kalman wrote:
Mindenesetre jónak találom, hogy angolul nagy kezdőbetűvel írják, mert nem akadok meg rajta. (Ezt most már n-edszer mondom, de vhogy nem megy át.)
Kálmán, nem ismerek rád. Milyen kritérium lenne, h "ha az olvasó megakadhat"? Azon akad meg az olvasó, hogy ritka szóról van szó? Vagy hogy szokatlan betű van benne? Tanácsolnád-e a
zulu, a
tuszi vagy a
kiwi/kivi nagybetűs írását? Esetleg a
káliumpermanganátét (én ezen biztos megakadnék)? De akárhogy is, furcsa lenne, ha az Ewe nagybetűs lenne, de a
magyar (
német, orosz, szlovák) kisbetűs. És ne felejtsd el, hogy az angol sem azért írja ezeket nagybetűvel, mert valaki megakadhat, hanem azért, mert a nyelveket, nemzetiségeket stb. mindig nagy betűvel írja. (Te meg ugye nem akarod azt mondani, h az
olasz, francia, svéd szavak olvasásakor is megakadsz?)
Különben ha a szó "furcsaságát" szeretnénk jelezni, erre szerintem sokkal alkalmasabb a dőlt betűs szedés.
kalman wrote:
Én legalább tépelődtem, nem kinyilatkoztattam.
A fene se nyilatkozik ki. De szerintem felesleges bizonytalansági tényezőket akarsz bevezetni. Jó, hogy meg kéne végre tanulniuk a nyelvhasználóknak, hogy nincsen minden pontosan előírva, és időnként nekik kell döntést hozniuk, de ne hozzuk őket szándékosan olyan helyzetbe, hogy tépelődniük kelljen. Pl. egy nyelvészeti cikkben
németet, de
Ewét írok, aztán a
baszknál meg a
zulunál törhetem a fejem, és akárhogy döntök, van, akiket zavarni fog. Egy újság elkezdi
Jukagírnak írni, de a környéken bekövetkezett események egyre ismertebbé teszik a nevet, akkor az se jó, ha áttér a
jukagírra, az se, ha marad a
Jukagírnál. Szerintem egy ilyen nemiscsabálycsaktanács nem segíti sem az írót, sem az olvasót, sőt, mindegyiket felesleges gondokkal és bosszúságokkal terheli.
kalman wrote:
A következetes gondolkodás abban áll, hogy a hangzó beszédet próbáljuk lejegyezni, ugyanakkor segítsük az olvasást a könnyű felismerhetőséggel. Ezt nevezem következetességnek, nem azt, hogy mittom én milyen grammatikai fogalmakkal próbáljuk aládúcolni az ízlésünk alapján összefércelt "helyesírásunkat".
Továbbra sem értem, miért gondolod, hogy a valamilyen okból (általad nem körülhatárolt módon) "problémás"-nak minősített szavak nagybetűs írása mennyiben segíti az olvasást. Ugyebár azt is meg kellene határozni, hogy mi, mikor, hogyan segíti az olvasást. Pl. a
pác-só írásmód tényleg segít, hiszen kiküszöböli a félreolvasás lehetőséget -- itt azonban semmi hasonlót nem látok. A többiben persze egyetértek, azon nincs mit vitatni.
kalman wrote:
Pl. ezt a nagy kezdőbetűs intuíciómat meg kell vizsgálni empirikusan, és utána lehet határozottabban nyilatkozni.
Ezzel egyetértek, bár őszintén szólva meglepne, ha ez segítene. (Kíváncsi lennék a többiek véleményére is, ki érzi úgy, hogy segítene. Ez persze nem empírikus vizsgálat. Viszont akkor empírikus vizsgálat keretében meg kellene néznünk azt is, h jó-e, ha minden főnevet nagybetűvel kezdünk.)
kalman wrote:
Szerintem az akadémia is kisbetűvel lenne, pl. franciául.
Persze, elnézést, azt én írtam el, mindjárt javítom is.
Quote:
De van ráció a végig nagy kezdőbetűs írásmodban is (korábban írtam, fontos lehet gyorsan azonosítani, hogy hol az eleje meg a vége a névnek, ennek az egyik módszere; bár én inkább az idézőjellel való delimitálást javasolnám, mint korábban írtam).
Az idézőjelezés nagyon ellenkezik az ízlésemmel!

Én inkább a kurzív szedést javasolnám!