NYELVÉSZ

Tudom. És életveszélyesnek tartom.


Megismétlem Orosz József kérdését: elképzelhetőnek tartod, hogy a CNN vagy a BBC a címlapjára linkeljen mindenféle ellenőrizetlen blogokat? Ők a világ elmaradott szegletében nyilván elfuthatnak.


Igen. Én se gondolom másként. Ugyanakkor úgy vélem, vannak az életnek színterei, ahol a kőkonzervativitás nemhogy nem hátrány, hanem kifejezetten előny. Pontosítok: az, hogy valami régi(es) vagy új önmagában nem értékhordozó. Tehát semmiben nem lehet érv valami ellen vagy valami mellett. Az újságírás és -szerkesztés társadalom iránti felelőssége már érv lehetne. Azt viszont durván sérti -- szerintem. No meg vélhetőleg a CNN és a BBC szerint is. Nem kell mániákusan rohanni minden új után. Mint ahogy nem kell mániákusan elutasítani minden újat.

Jelentem, a "teljes összefolyás" készakarva van. Ma a hálózati publikálás "fajtái" (de jó lenne tudni, ezmiez) kontinuumot képeznek a legergyább kamaszblogposzttól a peer reviwed szakpublikációig, a határok fuzzyk. Olyan kvászokról nem is beszélve, hogy a "blog" műfaj is, meg stílus is, meg technika is, megsatöbbi. Értem én, hogy szeretnéd szép tisztán, szétválasztva látni a megnyilvánulásokat, de ezt az elvárást képtelenség lenne teljesíteni. A "ország legolvasottabb újságja" nem futhat el az elől a műszaki-gazdasági-társadalmi-kulturális-tökömtuggya folyamat elől, aminek egyik komponense a "blogosodás". Amely folyamat egyébként kurva erősen megkérdőjelezi a tény és a vélemény szétválasztására alkalmasnak vélt eszközök alkalmazhatóságát. (És lehet, hogy csak megvilágítja: ez az elv soha, sehol nem volt képes érvényesülni.) Álláspontod ebben a kérdésben nagyon tiszteletreméltó. És kőkonzervatív.

Ugyan már, dehogy mondtam ezt! Annyit mondtam, hogy közlekedjünk úgy (autósként, gyalogosként, kerékpárosként, rollerosként, motorkerékpárosként, gondolásként, trolivezetőként stb.), hogy ne késztessünk másokat anyázásra. Eszembe nem jutott egyetlen csoportot kiszúrni, a kerékpárosok mutatnak olyan látszatot, mintha kiszúrnák magukat mint valami felsőbbrendű csoport -- és ez engem (mint egyetlen közlekedőt felsőbbrendűnek nem tartót) ez zavar.


Valóban. De azért gyalogosként is igen sokat látok belőle.


Pedig messze nem látok közelről annyi melegmenetet, mint kerékpárost. Szóval lehet, hogy az utóbbi (azonkívül, hogy társadalmi veszélyessége elenyésző) valóban szórványos jelenség csupán.


Hú de nagy újdonságot mondasz! Addigra már nem az Andrássy útról beszéltem, hanem általánosságban: a kettéválasztott utakról.


Ez is mutatja, hogy nem higgadt vitát folytatsz, ahol legalább törekszel alaposan elolvasni és megérteni a vitapartnered állításait, hanem indulatból vagdalkozol.


Nem. Se az nem zavar, ha a járdán haladnak, se az nem, ha az úttesten -- ha ezt szabályosan és körültekintően teszik. Kizárólag a szabálytalan, tuskó és agresszív közlekedési viselkedés zavar: minden közlekedőben. Mivel azonban azt látom, hogy a kerékpárosok körében ez lényegesen nagyobb arányú, ráadásul ez egy felsőbbrendűségi tudattal is társul (nyilván nem minden kerékpáros részéről, de a kerékpárosság mint virtuális csoport részéről mindenképpen), ezt szóvá teszem, ha szóba kerül.


Nem kell kerékpároznom ahhoz, hogy ezt tudjam. Rettentő mérges is vagyok ilyenkor.


