikálja a jogot, hogy eldöntse: mi minden lehet egyáltalán eleme ennek a "bármi" halmaznak. Minden dolog semmiképpen sem.

És itt valóban nem Nádasdyról beszélek. Hiszen - hogyan, hogyan nem - Nádasdy Salamon cikkére reagálva nem tartotta fontosnak, hogy kitérjen olyan kérdésekre, miszerint vitapartnere "zavarosan fogalmazna", "homályosan (vagy sehogyan sem) érvelne", pláne, hogy pontosan mennyire és miért is lenne az "pofátlannak" tekinthető felvetéseiért. Bizony, ezeket a gondolatkísérleteket azok követték el, akik (bár megszólítva nem voltak), mégis rendkívül találva érezték magukat Salamon cikke által.

És egyre kevésbé gondolom úgy, hogy tévedtek volna.

Bocsánat, hogy beleszólok, és hogy sokadszorra ismételek másokat, de nem bírom már, nem értem, mit nem lehet megérteni azon, hogy egyfelől van az ízlés, másfelől a tudomány?

Hadd írjak egy sokadik hasonlatot ugyanarra: lehet utálni egy öltözködést, biztos mindenki utál bizonyos ruhákat, de nem hallunk textilkémikusokat arról beszélni, hogy a szakadt farmernadrág vagy a kivágott női felső "hibás", "helytelen" viselet (és főleg nem mondanak ilyet arra való hivatkozással, hogy nekik ez a szakmájuk). Vannak, akik ilyenekről beszélnek, sőt biztos olyanok is vannak, akik valami érveléssel ezt "bebizonyítják" de nem tudósi minőségben akarják ezt tenni, hanem mondjuk nagymamaként, plébánosként, illemtanárként, stb.

Tudomásom szerint soha nem mondta egyikünk sem, hogy ne lehetne bárkinek bármiről véleménye, vagy hogy azt ne hozhatná nyilvánosságra vagy akár ne taníthatná. Határozott bajunk (remélem beszélhetek mások nevében is, ha nem, javítsatok ki) egy dologgal van: ha valaki egy ízlésbeli kérdésben úgy nyilatkozik, hogy közben a saját ízlését felsőbbrendűnek, irányadónak, követendőnek tartja olyan alapon, hogy egyébként az ízlés tárgyáról papíron vagy akár ténylegesen többet tud, netán retorikai ízlését összemossa tudományos ismereteivel és ezzel megtéveszti a nyelvészettel nem foglalkozókat. Nádasdy, úgy vettem észre, utóbbiak ellen küzd a MaNCSban évek óta.

Érdekes ez a vita. Először le lettem érzelmizavarosozva, majd gőgösözve, ezen nem sértődtem meg, és most megkapom, h érzékeny vagyok! Mindezt persze mellékesen, mert mindennek nincs sok köze a vitához...



Ki lenne a kiváló nyelvész? De ha mondjuk Labovra gondolsz, akkor a válasz: de, igen. De tkp. a szociolingvisztikai szakirodalom jelentős része ilyesmikről szól.



Az első kérdés az, h bizonyos nyelvi jelenségeket (pl. suksükölést, nákolást, amizést stb.) minek alapján minősítesz hibának. A legudvariasabban megfogalmazott ilyen észrevétel is sértő, mert igaztalan. Az igazi sértés azonban az, h igen gyakran úgy hangzik el, h "rendes emberek nem mondják így".

De még ha indokolt is vmiféle normasértésre felhívni a figyelmet (pl. "ne mondd így, mert bár én tudom, h ez semmit nem jelent, lesznek, akik ennek alapján ítélnek meg"), akkor is kérdés, h ki, mikor és hogyan teheti ezt meg. Pl. ha valaki fehér zoknit vesz fel a fekete öltönyéhez és lakkcipőjéhez, kétségtelenül bizonyos normasértést követ el. Ha én az illető közeli ismerőse vagyok, vagy velem együtt jelenik meg egy delegációban, akkor valóban elfpgadható, sőt, helyes is, ha e normasértésre figyelmeztetem (természetesen úgy, h rábízom, változtat-e ezután öltözködésén). Az azonban türhetelen, h színházban a jegyszedő néni vagy étteremben a pincér hívja fel erre a vendég figyelmét, még ha udvariasan is. Sőt, az is türhetetlen, ha az illető más szolgáltatásban részesül emiatt. Sőt, ha mondjuk az operában egy másik, ismeretlen látogató odalép és "felhívja a figyelmét a hibára", az is pofátanság. Márpedig a "nyelvhelyességi kiigazítások" ilyenek. Amikor TGM mellékesen odaveti egy cikkben, h egyébként az illető nem jól ragoz egy szót, az kb. olyan, mintha odavetné, h egyébként frakkhoz csokornyakkendőt illik kötni, és az illető ezt se tudja...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

