prezzey wrote:
Quote:
Milyen felelőtlen, tényleg, hogy Zamenhof a XIX. században nem gondolt a karakterkódolásra és internetre!
Azért nyomda már akkor is volt... szerintem még nehezebben is mehetett ez a mellékjeles dolog, mint ma.
Nem tudom, ki mennyire szokott conlanger fórumokat olvasgatni, aki nem ismeri, annak: ez egy olyan hobbi, hogy az ember mesterséges "természetes" nyelveket készít magának (mminth nem formális nyelveket). A többség leginkább az esztétikai és intellektuális élvezet kedvéért, harcias eszperantisták annyira nem járnak ilyen helyekre. Arról jutott eszembe, hogy a conlangerek általában próbálják a minimumra szorítani a mellékjeleket ill. az aposztrófot. (Sőt az aposztróf kimondottan ciki.)
Itt egy példa mutatóba:
http://www.zompist.com/kitlong.html#orthographyHja - nem kellett más, csak egy sokynelvű környezetbe született, erősen vallásos nevelést kapó kisgyerek, akinek az
apja nyelvtanítással is foglalkozik...
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lazaro_Ludoviko_ZamenhofQuote:
…Zamenhof az akkor Oroszországhoz tartozó, soknemzetiségű Białystokban született zsidó családban. Gyermekkora óta érdekelték a nyelvek: oroszul, lengyelül és németül tökéletesen, franciául gyengébben, ezen kívül még 8 nyelven (köztük latinul és görögül is) valamilyen fokon beszélt. Felmerült benne a gondolat, hogy talán egy közös nyelv megoldaná a különböző etnikumok közötti békétlenséget, viszálykodást. *Gimnazista korában kétszer (1878, 1880) kiadta az eszperantó korai változatát. Ekkor alakította ki az eszperantó alapideológiáját, a homaranizmust: minden ember az emberiség egyenlő értékű tagja, az emberek testvérek, szeretniük kell egymást, és a kölcsönös emberi megértésre törekednek, etnikumra, vallásra való tekintet nélkül**….
*kicsit messianisztikus elképzelés, de a zsidó vallásból ez logikusan következik...
** ez a világmegváltó, "világbéke-egy-nyelv-használata-által" mánia azért érezhető az ESPisták többségénél: ezt valahogy jobban közvetíti az ESP, mint az eredeti célját. Bár ki tudja - kialakult egy törzsközösségi jellegű társaság egy nyelv körül... mellesleg valahol a katolicizmus célja is hasonló, ha jól tudom...
http://www.nyelviskola-miskolc.hu/hirek ... 7-02&lap=0Quote:
…Az eszperantó szerzője - eredeileg: Lejzer Samenhof; az eszperantó megalkotása után: Lazaro Ludoviko Zamenhof - 1859. december 15-én született Bialystok lengyel városkában. *Apja Marko Samenhof földrajz- és nyelvszakos tanár, héber és jiddis nyelvű állami kiadványok állami cenzora, tankönyvíró. Otthoni nyelvük az orosz volt, édesanyával gyakran jiddisül beszéltek, ez volt egyébként a soknemzetiségű kis város közvetítő nyelve is. Zamenhof folyékonyan beszélt németül és lengyelül, a középiskolában a franciát sajátította el beszédszinten, receptív fokon ismerte a hébert, arámot, latint, görögöt és az angolt. Bialystok egy miniatűr Bábel volt: lakosai négy különböző nyelvet beszéltek. Egymás iránt táplált gyűlöletük okát Zamenhof a soknyelvűségben látta; ezért fogant meg benne a gondolat, hogy alkosson egy nemzetközi nyelvet….
* Zamenhof jó és szófogadó gyerek lehetett, és az apja példája későbbi életkorában is elkísérte... sokszor előfordul, hogy a gyermek igyekszik a szülei figyelmét felkelteni valami olyasmivel, ami a ygerek szerint az szüleit érdekelheti, és ezáltal figyelmet szentelnek neki... nem lehetetlen, hogy a kis Zami ezzel akarta felkelteni az apja figyelmét, mert az nem foglalkozott vele... másik dolog, hogy nem igazán értem, hogy ha ő maga olyan sok nyelven tudott kommunikálni, akkor miért élte át annyira kétségbeesett abszolutizmussal a többnyelvűséget? lehet, hogy itt is az működött, hogy a sok-sok ynelv ellenére egy nyelvet akart beszélni, akár a szüleivel is? Zami pszichoanalitikai vizsgálata akár ezt is valószínűsítheti - mármint azt, hogy miért vetett aztán annyi energiát bele, mivel ez is tipikus: a felnőtté vált gyerek, aki valahogyan közös hangot akart találni a szüleivel, továbbra is igyekszik első próbálkozását végig vinni, ami azonban életfogytig való mániává válhat, mivel célt már nem érhet, így marad a folyamatos munka vele, hátha ... sokaknál maradnak meg így a gyerekkori hobbik: ami gyermekkorban biztonságérzetet adott, az sokszor kitart felnőttkorban is, mint feszültséglevezetés, kikapcsolódás, stb. Talán ha megnézzük a többi mesterséges nyelv alkotóját azt láthatjuk, hogy közülük senki nem rendelkezett ilyen háttérrel, ami előrevetítheti ezt a fajta fanatizmust, még ha az emberiség javát is hivatott szolgálni ... a többieknél valóban hobbi és esztétikai élményt nyújtó, színvonalas kikapcsolódás lehetett, míg a kis zaminál egyfajta Ödipusz-komplexus megoldási mód lehetett, ezzel átlagon felüli motivációt szolgáltatva.