Az az érzésem, hogy ha kiszámolnánk a különféle közlekedők és a rendelkezésükre álló utak arányát, akkor nem lenne olyan alacsony a kerékpárutakra jutó érték. A jelenlegi kerékpárutakon is csak lézengenek a kerékpárosok. Ezt (mármint nem a lézengést, hanem a relatíve magas arányt) egyébként jónak tartom, mert az számomra is vitán felül áll, hogy a városi közlekedést amennyire csak lehet, a kerékpározás irányában kell eltolni.


Mert fel akarsz háborodni, ahelyett hogy megpróbálnád megérteni a másik nézőpontot is. Bocs.


Csakhogy engem ez egyáltalán nem zavar. Engem az zavarna, ha szabálytalanul és/vagy arrogánsan közlekednél olyan útvonalon kerékpárral, amely nem kizárólag kerékpárosok számára van fenntartva. (Mivel nem kerékpározom, kizárólag kerékpárosok számára fenntartott útvonalon tőlem úgy szabálytalankodik bárki, ahogy akar.)


Én meg a sajátjaimról.


Ahhoz, hogy lássam, mi folyik az úton, nem kell feltétlenül kerékpárra szállnom. Vagy ahogy Bernard Shaw mondta: nem kell ahhoz tyúknak lennem, hogy megmondjam egy tojásról: záp. Szóval ahol a kettőnk tapasztalatai ütköznek, kénytelen vagyok a magaméra hagyatkozni, mint ahogy te meg a magadéra hagyatkozol. Ettől még a tapasztalataidat (mint közvetett tapasztalataimat) eltárolom az agyamban, és tesztelni fogom a rögvalóságban.


Demonstrálják a terrort. Például pengefallal is.


1. Itt épp a Margit hídról beszéltem.
2. A járda nem a gyalogút szinonimája szerintem, hanem az út szintben kiemelt, szélső (vagy szervizutat elválasztó) részét jelenti. Egy járda lehet gyalogút, kerékpárút, illetve gyalogos- és kerékpárút egyaránt.


1. Nem forgattam ki.
2. Most mégis a te példád?


Erre mondja a művelt magyar, hogy a lófaszt. Már bocsánat.


Valóban. Beszéltem én valahol is a rákényszerítésről? Az önkéntes alávetettség szerintem nem azt jelenti.


Valakinek talán inkább lehetne, az határmezsgye. De itt nem valakinek van, hanem az ország legolvasottabb újságjának. Ráadásul (miként a Jud Süß-ös história rá is mutatott) teljesen összefolyik az újságcikkek -- blognak álcázott profi írások -- ugyanazon virtuális térben közzétett, valóságban is magántermelésű blogbejegyzések kontinuum. Ez kb. annyira elfogadhatatlan, mint a jobboldali újságírásnak a tényt és véleményt összemosó gyakorlata. Mindkettő a manipuláció vészes terepe.


És hol marad tartalom és forma egysége?


Lehet, bármit. De kíváncsi lennék arra, hogy milyen publikációs jegyzékben fogadnának el blogbejegyzéseket. Esetleg hivatkozásjegyzékben kommenteket. Milyen jó impaktfaktorokat lehetne csinálni!


Nem gondolom, hogy a 21. század a nyegleség szinonimája lenne.


Sőt akár érvek nélkül is írhatod egybe. Nem törik el a tollad, nem csorbul ki a billentyűzeted, nem ég be a monitorod, de még csak dutyiba se dugnak érte. Miért lenne tragédia a helyesírási szabályzattól való eltérés?


Nem ezt mondja ki. Azt mondja ki, hogy művészi vagy tudományos céllal eltérhetsz. De ettől még a szabályzaton belül maradsz. Mivel semmi nem mondja ki, hogy a szabályzaton belül kell maradnod, ezért akármit írhatsz, akárhogyan. Mint ahogy mérhetsz rőfben, akóban, latban és bármi egyébben. Legfeljebb nehézségeid származnak belőle neked, illetve azoknak, akik a te méréseidet akarják használni. De hát ez bevállalható.