[off]Most, hogy előző válaszomat megfogalmaztam Roquentinnek, megvilágosodtam, rájöttem arra, ami Nektek talán már nyilvánvaló volt, hogy mi köze a nyelvművelésnek a szélsőjobbhoz, és hogy mit keres egyik atyamesterük a Magyarok Lapja címlapján (bár a cikket/interjút máig se láttam).[/off]

Ezt a butaságot csak akkor tulajdoníthatod a nyelvészeknek, ha pontos helyet idézel, különben inszinuáció. Valamit súlyosan félreérthettél, ha ezt értetted ki (ez az érzésem egyébként már korábban kialakult).Erre mondtam én, hogy lehet undorodni attól, h. a japánban a névszók és igék egyes/többes számának nincsen jelölője, de nyelvtudóst nem hallhatsz pejoratívan nyilatkozni a japánnak erről a sajátosságáról, s az ilyen "nyelvi jelenségeket" összemosni mondjuk azzal, hogy a Parlamentben valaki ócska bikkfanyelven fogalmaz szerintem merő vakság és butaság.
Az ilyesfajta okoskodás nekem nincsen ínyemre. Az én szememben pl. az emberek bőrszíne sem rendelkezik "ilyen dimenzióval", és még sorolhatnám tovább.
Ez a két dolog hogy jön össze? Egyáltalán, nem tisztáztad, mit értesz "hibán", "tévedésen". Csak nem azt, hogy "eltérés a központi normától"? Mindenesetre a világ boldogabbik részén emberjogilag igen problematikus, ha valaki bármilyen okból külső nyomás hatására kénytelen az anyanyelvétől eltérő nyelvet vagy nyelvváltozatot használni. Gondolj azokra a siketekre, akik épp tegnap tüntettek, mert szájról olvasásra és makogásra vannak kényszerítve egy sor helyzetben, mert a jelelnyelv egy csomó helyen nem működő vagy egyenesen tiltott nyelv. Bizony, bizony, jobb helyeken megaláztatásnak tűnik, ha valakit más nyelvváltozatra kényszerítenek vagy ilyen irányú nyomás nehezedik rá, és én ezzel teljesen egyetértek.

Tegyük fel, hogy a Hát nem tudhassuk, el-e mentek mán. esztétikusabb/értékesebb, mint a vele helyettesíthető Hát nem tudhatjuk, elmentek-e már. megnyilatkozás. Ezt a feltevést mivel tudnánk bizonyítani?

Tényleg nem nagyon gondoltam volna, hogy olvashatok még itt olyan hozzászólást is, amiben nem "pongyola fogalmazásomért", érvtelenségemért, értetlenségemét, vagy csúsztatásaimért rónak meg - hanem esetleg megengedik, hogy akár még az én (vagy talán Salamon) szavaiban is lehet némi igazság, csak sajnálatos módon "más malomban őrölünk", mint rendkívül nagyra becsült vitapartnereim.

Úgyhogy ezt mindenképpen meg kell köszönöm Dombi Károlynak - bevallom, alaposan megtépázott önbizalmamnak nagyon jól esett ez a némileg békülékenyebb hang. Ám maradéktalanul avval sem tudok egyetérteni, hogy a nyelvészek egyáltalán nem foglalkoznának a nyelvhasználattal - nekem nagyon is úgy tűnik, igen határozott véleményük van arról: nem lehet tudományosan különbséget tenni az egyes nyelvi megnyilvánulások között. Ezt a véleményüket pedig újra és újra nyelvtudományos állításokkal kívánják alátámasztani.

