NYELVÉSZ

Azt, hogy aki kitalálta, mit gondolt, nem tudom. Azt viszont, hogy ez miért logikus, meg tudom mondani. A névutókat általában különírjuk az alapszavuktól, csak jelentésváltozás esetén írjuk egybe. A névmások körében is ez az általános szabály érvényesül. Egyébként meg a különírás a természetes módja a szavak kapcsolásának, az egybeíráshoz kell mindig külön motívum. Márpedig az, hogy egységes határozószót alkotnak, elegendő ok, az, hogy az alapszó mutató névmás, nem az.

Engem mongyuk nagyon érdekelne, hogy aki ezt kitalálta, az miből gondolta, hogy akkor ez így jó lesz, tiszta, világos, érthető úgy a meglett nyelvészek, mint az ő harmadikas kislányaik számára is, és mivel tudná megindokolni, hogy miért nem kell az összes ilyet egybeírni.

Ezt írjuk az OH. 120., 122. lapján, hogy:
„Az a, e, az, ez mutató névmások névutós kapcsolatai kétfélék; ennek megfelelően van, amikor az egybeírás, és van, amikor a különírás a helyes. Egybeírást kell alkalmazni, ha a mutató névmás és a névutó egységes határozószót alkot, ha a mutató névmásnak főmondatbeli utalószói szerepe van, vagy ha kötőszói funkciójú.
Határozószóként: Ezelőtt másképp hívták. ♦ Ezután mindig jó leszek. ♦ Mindent megbeszéltünk, eszerint cselekedj!
Utalószóként: Nincs kétségem afelől, hogy ő tette. ♦ Nem félek amiatt, hogy elhagy. ♦ Azelőtt megérkeztetek, hogy felkészülhettünk volna. ♦ Elment anélkül, hogy köszönt volna.
Kötőszói funkcióban: Dolgozz, ahelyett hogy heverésznél! ♦ Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna.
Különírjuk a névmást és a névutót akkor, ha a mutató névmás nyomatékos rámutatást fejez ki. Ez elsősorban kijelölő jelzői szerepkörben jellemző: a szerint az utasítás szerint, a köré a ház köré, a nélkül a könyv nélkül. Nem kijelölő jelzői funkcióban a közlőtől függ, hogy mennyire ítéli nyomatékosnak a névmás rámutató vagy visszautaló funkcióját. Nyomatékos, hangsúlyos esetben a különírás a helyes: Itt a hiba, e miatt nem működik a gép. ♦ Mindene a zene, csak az iránt érdeklődik. Nyomatékosítás nélkül azonban megfelelő
az egybeírás is: Itt a hiba, emiatt nem működik a gép.
Néhány további példa a kétféle írásmódra:
Aziránt érdeklődöm, hogy mikor kezdődik az előadás. – Semmit nem érzek már az iránt az olasz fiú iránt.
Meglátogathatsz, ezellen semmi kifogásom. – Tűrhetetlennek tartja a munkahelyi zaklatást, ez ellen régóta harcol.
Minden gondolata akörül forog, amit tegnap hallott. – Minden gondolata a körül a lány körül forog, akivel reggel találkozott.”

Remélem, ez így most már valamivel világosabb. A lényeg, hogy azt próbálja meg a helyesírás szétválasztani, hogy névutós mutató névmás vagy határozószó fordul elő a mondatban. A mutató névmást ilyenkor a közvetlen főnévi referencia meglétével azonosítjuk.

Mi lenne két külön mondat? A kérdésem az, hogy vajon az idézett mondatot így kell-e írni?

Nem, az két külön mondat lenne.

„Furcsa dolgokat hallott az országról, afelé nem jó hírű emberek laktak." Másik (mintegy útbaigazításként):„Lányom, a felé ne menjél, de a felé mehetsz! - mutatta a vasorrú bába.”

A második mondatban a rámutatás hangsúlyos -- gondolnám, valahogy így lehetne megközelíteni.

Lányom, a felé ne menjél, mert afelé nem jó hírű emberek laknak. Mi?

Azért az utóbbit nem nevezném kislányomnak...

szigetva

Általános v középsulis?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Nem így kell érteni? Pl. „Afelé nem jó hírű emberek laktak"…Míg: „Lányom, a felé ne menjél, de a felé mehetsz!” (:

Hát én is csak röhögnék, ha nem a negyedikes kislányomnak kéne valahogy elmagyaráznom.

Mit lehet ezen érteni?!

Aszongya a Szabályzatunk 130. c. pontja, hogy „Az a, e, az, ez mutató névmásból és különféle névutókból álló kapcsolatokat egybeírjuk, ha egységes határozószót alkotnak, továbbá ha rámutatószói szerepűek [...] Ha ellenben a névmással nyomatékos rámutatást fejezünk ki, akkor csak a különírás helyes [...]”

martonfi, te biztos érted ezt.