Én főleg az előttem pórázon elhúzott pudlikutyákért (pontosabban magáért az előttem megfeszülő pórázért) rajongok. Kb. minden második alkalommal, hogy ott végigmegyek, megtörténik.

Ennek az "érv"-nek akkor lenne értelme, ha várható lenne a helyesírás totális diverzifikálódása. Nem várható, legalábbis nagyobb mértékben, mint a mai írásgyakorlat.



Ezzel kb. azt mondod, h ne kerékpározzunk az Andrássy úton. De akkor miért autózzunk? Miért járjunk gyalog? Nevetséges egy csoportot kiszúrni és azt mondani, h ők udvariasságból ne éljenek a jogaikkal.



A kerékpáros közlekedés viszonyait leginkább kerékpáron tapasztalnád meg. Gondolom, melegtüntetést sem dobáltál még molotov-koktéllal, de erre hivatkozva azért nem tagadnád, h a jelenség létezik, ugye?



Csak úgy szólok, h az Andrássyn nincs kettéválasztva. Ez is mutatja, h mennyire vagy kompetens abban a kérdésben, amiről vitatkozol.



Nyilvánvaló, hiszen gyalogosként azt kérdezed, h mit keresnek a járdán, autósként meg hoghy mit keresnek az úttesten. Holott ez utóbbin néhány korlátozástól eltekintve teljesen jogosan közlekednek. Ha kerékpároznál, azt is tudnád, hogy az autósok a kerékpárúton parkolnak, a gyalogosok nyugodtan gyalogolnak a kerékpárúton, holott ezek kizárólag a kerékpárosok részére vannak fenntartva, és kurva kevés van belőlük.



Az Andrássyn szabályosan közlekedem (akár a járdakerékpárúton, akár az úttesten), és ez semmiképpen nem tekinthető zaklatásnak. Egyszerűen felháborítóak az állításaid. Ha téged zavar, hogy én kerékpáron közlekedem, az ugyanolyan, mintha zavarna, h kivel csókolózok a köröndön.



Én a saját tapasztalataimról beszélek. Mivel sosem mentél végig kerékpárral az Andrássyn, fogalmam nincs, milyen alapon kérdőjelezed meg az állításaimat. De pl. a Terror Háza előtt csoportok szabályosan le szokták zárni az utat. Gyalogosként ez alig tűnik fel, kerékpárosként viszont már az is komoly akadály, ha hárman mennek egymás mellett, hiszen négy ember már gyakorlatilag az út teljes szélességét lefoglalja.



Szerintem éppen a kerékpárosoknak kell szlalomozniuk, mert a gyalogosok közlekednek össze-vissza, cikázva, hirtelen irányt változtatva stb. A kisföldalattiból kijőve körül sem néznek, mennek össze-vissza (persze szívesen rendeződnek sorfalba, falanxba). Egyébként NEM járda, hanem járda és kerékpárút!



Na és? A szabály nem arra vonatkozik, hogy a "ha a sávok nem egy irányban haladnak tovább..."! Ráadásul tipikusan igenis egy irányban, legfeljebb jóval távolabb válnak ketté.



Mondtam én olyasmit, h engem minősítesz? A példámat forgattad ki, és ez éppen elég. Nem velem szemben voltál destruktív, hanem a diskurzussal szemben.



Elég abszurd ötlet magánemberek bármilyen tág körű kommunikációjára rákényszeríteni.



Nem értem, miért ne lehetne valakinek publicisztikai blogja. A blog ma már formátum, nem pedig webes magánnapló. Tudományos cikkeket is lehet közölni blogformában, megvitatni stb. Ez a 21. század, nem pedig átverés.



Aha, tehát ha jó érveim vannak, hogy a összetett szó, akkor írhatom egybe? Ha azt mondom, h az átlagember számára a és a ugyanaz a szerkezettípus, akkor írhatom őket egyformán? Melyik pont mondja ezt ki?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

OFF
Úgy látom, én senkivé avanzsáltam, miközben kalman megmaradhatott.
ON


Azt hiszem, ez nem ilyen egyszerű. A kulturáltsághoz nagyban hozzátartozik, hogy az ember megtanul lemondani is bizonyos jogairól. Ez az, amiben nagyon deficites az országunk.