Bárhogyan is igyekszem, továbbra sem vagyok képes jobb szót találni erre a mentalitásra a képmutatásnál. Ami - úgy gondolom - egyenesen következik is abból a képtelen és a valóságtól teljesen elrugaszkodott feltevésből, miszerint a jelenségek egy csoportján belül (jelesül: a nyelvi jelenségeken belül) nem beszélhetünk esztétikus és kevésbé esztétikus, értékes és kevésbé értékes megnyilvánulásokról. Képtelennek gondolom ezt az előfeltevést, hiszen nyilván valamennyi jelenség rendelkezik világunkban egy ilyesfajta dimenzióval - észszerűtlen, és megdöbbentő volna, ha valóban csupán a nyelvi jelenségek esetén lenne ez másként.


Akkor harmadszor is felhívom arra a figyelmedet, kedves varasdi, hogy a kérdés, amit Bárány feltett és amire én válaszolni próbáltam, arra vonatkozott: miféle különbségtétel lehetséges a suksükölés és az aztgondolomozás között. Tehát nem arról, hogy az aztgondolomozást úgygondolomozással kell-e helyettesíteni; még csak nem is arról, vajon milyen ember lehet az, aki aztgondolomozik.

Talán pici jóindulattal mégis lehetne ez ügyben érvnek (és nem személyes véleménynek) tekinteni ezt: a suksükölés egy alternatív szabály a nyelven belül, semmit nem tesz hozzá, vagy vesz el a jelentésből - míg az aztgondolom némileg kiegészíti, módosítja a közlést. Vagy éppen ezt: a suksükölésről valóban elképzelhető, hogy önkéntelenül, otthonról hozza magával valaki e szokását; ám, úgy vélem, jóval bonyolultabb (nyelv)tanulási folyamat eredményeképpen rögzül, milyen gyakorisággal használja a a beszélő mondataiban az aztgondolom kifejezését.

Roppant megnyugtató különben, hogy egy sor kérdésben maradéktalanul egyetértek vitapartnereimmel. Pl., felteszem, (rosszindulatú) butaság azt állítani: "aki suksüköl, az erkölcstelen." Sőt, felteszem, nincs lényegi különbség az aztgondolom és az úgygondolom között. De vajon hol is állít ilyesmit akár Salamon, akár én? (Ez utóbbit, komolyan nem is értem, honnan veszik vitapartnereim, hiszen Salamon még csak ehhez hasonló megjegyzést sem tett sehol: ha az "össznépi verbális tikké jegecesedett aztgondolom" zavarja Salamont, ebből az következne, hogy az össznépi verbális tikké jegecesedett úgygondolomot teljességgel helyénvalónak tartaná?)

Ha nem tudnám, Fejes László mennyire érzékeny az ilyesmire, még akár a csúsztatás kifejezést is megfelelőnek érezném egy olyasfajta eljárásra, amikor egy vitában következetesen merőben más kérdésekre válaszolunk, mint amelyekről vitapartnerünk beszél.

De hát Fejes László hozzászólásait egyre komolyabb értetlenséggel olvasom amúgy is. Itt van pl. ez a gondolat: a nyelvvédők olyan dolog miatt aláznak meg embereket, amin azok nem tudnak változtatni.


De hát csak nem azt akarja mondani a kiváló nyelvész, hogy lehetetlenség más nyelvváltozatokat megtanulni, mint amit az ember anyanyelveként sajátított el? És miért aláznék meg én feltétlen valakit avval, ha felhívom a figyelmét bizonyos hibáira, tévedéseire? Bárány Tibor volt olyan figyelmes és türelmes hozzám, hogy két ízben is megmagyarázza nekem: nem okvetlen sértő, ha kioktatóan, sarkosan fogalmazunk egy vitában - ettől még teljes mértékben racionális lénynek tekinthetem vitapartneremet. Ez megint általában így van, kivéve azt az egy esetet, ha valaki a nyelvi szabálykövetés szükségessége mellett érvelne? Mert akkor már bizonyára csak "a másik megalázásának" tekinthető egy ilyesfajta megnyilvánulás?

Talán csak nem a Jupiter aktuális állása miatt van ez így?

Mondjuk az Orosz se semmi az igekötős eszmefuttatásával...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Öröm hallani, ahogy a Romsics -ba/-be-jét kritizáló hölgy mesél: "99%-ba én mondom el a saját véleményemet".