NYELVÉSZ

Cili hozzászólásából jut eszembe, h készül az akadémia reformja. Ennek szerintem egyetlen normális célja lehet, h megszüntesse azt az állapotot, h valaki elnyer egy címet és akkor onnantól kezdve ömlik a zsebébe a pénz és mehet a rádióba nyomni a hülyeségeit. Szerintem ezt az állapotot meg kell szüntetni, viszont minél több ember számára (így az idősödő, de aktív és érdemi munkát végző kollégák számára is!) biztosítani kell, h végezhessék a munkájukat. Nem mondom, h azok, akik nagy teljesítményt értek el, nem érdemlik meg a jó pénzt, de ne harminc éven át húzzák a multiknál is jónak számító fizetést a nagy semmittevésért.(Pláne, h sokan közülük soha igazán ki sem érdemelték -- a megszerzett címet viszont nem lehet elvitatni, sőt, nem is illik megkérdőjelezni.) Azt a pénzt fel lehetne osztani úgy, h évente osszanak ki tíz, húsz, szakmánként egy vagy mittudomén mennyi és hogyan felosztott, de egy bizonyos számú, magas összeggel járó díjat (mondjuk annyit, amennyit ma egy év alatt kap egy akadémikus, nagyon szép díj az egy összegben!), a maradék pénzt meg tessék szétosztani a kutatóintézetek között, fiatal, de legalábbis tevékeny kutatók számára!

Jelenleg a kutatóintézetekből, egyetemekről el sem lehet bocsátani azokat az embereket, akik nem csinálnak semmit, holott a hatékony működés érdekében a vezetők kötelesek lennének kipenderíteni mindazokat, akik nem végeznek megfelelő minőségű és mennyiségű munkát.

Ami most az akadémiai és oktatási intézményrendszerben folyik, az valóban Bokros Lajosért kiált!

Kérdezni szeretnék. Azt elvárjuk, hogyha valakinek van egy szakmája, akkor abban a képesítése megszerzése után is képezze magát? Nekem elég magától értetődőnek tűnik. Egy tanár mennyen el minden 5. évben egy akkreditált szakmai továbbképzésre, egy orvos ismerje az új eszközöket, gyógyszereket, eljárásokat, műfogásokat, egy építész ismerje azokat az építőanyagokat és szerkezeti micsodákat, amiket manapság szokás gyártani és ne csak azokat, amiket akkor gyártottak, amikor ő szerezte a képesítését stb.

Kérdés, hogy ez a hasonlat átvihető-e egy ilyen akadémiai rendszerbe. Ha ott a legmagasabb tudományos fokot (mi is az?) tekintjük a "képesítésnek", utána már biztosan nem kell semmit letenni az asztalra, az a tökély állapota. Onnantól a szakmai teljesítményt nem ellenőrzi semmi (hacsak nincsen pezsgő tudományos élet, tele szakmai vitákkal -- nincs), talán annyi lehet, hogy sok könyvet kell lektorálni, és néha illik letenni egy akármilyen sok betűből álló cikket az asztalra. Egy magas tudományos rangú embert, aki esetleg jó pozíciókba van az akadémián, az egyetemen, nem érdeke a szakma egyes tagjainak kontroll alatt tartani, jól megkritizálni stb. Egyszóval egy bizonyos szint után nincsen szakmai kontroll, és nincs semmi kötelezettség. A szakmai tudás, ha meg is volt, elévül egy 20-30 év alatt. Kérdés, hogy ekkor is azt mondjuk-e, hogy az illető "nem a legjobb a szakmában"? Szerintem inkább azt mondjuk, nem tényező a szakmában. (Miközben persze intézményesen nagyon is lehet tényező, de még hogy!)

Tehát ha nyelvész az, aki a kurrens nyelvészeti diskurzusban részt vesz, akkor az illető(k) nem nyelvészek. Ha nyelvész az, aki nyelvészetből doktorált, akkor az illetők is nyelvészek.

