Nos, akkor kétésgtelenül korrigálnom kell, ámbátor én ezt írtam:
Tebe wrote:
Brain Storming wrote:
van a magyar nyelvészek körében egy olyan erőteljes áramlat, ami kifejezetten az angol-ellenességből indítja az eszperantó létjogosultságát. Az esetükben nem a "tömegesség" a fontos, hanem a "tekitélyükre helyezett súly", amit nyelvészként képviselnek, és viszik el a közvéleményt erre az ösvényre.
Továbbra is kétlem, hogy ez a "magyar nyelvészek körében" egy "erőteljes áramlat" lenne. Továbbá azt is kétlem, hogy az eszperantizmusnak ez volna az (egyik) alapköve, amint azt lejjebb sugalltad.
Hiányosan fogalmaztam, és pontatlanul

el kell ismernem!
ha ezzel esetleg megsértettem volna a nyelvésztársadalmat, hát készséggel megkövetem - eszem ágában sem volt A nyelvészekre ráhúzni ezt!
A Gergely Misi-ről azt írják, hogy "a nyelvi egyenjogúság anyanyelvünk sorsát is eldöntő kérdésével (...) már több évtizede foglakozik" - ő szerkkesztette az Anyanyelv, világnyelv - Bábel? c könyvet, amiben egybegyüjti Deme, Fodor istván (müncheni nyelvészprof), Korach Mór(?), Bartis ferenc(?), Tóth Éva(?), Gados László(?), Szalai Károly, benke László, Wacha Balázs (MTA Nyelvtudományi Int, magyar nyelvtörténész), stb (má unom beírni...)
lehet h túloztam, és túlértékeltem őket?
Quote:
egyszer olvastam vagy hallottam egy történetet egy neves amerikai tudósról (talán nyelvész volt, de nem biztos), aki elmesélte, h sokáig rosszul ejtett egy szót, mivel nem élrtelmiségi családban nőtt fel, és azt a bizonyos szót mindig csak írásban látta, de sosem hallotta. Na bumm, akkor most mi van, ha egy külföldi rosszul ejti valamelyiket?
No meg azt tudni kell, hogy az amerikai tudóstársadalomban a magyarokat "marslakónak" nevezték, a kiejtésük miatt. Sokak szerint tudtak volna jól beszélni(?), de nem akartak "majomkodni", és inkább büszkék voltak arra, hogy a kiejtésük nem asszimilálódott (igaz, ez aztán a jó kifogás!

), de a megítélésüket ez a legkevésbé sem zavarta. Ergo=ha valós és étékes teljesítményt nyújt valaki, akkor nem a kiejtése alapján ítélik meg! (De egy bizonyos értelmességi szint alatt igen, ez igaz lehet!)
Quote:
Pl. a nyelvészeti szakirodalomban az esetek neveit gyakran latinosan írják, így nem egy külföldi magyarul beszélő nyelvésztől hallottam már, h folyamatosan [akkuzatívus]ról meg [genitívus]ról beszél.
Németes kolléga mesélte, hogy az államviszgán a bizottság kijavította, amikor ő azt mondta a semleges nemre h neutrum (ejtsd: neutrum), ők kijavították, hogy az "najtrum" (kb.). (az angolnál mi lett volna? "njútröm"?)
Quote:
(Mellesleg: a német elvben könnyebbnek tűnik a magyarok számára, mint az angol, ennek ellenére szerintem a magyarok sokkal rosszabb kiejtéssel beszélnek németül, mint angolul, ha csak itthon tanultak. De ez csak szubjektív benyomás, lehet, h tévedek.)
A dolog azon múlhat, hogy mennyi anyanyelvű, "műveletlen", vagy beszédproblémákkal küzdő németeset hallottál beszélni. Én sokszor úgy érzem, amikor az angol csatornákat, vagy akár filmeket nézek, hogy a magyarok angol kiejtése semmiben sem marad el mögöttük - sőt, talán mivel a tananyagokhoz készült hanganyagok tömege szolgáltatja az alapvető mintát, így a kiejtésük "helyesebb" (alapon álló) lehet, mint a "hétköznapi szoc.környzeteből" építkező anyanyelvi angol.
Persze ez semmit nem von le abból, hogy a kiejtés akkor is kemény dió, de nem annyira, hogy ezen az alapon kihajítsuk az egészet, és tanuljunk már gyerekkorban a 28 hangú eszp.alapján, ami még jobban berögzíti a korai széles spektrumú (tán 200 hang körüli?) artikulációs lehetőségeket!