Minthogy elég gyakran haladok járdás kerékpárúton – gyalogosként, és még sosem tapasztaltam ilyet, engedd meg, hogy némi szkepszissel fogadjam ezt az általánosításodat. Én magam amúgy kínosan ügyelek arra, hogy a kettéválasztott résznek mindig az engem megillető felén haladjak; még akkor is, ha számomra érthetetlen okból néhány tíz vagy néhány száz méterenként oldalcsere van.


Vagy megválaszthatná, hogy úgy közlekedjen, hogy ne anyázza senki. A három szereplőtípusból épp kerékpáros nem voltam soha (gyerekkoromban kerékpározgattam, de életem legjobb, legfelszabadítóbb élményei között tartom számon a kerékpárom elajándékozását, néhány éve újra próbálkoztam kerékpározással, teljesen sikertelenül), néhány évig vezettem autót, de ennek is már jó pár éve, az utóbbi években városon belül szinte kizárólag gyalog közlekedem (tömegközlekedést elenyésző mennyiségben veszek igénybe, évi 10-20 jegyem fogy, és nem lógok), tehát van többféle tapasztalatom. És a magam szemszögéből azt kell mondanom, hogy a városi közlekedés legkellemetlenebb résztvevői (nagy általánosságban, hiszen minden csoporton belül hatalmas a szórás) rögtön a motorkerékpárosok után a kerékpárosok. Autósként a frászt hozták rám, amikor kivilágítatlanul jöttek velem szemben egyirányú utcában, hatalmas oldalirányú amplitúdóval, gyalogosként néha hajszál híja, hogy elgázolnak (anyám esetében volt rá példa, hogy ez a hajszál is megvolt) – szóval komolyan gondolom, hogy lehetne arra törekedni, hogy együttműködés legyen a közlekedés, és ne anyázás, anyáztatás. Hú, ez már nagyon off volt! Bocs.


Nagyon nem. Akkor lenne méltó párhuzam, ha a melegek provokálásán azt értenénk, hogy bizonyos heteroszexuálisokat bizonyos homoszexuálisok többé-kevésbé rendszeresen zaklatnak szexuálisan. Mivel ilyenről még csak hallomásból sem tudok, nem hinném, hogy ilyen provokáció fennforgott valaha is.


Mert mi már csak menetelni szoktunk. Komolyan: mintha egy másik világban élnénk. Én is szoktam sétálni az Andrássy útnak azon szakaszán (Oktogon–Hősök tere), ahol a szervizutakat elválasztó járdasáv közös terület, és néhány lézengő gyalogoson és nem túl sok kerékpároson kívül még nem láttam ott senkit. Persze, sokkal okosabb lett volna azt mondani (a Fasorban is), hogy az egyik ilyen járda kizárólag kerékpáros, a másik kizárólag gyalogos közlekedésre* szolgál, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt a Margit hídon is meg lehetett volna-e tenni. Márpedig amikor baktat az ember halálfélelemben, hogy na, most leszakad alattam a híd, vagy a szél fúj le róla, és közben majdnem a hátába vágódik egy kerékpáros, akkor maradék agysejtjeivel elgondolkozik rajta, hogy jól van-e ez így. Legalább a járdán (ha már ott kell menniük) tartanák a kerékpárosok magukat a közlekedés alapelvének számító jobbra hajts-hoz, és ne kellene a gyalogosoknak szlalomozni köztük.

* Hogy egy kicsit ON legyek: nem igazán tudtam eldönteni, hogy ebben a mondatban egybe- vagy különírva jobb-e: gyalogosközlekedés ’gyalogosok forgalma’; gyalogos közlekedés ’gyalog közlekedés’.


Nem feltétlenül: gyakran a sávok nem ugyanarra mennek tovább. De ha mégis: elég fura diszkrimináció lenne, ha a már az úton haladók szabadon (dehogy szabadon, csak nem fekete-fehér szabályok mentén) választhatnak sávot, míg a friss érkezők be lennének valamelyikbe kényszerítve.