Meglátásom szerint a szakmai up to date-ség és nyelvműveléssel, nyelvőrködéssel való foglalkozás összefügg. Vagy talán így ragadható meg a legkönnyebben: A nyelvészetben szakmai minimum, annak az elfogadása, hogy a preskripció nem nyelvészeti feladat, illetve, hogy nem is feladat. Ugyanígy szakmai minimum, hogy a nyelvváltozatokat egyenlőnek tekintik a nyelvészek ,és nem rangsorolják őket. Ugyanígy a bizonyítottnak tekintett nyelvrokonítások elfogadása, vagy legalábbis a rokonítás módszertanának elfogadása szakmai minimumnak tekinthető. Kevés ilyen elfogadott dolog van, de azért van egy-kettő.

Namost, akik nem vesznek részt a szakmai diskurzusban, azok nem kell, hogy elfogadják ezeket az alapokat, a rádióhallgatók ti. nem fogják számonkérni a szakmai minimumot. Amint valaki kiiratkozik a szakmai diskurzusból, könnyen választhat magának egy nyelvészkedésszerű tevékenységet. Ez lenne a nyelvművelés, nyelvőrködés stb. Van egy-két ember, akire ez lehet, hogy igaz. Van egy-kettő, jellemzően a "fiatalabb" generációból, akikre nem egészen, vagy csak módosítva.

Problematikus továbbá, hogy a nyelvészeti diplomák, sőt PhD-k egy nagy többsége olyan szakmai műhelyekben születik, amelyekben a szakmai minimumokat soha nem is fogadták el. Ezekkel mi van?

Ja, és természetesen mindvégig csak a Mo.-i állapotokról beszéltem, nem általában. És jó hosszú kérdés lett

És mit tekintetek minimális feltételnek ahhoz, hogy valaki nyelvésznek neveztessék? Pl. Mario Alinei, aki nem végzett nyelvészeti szakot, de nyelvészeti cikkeket publikált évtizedeken át, aztán egyszer csak etruszk-magyarológus lett, ő nyelvész?

OK, én már többször (pl. itt is) javasoltam, hogy csináljunk nyelvészkamarát. De a terminológiai észrevételemhez ragaszkodok: akit onnan kizárnánk, az a nyelvész kategóriájából még nem lenne kizárva, mert az egy szakma, nem pedig egy cím. Szerintem.

Persze, csak ironizáltam. Hiányzott a szmájli? Azt hittem, így is világos lesz, bocs...

szigetva kalman megjegyzésére adott válaszával teljesen egyetértek, bár vigyáznunk kell ezzel a metaforával, mert a beszélő ugyebár nem beteg, ez csak Deméék téveszménye... De mondjuk az építészkamarából simán kivágják az olyanokat, akik egyszer csak elkezdenek életveszélyes házakat tervezni, és az ügyvédi kamarában sincs maradása annak, aki nyilvánvalóan az ügyfele érdeke ellen tesz. Legalábbis gondolom.

Szerintem inkább morfológiai elemzőket (többek között), amit mellékesen lehet helyesírásellenőrzésre is használni. (Illetve annak lehetett leginkább eladni.) Viszont én nem látom, hogy mi abban akkora gáz, ha valaki a magyar morfológia számítógépes leírásával próbál meg foglalkozni.

Nem tartom teljesen jónak az orvosos hasonlatot. Ha egy sebész egyszercsak kézrátétellel kezdi gyógyítani a vakbélgyulladást, azt nem rossz orvosnak hívjuk, hanem kizárjuk a kamarából (ha kötelező még a tagság), de mindenesetre, ha lehet, nem engedjük beteg közelébe (nemhogy műsort adjunk neki a rádióban Szarni nehéz címmel).

Szerintem egy orvos akkor is orvos marad, ha műhibát csinál, sőt akkor is, ha műhibát műhibára halmoz. Én ilyenkor azt mondanám, hogy rossz orvos, nem azt, hogy "elvesztette az orvosi címet", mert az orvos, ahogy a nyelvész sem, nem cím. Azt ugyanakkor elismerem, hogy Deme -- bár régen télleg írt okos dolgokat -- ma már olyanokat mond, amikért meg lehetne vágni bármilyen vizsgán. Asszem, az ÉS-beli cikkemben is kiszerkesztettem ilyet. Pl. azt írta/mondta egyszer, hogy az idegen szavak mostani beáramlása abban különbözik a régi idők átvételeitől, hogy most már feleslegesen is veszünk át idegen szavakat... Simán 0 pontos válasz egy vizsgán.

