Vegyük sorra:
1. egész falu: "falu" értelmezése: azt állítom, hogy az alapértelmezés - falu1: bizonyos (nem élesen megadható határok közti) méretű település, házak összessége (életlen fogalom).
A falu2 mint "falu lakossága" egy, metonímikus kiterjesztés, egy származékos, levezetett értelmezés, ami abból látszik, hogy nem lehet ezt a jelentést meghatározni anélkül, hogy ne hivatkoznánk arra, hogy ezek az emberek egy helyen, közös falu1-ben élnek. falu1-et ellenben meg lehet adni anélkül is, hogy az ott élőkre hivatkoznánk (pl. úgy, hogy azt mondjuk, hogy a település az többek közt "lakható hely")
2. Ennek alaposabban utána fogok nézni, így később tudok csak válaszolni, Deignan részletezi a szó szerintiség szemantikai, morfológiai, stb. következményeit.
3. Mivel a szó szerintiség fokozati kérdés, sok más dologhoz hasonlóan, ennek is vannak határesetei, mint például az arcfelismerésnek. Az, hogy valaki távolról nézve nem tudja eldönteni, hogy Jóskát látja-e vagy Pistát, nem mond ellent annak, hogy közelről nézve képes Ferit biztonsággal felismerni. Mindkettőnek lehet meghatározatlanul sok példája.
Korábban már hivatkoztam az "előfeltevés" hétköznapi fogalmára -erre nem válaszoltál, pedig teljesen jól használható nyelvészeti fogalom lett belőle, annak ellenére, hogy nyilván ennek is vannak nagyon nehezen vagy hétköznapi szinten egyáltalán nem felismerhető esetei.
4. Giora, Glucksberg (pszicholingvisták), Deignan (korpusznyelvész), Bach , Grice (nyelvészek-nyelvfilozófusok), stb.
5. Frank Keil azt vizsgálta, hogy az emberek milyen természeti fajta-kategóriafogalmakkal rendelkeznek. Ha jól értelek, te azt mondtad, a delfin esetében - akár valódi, akár plüss - nem különbözik lényegesen az felismerés. Keil és mások szerint viszont a valódi delfinek esetében vannak nem induktív úton kialakult várakozásaink, a plüssdelfineknél nincsenek.
6. Dummett szerint gyakran előfordul, hogy laikus emberek a tömítés, karburátor stb használata során a hétköznapi kommunikációban nem egymáshoz igazodnak, hanem azok szó szerinti, konvencionális jelentéséhez, amit ők nem feltétlenül ismernek, de kölcsönösen feltételezik egymásról, hogy ha szükséges, akkor szakértőkhöz fordulva értelmezhetik őket.
Vagyis ilyen esetekben a közös, elvileg mindenki számára elérhető jelentésnek elsőbbsége van az ő idiolektusaikhoz képest. Ez lényegében az, amit Putnam társadalmi munkamegosztásnak nevezett a jelentéssel kapcsolatban.
7. A "hamis pénz" példája. Én azt mondom, ha szigorúan úgy járunk el, ahogy te gondolod, és azt nézzük, mit mondanak a beszélők, akkor pl. azt is el kell majd fogadnunk, hogy "valamilyen értelemben" a rágógumi rág valamit, a sétálóutca pedig sétál, "mert a beszélők ezt mondják".
Ehelyett miért nem vagyunk arra is kíváncsiak, miért fejezik ki magukat egy bizonyos módon? Szerintem meg kell engedni, hogy a nyelv rugalmas, és lehetőséget teremt olyasmire is, amit szigorúan véve pontatlan kifejezésmódnak kellene tartanunk. De ha valamiféle logikai szerkezetet tulajdonítunk a megnyilatkozásaiknak, előfordulhat, hogy ezekre a dolgokra tudunk elfogadható magyarázatot adni, pl. ekkor mondhatjuk, hogy a "hamis pénz"-nek nevezett dolgok pénzre hasonlító, megtévesztés szándékával létrehozott papírdarabok. A falu1 és falu2, illetve az "elektron" jelentéseihez hasonlóan itt is aszimmetrikus viszony áll fenn a két jelentés között.
Ugyanis: nem lehetne elmagyarázni, hogy mi a hamis pénz annak, aki nem tudja, mi a valódi pénz. Ellenben annak, aki még nem ismeri, simán elmagyarázhatjuk, mi a valódi pénz úgy, hogy meg sem említjük a hamis pénzt illetve a pénzhamisítást.
A "hamis pénz" tehát meggyőződésem szerint igenis a fent megadott jelentéssel rendelkezik, és ezt a beszélők is tudják. Nemcsak azzal kell foglalkozni, hogy, mit mondanak, hanem hogy mit gondolnak arról, amiről beszélnek. (Egy papagájt be lehetne idomítani arra, hogy a "hamis pénz" hangsort bocsássa ki hamis pénz jelenlétében, de emiatt nem mondanánk, hogy érti is, amit mond.)