Minősítettelek én egyetlen szóval is? Szerintem csak a példát. És ilyen szempontból tökéletesen indifferens, kié a példa. (Amúgy ha valamit átveszek valakitől, és használom az érvelésemben, nem jelezve egyet nem értésemet, azzal a példáért felelősséget vállalok szerintem. De mondom, és nagyon remélem, hogy tudod, hogy semmi személyes vetülete nincs egy vitának a szememben.)


Csak az államra vonatkoznak a törvények? Persze, a helyesírás nem törvény, ezért önkéntes az alávetettség, de leszűkíteni csak állami kiadványokra elég abszurd ötlet.


Mondom: önkéntes az alávetettség. A Bärczi-alapítväny se tartja be maradéktalanul a helyesírás szabályait, mégsem esik bántódásuk. De azért az világos, hogy más szintű normaszegés, ha valaki közszövegben tér el (megfontoltásból, figyelmetlenségből vagy tudatlanságból) a helyesírástól, és más, ha magánszövegben. És a normaszegést nem tartom hibának, bajnak, tragédiának, de attól még fennforog.


Átverésnek is tartom, hogy blognak álcáznak publicisztikát. Kifejezetten bosszant és idegesít. De hát én ilyen konzervatív vagyok.


Pont ugyanígy érveltem volna e tagmondat ellen. Nem véletlen, hogy a mondatomnak volt egy másik fele.


Szerintem ez messze szűkebb állítás, mint amire én írtam egy hasonló mondatot. Ez ugyanis ma is áll. Csak a helyesírási kodifikátor egy csomó esetben úgy ítéli, hogy van megítélhető, mérhető kritérium, amiben mi (szerintem ebben egységesek vagyunk, itt megszólalók) úgy ítéljük, hogy nincs ilyen, vagy csak erősen korlátozottan.

Igen. De ez nem az egységes helyesírás ellen érv, hanem a jelenlegi szabályozás bizonyos anomáliái ellen. És azt sose feledjük, hogy többet olvasunk, mint írunk, tehát elsősorban az olvasást kell szolgálnia a helyesírásnak. Ezért viszont minden olyan érv, amely arra vonatkozik, hogy a helyesírás használatával nehezebb leírni valamit, elvethető, hiszen ez az energiabefektetés nem más, mint az olvasók iránti előzékenység. Így a helyesírási igény akár még a grice-i maximákból is levezethető.

Azzal, hogy ha én azt teszem, amit a jogszabály nekem megenged, nem másokat provokálok. Megjegyzem, ha a járdás kerékpárúton hajtok, ott a gyalogosok anyáznak. Tehát a kerékpáros megvválaszthatja, h kik anyázzák. Mellesleg ez a hozzászólásod méltó párhuzama "a melegek provokálták a békés lakosságot" kijelentésnek.



Ahogy tetszik. Az Andrássyn pl. folyamatosan utol lehet érni sorfalban közlekedő gyalogosokat, tehát reggel hattól este tizenegyig az úttesten haladás indokolt.



Az, hogy melyik sávba kanyarodok, a kanyarodás hogyanja. Hozokl egy példát, majd mintha én hoznám, rámutatsz, h rossz a példám. Ügyes, csak nem sportszerű, és eszmecserénk szempontjából egyáltalán nem célszerű.



Tulajdonképpen csak az államnak lenne szabad kiadniuk őket, nem? Elveegre mi van, ha een a šajaat heješiiraašommal seretneek fojooiratot publikaalni? Akinek teccik, oovašša, akinek nem, nem. Ez üzlet, privaat biznis, ne sojjon bele šenki abba, hoğ mikeepp meğek tönkre.



Ha zártkörű a blog. De nem hiszem, h pl. Tóta W. blogja más lenne, mint mondjuk Aczél Endre egy cikke a Népszabiban, legalábbis a köz/magán tengely mentén.



