A Tinta Kiadó (mely, mint az köztudott, nyelvészeti kiadványokra specializálódott) a könyveit reklámozó szórólapok hátuljára térképeket nyomatott: a Kárpát-medence etnikai térképét, ill. Európa nyelveinek térképet. Ez kétségkívül kedves ötlet, és bizonyára sokan örülnek neki, néhány gimnazista vagy más lelekes nyelvrajongó esetleg ki is tűzi az ágya fölé, és ezen néz utána a nyelveknek, ha a hírekben hall valamit.
Az alábbiakban az Európa-térképpel szeretnék egy kicsit foglalkozni. A copyright alapján arra lehet következtetni, hogy a Febor Bt 2002-es munkájáról van szó.
Mivel már előre látom, hogy megint Fejes-féle kötözködésnek fog minősülni, amit írok, néhány gondolatot szeretnék megosztani a fórum olvasóival. Először is, tisztában vagyok vele, hogy valódi szakembereket nehéz megtéveszteni, hiszen mi nem szórólapokról tájékozódunk. Nyilván van egy réteg, akit egy csöppet sem izgatnak az ilyen dolgok, így a kezükbe sem vennék a térképet. Van viszont egy réteg, amelyik éppen az ilyen forrásokból tájékozódik, egyrészt mert ha izgatja is a dolog, nem annyira, hogy könyvtárazzon vagy pláne kiadjon tízezer forintot az (egyébként szintén nem igazán megbízható) A világ nyelveire. Azt viszont, azt hiszem, joggal várja a térképet örömmel táskájába csúsztató laikus, hogy a térkép ha nem is extra pontosságú, legalább megtévesztő adatokat nem tartalmaz. Naiv-e ez az elvárás? Azt hiszem, minden kétséget kizáróan igen.
Finnugristaként rögtön a finnugorokkal kezdeném. Bár bizonyára nem sokan vannak, talán mégis akadnak a térképet szemlélők között, akik gimnáziumi tanulmányaikból emlékeznek arra, hogy a votjákok belső elnevezése udmurt, a cseremiszeké pedig mari. Nos, az illetők most megállapíthatják magukról, hogy már kezdenek rozsdásodni az agytekervényeik ugyanis a Febor és a Tinta szerint a helyes megoldás a következő:
Nos, nézzük is meg, hol élnek ezek a népek:
Kérdés, hogy ha a szóban forgó népeket fehér alapon piros csíkozás jelöli, akkor itt miért vannak zöld alapon. Lehetséges, hogy arra utal ez a jelölés, hogy az oroszok (zöld) között kisebbségben vannak? Nos, ez elmondható a tiszta lilában játszó csuvas, tatár és baskír területek legalább egy részéről is, viszont a komi-permják területekre (a délkeleti kis nyúlvány) nem igaz, ott ugyanis a lakosság 60%-a komi. Így a jelölés értelme rejtve marad. Tovább nő a rejtély, ha összevetjük ezt a svédországi finnek jelölésével:
A Finnország déli részén látható zöld folt a svéd kisebbséget hivatott jelölni. A svéd kisebbség azonban a jelölt területen aligha haladja meg az 50%-ot, így célszerűbb lett volna inkább csak besávozni. De ha tipográfiai nehézségek merültek fel, akkor sem látok magyarázatot arra, hogy miért nincs jelölve a Turku környéki és a nyugati parti finn kisebbség (ahol olyan tiszta svéd járások vannak, amilyenek Svédországban sincsenek!). Végképp érthetetlen, hogy a Stockholmmal szembeni, de Finnországhoz tartozó Aland (Ahvenanmaa) miért van pirossal jelölve, hiszen ez egy nagyfokú autonómiát élvező (önálló bélyegkiadás, az ittenieket nem sorozzák be a finn hadseregbe stb.), svéd nyelvű körzet, 90% feletti svéd anyanyelvű lakossággal. De ha már itt tartunk: Észtország északkeleti része, a Csúd-(Pejpusz-, Peipsi-)tótól északra eső területek a második világháború után eloroszosodtak, a térkép mégis észt lakosságot jelöl egészen a háború előtti észt határig.
Az az igyekezet, hogy a kétnyelvű területeket jelöljék, igen érdekes eredményre vezetett, így például megállapíthatjuk, hogy a lengyel-német határ mentén svédül, Elzész-Lotharingiában viszont norvégul beszélnek:
Nézzünk még egy rejtélyt: Bár a térképen Grúzia és Azerbajdzsán teljes területe látható, ezek a nyelvek mintha nem is lennének -- mi több, a grúz mint kaukázusi nyelv meg sincs említve:
Bár ezen a részleten nem látszik, megjegyzem, hogy Törökország teljes területén csakis a török nyelv van feltüntetve, ami bizonyára mélyen érinti a kurdokat. (Ciprus esetében viszont a semleges álláspont győzedelmeskedett: sem a török, sem a görög jelenléte nincs jelölve.
Vessünk egy pillantást a Kaukázus előterére és Kelet-Ukrajnára:
Mindeddig fogalmam sem volt arról, hogy a Kaukázus északi részén jelentős ukrán lakosság van, arról viszont meg voltam győződve, hogy Kelet-Ukrajna és különösen a Krím-félsziget jelentősen eloroszosodott.
Bizonyára azt is rosszul tudom, hogy Makedónia lakosságának mintegy haramada albán, a térkép szerint ugyanis ők nem laknak sehol:
(Külön kérdés, hogy mire építik a Bulgárián belüli macedón nyelvjárások jelölését, hiszen a két nyelvet sokan még ma is csak nyelvjárásoknak tartják, és éles határ a helyi bolgár és macedón nyelvjárások között bizonyára nincs.)
Az is meglepő, hogy a határainkon kívül rekedt magyarság milyen mintát rajzol Újvidék és Erdély nyelvi térképére, ez ugyanis jelentősen elüt attól, amit a Tinta Kárpát-medencei térképén láthatunk:
Enyhén szólva túlzónak tűnik az ír és a velszi elterjedtsége:
Végül pedig egy igazi csemege: a Tinta és a Febor megteremtette a Belga nyelvi egységet, a vallonokoat ugyanis a szó szoros értelmében eltüntette a térképről:
Mit szeretnék mindezzel mondani? Nagyon szép dolog, ha olyan csemegékkel, mint az európai nyelvek térképe szeretnénk meglepni a nagyközönséget. Nyilván néhány pontatlanság is belefér. De azt hiszem, ez a térkép már túllépi a pontatlanság megengedhető határát, és egyszerűen megtévesztő. Mondhatni: kontár munka, hiszen a készítői nem igazán vették a fáradságot, hogy utánajárjanak a dolgoknak. Valamivel talán tovább jutottak, mint az országhatár = nyelvi határ, gyakran mégis ebbe a hibába estek. Akik pedig úgy döntöttek, hogy ez a térkép felkerülhet a szórólapra (melyen egyébként nem csak laikusok, hanem szakemberek számára is hirdetnek kiadványokat), bizonyára vagy egy pillantást sem vetettek a térképre (hiszen legalább az ír és a belga helyzet feltűnhetett volna nekik), vagy mélyen lenézik a megcélzott közönségüket, és úgy érzik, hogy "ezeknek jó ez is".
Gondolom, vagyunk egy páran, akik ezt nem így gondolják...
Login
FAQ
Search
Viszont a Kárpát-medencés szerintem korrekt, bár a kedvencem ez: 