Több közt emiatt is jogosultan hozzárendelhető a "hamis pénz"-hez egy terjedelem, aminek nincsenek közös elemei a "valódi pénz" kifejezés terjedelmével.
8. magyar fa mint Holz vs. Baum: ezen még gondolkodok, de két dolgot már most is tudok mondani.
Egyrészt említetted, hogy a nyelvek másféleképpen tagolják a valóságot. A Holz-Baum vs. magyar "fa" erre nem hiszem, hogy jó példa volna, mert ugyanez a tagolás a magyarban is megvan, "élőfa-faanyag".
Az ugyanis szerintem nem számít, hogy a magyarban csak összetett szavak vannak erre, mert különben azt is el kéne fogadnunk, hogy pl. az angolban nincs megfelelője a magyar "poloská"-nak, hiszen az angolul "bedbug".
Másrészt létezik pl. az a típusú metonímia, amikor a "bükk"-öt használjuk élőfa és faanyag értelemben is. Ha valaki ismeri az "élőfa" értelmet, és az "X --> az X-ből származó anyag" sémát, akkor "le tudja gyártani" a bükk mint anyagnév jelentést. Ezzel szemben ha valaki tudja, hogy az előtte lévő asztal bükkből készült, de nem tudja, hogy a bükk egy fafajta, akkor nem tud visszakövetkezteni arra, hogy "a bükk az egy fafajta", mert csak annyit tud, hogy a bükk az előtte lévő tárgy anyaga, ami lehetne pl. műanyagfajta is. Ezért a kétféle jelentés között aszimmetrikus a viszony, így szerintem a bükk mint anyagféle nevezhető származékos jelentésnek.
9. Az X egy Y típusú állítások szerintem is többértelműek, de meg lehet adni pontosan az egyes interpretációikat. Pl. az egyik a természetes fajták hiponímák szerinti osztályozása.
10. Ennek könnyen utána lehet nézni, az evolúciós-kognitív pszichológiával foglalkozó weboldalakon. Cosmides és Tooby ezt hívja "Swiss army knife" modellnek, az evolúciós pszichológusok szerint az elmét evolúciósan adaptálódott modulok rendszere alkotja.
11. A "gyűrű" szó esete szerintem nagyon különbözik az "elektron"-tól, mivel a "gyűrű"-nek van néhány viszonylag jól meghatározható hétköznapi jelentése is, amiknek a tudományos meghatározáshoz lehet ugyan némi közük, de alapvetően függetlenek tőle. Pl. az egyik az ékszer-jelentése, a másik (általánosabb): "(nagyjából) kör alakú, középen lyukas tárgy".
Az "elektron"-nak ezzel szemben nem ismerem semmilyen hétköznapi jelentését, és feltételezem, hogy az atommodellben a "műanyag elektron"-t sem fogja érteni az, aki nem tudja, hogy az "elektron" tudományos meghatározása szerint (nagyjából) "egységnyi negatív töltésű részecske". Emiatt a gyűrű hétköznapi interpretációinak és tudományos értelmezésének diszjunkt terjedelmei vannak, és mindkettőbe valódi gyűrűk tartoznak.
Az "elektron"-nak viszont van egy tudományos alapjelentése, és van egy olyan kiterjesztett interpretációja, ami ezen élősködik, hiszen ebben az értelmezésben az "elektron" azt jelenti, hogy "a valódi elektron ábrázolása/modellje". Ez utóbbit nem értheti az, aki nem tudja, mik a valódi elektronok.
Ezért mondtam már korábban, hogy véleményem szerint szemantaként nem csak azzal kell foglalkozni, amit az emberek mondanak, hanem azzal is, hogy miért mondják, amit mondanak, mert a beszéd egy racionális tevékenység, és az emberek fogalmakat alkotnak a világról, hitekkel, várakozásokkal, kimondatlan feltevésekkel stb. rendelkeznek velük kapcsolatban.
12. A terjedelemről korábban azt írtad, hogy az egy jogosultalan absztrakció. Most azt írod, hogy nem az elsődleges - ennyit én is elfogadok. De akkor végül is szerinted jogosulatlan, vagy jogosult ugyan, csak épp nem elsődleges? - nem értem.
13-14. Attól, hogy vannak ilyen esetek, miért ne lehetne igaz az is, hogy túlnyomórészt a szó szerinti/nem szó szerinti között vonható meg a különbség?
Nekem is van még néhány kérdésem, bár ezeket nagyrészt már korábban feltettem, csak még nem kaptam rájuk választ:
1. Korábban említetted, hogy egy asszociációs szemantikai elméletet fogadsz el. Viszont amikor én felvetettem az "azonosítás"-t mint mentális műveletet, arra azt mondtad, hogy az valami homályos, pszichológiai folyamat lehet, amivel a nyelvészek jobban teszik, ha nem foglalkoznak.
