...elfogtam egy levelet

Ím:
" Nem tudok teljesen egyetérteni ezzel (értsd: amit "vad" írt) a levéllel. Ott voltam magam is.
Tegnap egy jókedvű, békés tömeg biciklizett végig a városon. Mint minden tömegben, ebben is voltak jobbak-rosszabbak. De végignézve rajtuk, a normálisan közlekedő, bicikliző emberek voltak többségben. Engem is felháborítottak a tömegben egykerekezők, a járdán száguldozók és akik figyelmen kívül hagyták a lámpákat. De az emberi természet sajnos olyan, hogy mindig a rosszat látja. Hiába kerekezik normálisan együtt 999 ember, ha egy felugrat a járdára, és megijeszt egy gyalogost, akkor mindenki arra az egyre fog emlékezni. Ettől még lecsürhézni a békés 999-et, nem szép dolog.
S hogy kisajátítottuk az autómentes napot? Mi csináltunk autómentes napot. Amikor Demszky Gábor Európával szembemenve hétvégére tette az autómentes napot, mert nekik az autóval közlekedők érdeke még az autómentes napon is fontosabb, akkor a Critical Mass rendezői léptek. Megrendezték az első igazi Critical Masst 2004-ben. Ez volt az az év, amikor DG képes volt kijelenteni, hogy "az utca nem játszótér", jelezve azt is, hogy a kerékpárt hova valónak tekinti. Ha ezt nem tettük volna, akkor még mindig oda valónak tekintené.
No persze lehet kérdezni, hogy mindezt miért. Azért, mert vannak, akik nem elégedettek a mostani helyzettel. Jelenleg az év 363 napján autós Critical Mass van. A város másfél millió lakója szagolja a 400-600 ezer ember kényelméért a kipufogógázokat. Ha Lukács András (LMCS) azt mondta, hogy ez nem jó, akkor lesötétzöldezték. A másfél millió lakó pedig csendben tűrt, mert azt hitte, hogy ennek így kell lennie. A Critical Mass mozgalom volt az első, ami odaállt, és keményen azt mondta, hogy nem jó, és ezt nem 1-2 "sötétzöld" mondta, hanem idén áprilisban 80 ezer ember. Az eredmények felsorolása túlmutat a levelem keretein, de itt bárki elolvashatja:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20 ... eredmenyeiPersze egyetértek azzal, hogy mindenki biciklizzen ott, ahol szeretne. Magam is azt teszem. Csak nem mindegy, hogy ezt hányan tudják megtenni, és eközben mekkora veszélynek teszi ki magát. Én egy 29 éves, jó kondícióban levő fiatal vagyok. Nem okoz problémát a nagykörút forgalmába bevetnem magam, sőt, ha Ferihegyre visz az utam, akkor a 4-es gyorsforgalmi sem akadály. Csak nem mindenkinek van 30 ezer kilométer városi rutinja. Nem mindenki 29 éves. Nem mindenki van jó kondícióban. Vannak, akiket megrémiszt Budapest forgalma. Elgondolkodtató, hogy míg vidéken egy 60 éves ember felpattan a libakergetőjére, a kormányra akasztja szatyrát, és elgurul a boltba, Budapesten egy 60 éves bezárkózik a lakásába, maximum a közeli boltig elsétál vagy tömegközlekedik. A különbség nem az emberekben, hanem a környezetben van. A mai budapesti közlekedés harc a túlélésért. Másfél tonnás páncélt viselő emberekre van méretezve. Ezen szeretnénk változtatni. És ehhez két frontot kellett nyitnunk. Az egyik front a Critical Mass. Nézhetjük úgy, mint kerékpáros bulit, de nézzük inkább úgy, mint erődemonstrációt. Megmutatjuk, hogy sokat vagyunk. A másik front jelenleg a Kerékpárosklub. De a kettő egymás nélkül nem létezhet. A Critical Mass résztvevői legitimálják László Jánost, amikor a Kerékpárosklub képviseletében besétál a GKM-hez, vagy a FŐMTERV-hez, és azt mondja, hogy márpedig itt és itt ezt és ezt az infrastruktúrát kell megépíteni.
Cél, hogy buzdítsuk a környezetünket biciklizésre. Látjuk, hogy ennek mekkora a hatékonysága: 2004-ig pár megszállottól eltekintve egy bringás vagy futár volt, vagy sportolt. Az első igazi CM óta viszont évente megduplázódik a bringások száma Budapesten, és egész Európában a leggyorsabban nő a számuk.
Nem hiszem, hogy aki nem hisz a Critical Mass mozgalomban, azt meg tudom győzni ezzel a levéllel, de zárszóul még egy rövid történet. 2007-ben rendezőként álltam a Jókai utca-Ó utca sarkon. Egy idős, ránézésre 70 év körüli hölgy jött oda hozzám. Elmondta, hogy szorít nekünk, hogy célt érjünk. Már csak azért is, mert ő 40 éve lakik ott a Jókai utcában, de őt senki sem kérdezte meg arról, hogy szeretne-e autópályát az ablaka alá. Talán ez jelzi, hogy amit teszünk, túlmutat a bringázáson.
Üdv, András"
ajánlom még a szervezet önértékelését:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20 ... -ertekelesfentebb ajánlott linken a 2007 szeptemberéig megszületett eredmények olvashatók.
a köztudattal ellentétben nem az egyetlen, sőt nem az elsődleges cél a kerékpárutak km-számának növelése. szóval nem elég biciklizni, mert tárgyalni is kell valakiknek: forgalomszervezési, kreszváltoztatási kérdésekről, vagy akár a Milli megmentéséről. Ehhez komplex mozgalomra, szakemberekre és lelkes önkéntesekre van szükség. Mostanában pl. fontos cél a közlekedési kultúra-tolerancia növelése, aminek egyik része pl. a tájékoztatás, mert az autósok, akik sosem bicikliztek, keveset tudnak a kerékpáros közlekedés korlátairól, és amíg ezekről nem tudnak, szándék megléte esetén sem tudnak jól vigyázni a biciklistákra.
Boldog lennék, ha nekünk ún. nyelvészeknek annyi eredményünk lenne, mint a CM-nek és az MK-nak. Pl. azon a téren, h végre senki ne stresszeljen senkit a nyelvhasználata miatt.

bgd.