Bizonyos mértékig egyetértek, pl. Prószéky nem lett azáltal kevésbé nyelvész, h elment az üzleti életbe (és ráadásul helyesírás-ellenőrzőket gyárt, brrrr...). A nyelvész címet tehát nem azzal veszti el valaki, h már nem nyelvészként keresi a kenyerét, hanem azáltal, h olyan nyilatkozatokat tesz, amelyek szakmai szintje az elvárható alatt van, nem kevéssel és nem pillanatnyi megingás (fáradság, betegség, hanyagság stb.) következtében. Tehát mondjuk amikor olyat mond, amiért egy elsőévest minden magára valamit adó helyen eltanácsolnának a nyelvészeti tanulmányoktól. Vagy ha valaki valamely nyelvről úgy nyilatkozik, h az alacsonyabb értékű a többinél (pl. mert nem gazdag a mnorfológiája). Az ilyenek elevesztik a jogukat arra, h nyelvészeti kérdésekben szakértőként azaz nyelvészként) nyilatkozzanak.

(Természetesen ez jogilag aligha értelmezhető. Abban is igaza van Kálmánnak, h ha valaki egyszer már nyelvészként képesítést szerzett, azt nevezhetjük nyelvésznek. Én abban az értelemben beszélek róla, h tekinthetem-e szakembernek a nyelvészet területén.)

Ismét bejelentem a (már korábban is hangoztatott) különvéleményemet: a "nyelvész" nem cím, hanem szakma. Deme akkor is nyelvész, ha újabban főleg nyelvműveléssel foglalkozik, épp úgy, mint ahogy egy orvos akkor is orvos marad, ha már egy ideje gyógyszerkereskedéssel, oroszlánidomítással vagy ufológiával foglalkozik.

Szerencsére közben kissé helyrekerült a dolog: a finnugristákat senki se keverje össze a nyelvőrködőkkel! (Még akkor se, ha a valódi finnugristák között is vannak nyelvőrködő hajlamúak.) Ami viszont a nyelvőrködők nézeteit illeti a finnugor rokonságról: ez elég homály, mert általában nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. BG-ról viszont már többször hallottam, h kifejezetten finnugorellenes, és többször is kifejezte felháborodását, h még ezt az "elavult elméletet" tanítják az egyetemen. Persze szigorúan nem nyilvánosan, mert azzal ő is tisztában van, h ezzel szalonképtelenné tenné magát. (A botrány az, h azzal, amit most csinál nyilvánosan, nem.)

A topik témájához pedig hozzátenném, h a nyelvész címet az ember elnyerheti a munkásságával, de az elnyert címet ugyanúgy el is veszteheti, jó példa rá Deme.

ui: ez egy (nem a szerző hibájából) eredetileg rossz helyre került hozzászólás, az előző előtt van a helye (szp)

"nyelvészetet", ill. "nyelvészettel". Bocsi.

Hát most jót mondtál, de félek, hogy ezzel nem az általános szóhasználatot követed. Én már magába az értelmiségi fogalmába is beleérteném, hogy "megkérdőjelez", de az a tapasztalatom, hogy az emberek nem így értik, és a szavak már csak olyanok, hogy "a többség dönt", hogy mit jelentenek (Cratylus...).

Nem tág, hanem ahogy írod is, kétértelmű. Az -ista szerintem egy csomószor így viselkedik, "vminek a híve" meg "vminek a művelője" egyaránt lehet (sőt, még más is).

Na igen. Hol máshol vitassuk meg, mit jelent a nyelvész, ha nem itt. (De ugye majd átrakod ezeket egy másik topikba? ) A "nyelvész" szerintem egy szakma. Deme és Marácz L. (ugye nem lehet így koordinálni?) kitanulták ezt a szakmát és művelték is; akkor is, ha jelenleg nem művelik, ez a szakmájuk. Szóval helyesbítem, amit az előbb írtam: Amikor nyelvészhez méltatlan dolgokat írnak, olyankor mondhatjuk, hogy "nem nyelvészként viselkednek", de olyankor is nyelvészek. (Sok mással szemben, akik még csak nem is azok, de nem akarok neveket mondani.)