Kérdésem: az asszociáció nem pszichológiai? És ha igen, mennyivel jobban tesztelhető, mint az azonosítás? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy mások mit asszociálnak egy adott szóval, és mit nem, és hogyan lehet nem-körbenforgó módon elválasztani a szavak jelölésre nem alkalmas konnotációit azoktól a dolgoktól, amiket jelölhetünk velük?
2a. "Hamis pénz" - azért, mert az emberek azt mondják: "ez a gyógyszer hamis", el kell fogadnunk, hogy bizonyos placebo szerek vagy mérgező anyagok is gyógyszerek, vagyis gyógyítani lehet velük? És akkor (mint arra utaltam), azt is el kell fogadnunk, hogy a rágógumi az bizonyos értelemben rág valamit, mert az emberek "rágó"-nak nevezik?
2b. Ha nálad, mint mondtad, "foglalkozási ártalom", hogy az érdekel, amit a beszélők mondanak, akkor miért nem érdekel az, ahogy a szó szerinti jelentésről beszélnek az emberek?
Hogy létezik az, hogy van egy különbségtétel a nyelvben, amiben a beszélők megbíznak, (különben nyilván nem használnák), de ami egyébként (szerinted) teljesen homályos, használhatatlan, megbízhatatlan?
Tudsz még egy olyan példát mondani a tudománytörténetből, amikor egy ehhez hasonló hétköznapi megkülönböztetést fedeztek fel és "borotváltak le"? Nem olyanra gondolok persze, amikor felfedezték, hogy tényszerűen hamis hitekkel rendelkeznek az emberek, pl. amikor megállapították, hogy a Föld nem lapos. Hanem olyan esetre, amikor egy a természetes nyelvben létező különbségtétel-párt elimináltak tudományos meggondolások miatt. Szeretnék látni ilyenre példát.
3. Miért mondod azt, hogy a modularitás "alapvetően ideológiai-módszertani kérdés", amikor közismerten nem az, hanem empirikus hipotézis, mint pl. az, hogy a bolygók ellipszispályákon keringenek a Nap körül ?
Fodor már több évtizede megadta a kritériumait annak, mikor tekinthető egy mentális képesség vagy jelenségegyüttes modulnak. Robbins cikke egyébként nagyrészt ennek egy alkalmazásáról szól, megvizsgálja a szemantika modularitása mellett felhozott empirikus bizonyítékokat. Kiderül, belőle, hogy egyelőre nincsenek döntő bizonyítékok, de amellett se hozhatók fel erős bizonyítékok, hogy a szemantika ne volna moduláris. Ezért következtetési hiba volna, ha a "a modularitásról nem bizonyították, hogy igaz" állításról áttérnénk a "modularitási hipotézisről bizonyították, hogy nem igaz" állításra.
Egyébként tudománytörténeti szempontból ebben semmi különleges nincs, több hipotézisnek alakult így a története, először megfogalmazták, és csak később találtak komolyabb bizonyítékokat az alátámasztására, valószínűsítésére - mert sok más hipotézishez hasonlóan nyilván itt sem lehet 100 százalékos bizonyosságot elérni.
4. (az előzöhöz kapcsolódva): Mit tudsz válaszolni a szó szerinti jelentés létezésének alátámasztására felhozott alábbi érvre?
A) A szemantika moduláris (mint láttuk, ez egy empirikus hipotézis, ami egyelőre még nem igazolt megfelelő mértékben, de könnyen lehet, hogy igaz. Elsősorban tehát nem ideológiai megfontolás).
B) A szemantikai modul különbözik a pragmatikai modultól. (A-ból, a modulok általános jellemzői alapján).
C) a szemantikai interpretáció különbözik a pragmatikai értelmezési folyamatoktól. (B-ből)
D) A szemantikai interpretáció a szavak szó szerinti, nem levezetett értelmezésére vonatkozik. (C-ből, plusz a szemantika hagyományos meghatározásából adódik).
E) A pragmatikai értelmezés a szavak nem szó szerinti (metafora, irónia stb.) jelentésére vonatkozik.
Konklúzió: A szavaknak van szó szerinti jelentésük, amit a szemantikai modul dolgoz fel, és nem szó szerinti jelentésük, ami a pragmatikába tartozik.
5. Ha egyszer vitathatók az eddigi példáid, mint a "hamis pénz", továbbá egyáltalán nem világos, hogy a beszélők mennyire konzervatívak (vagy nem konzervatívak, amit egyébként a hipotézisedtől függetlenül igazolni kellene), akkor hol vannak a potenciális falszifikáló példák arra a hipotézisedre, hogy "a jelölés természete szerint metaforikus/metonimikus"?
|