Az állampolgárok nagy része nyilván úgy véli, hogy jó neki a nemzetállam, a gondoskodó állam, vagy éppen hogy minél alacsonyabb az adó, annál jobb. Miért gondolnának mást, ha ezzel mossák az agyukat hatéves koruk óta?



Ez az a pont, amiben nagyon egyetértünk.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Az egységes helyesírás csak akkor lehet kényelmes, ha követhető. A jelenlegi helyesírás csak frusztrációt okoz, és ettől teljesen független, h az emberek arra vannak terrorizálva, h azt mereven követniük kell. Több hasonló helyesírás természetesen nehezebben követhető, de az éppen szükséges követése a szerkesztő dolga, neki viszont elég azt tudnia, amit akar (ti. az általa preferált változatot). Az aligha vehető komolyan, h ha nincs egy törvénykönyvszerű helyesírás sem, akkor az nehezebb követni, mintha lenne. Mindenki a saját olvasottsága és nyelvi/helyesírási ízlése szerint formálhatná a szöveget -- ahogy lényegében ma is ezt teszi, mivel nem ismeri a helyesírást.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ez az a pont, amiben nagyon egyetértünk.

Szerintem itt hatalmas félreértések vannak köztünk. A KRESZ hülye hasonlat, mert jogszabály, a helyesírás pedig nem. Az én hasonlatom csak arra vonatkozott, hogy még jogszabályban is vannak alternatívák, szabad választások. A helyesírás inkább szabványnak tekinthető (bár az Akadémia nem hatóság, tehát nem hatósági szabvány), de a szabványokban is szoktak alternatívák, szabad választások lenni.
De ami a legfontosabb: a jogszabályokat és a szabványokat is igyekeznek viszonylag megítélhető, mérhető kritériumokra alapozni, nem pedig olyan semmitmondó maszlagra, mint "a jelentése több, mint a tagjai jelentésének az összege", és kerülik az olyasmit, hogy "kivéve ... stb.", szóval hogy még a kivételek sincsenek kimerítően felsorolva. Nem beszélve arról, hogy olyan produktív minták esetében, mint a magyarban az összetétel, kimerítő felsorolás amúgy is abszurd lenne.
Ahol pedig nincs megítélhető, mérhető kritérium, ott az egyetlen lehetséges megoldásnak a szabad választás lehetőségét tartom.

De ettől még egyetlen KRESZ van. És nem fakultatívan választható KRESZ-ek.


1. Érdekes közlekedési magatartás a többi közlekedő anyázásának provokálása. Én eddig abban a hiszemben voltam, hogy a közlekedés alapja az együttműködés.
2. Idéznék némely részeket a KRESZ-ből (valóban kicsit zűrzavaros a megfogalmazás, de azért ki lehet olvasni a jogalkotói szándékot):
13. § (1) e) "a kétkerekű kerékpárok csak a kerékpárúton közlekedhetnek"
13. § (2) "Ha a gyalog- és kerékpárúton a gyalogosok forgalma a kerékpárosok továbbhaladását akadályozná, a kerékpárosok az úttesten is közlekedhetnek." -- Szóval itt van egy erős megszorítás.


Sőt mi több! Szabadon döntheted el, hogy az Andrássy úton vagy az Erzsébet körúton folytatod az utad, ha az Oktogonon vagy! De a helyesírás sem mondja meg, hogy mit írjál, csak a hogyant. (A mi és hogyan határa bizonyos szintig értelmezés kérdése, de abban azt hiszem, egyetértünk, hogy a legtágabb mi- és a legszűkebb hogyan-értelmezés a kívánatos.)


A folyóiratok közszövegek, nem magánszövegek. Másik oldalról viszont a KRESZ törvény, a helyesírás nem. Szóval szerintem defaultból a folyóiratok jobb, ha követik a helyesírást, de természetesen szükség esetén nem tragédia, ha eltérnek tőle. Ezzel szemben egy magánlevél, de akár egy blog (virtuális vendégségbe hívok magamhoz egy akár nagyobb társaságot) vagy egy fórumhozzászólás (a nagyvilágnak beszélek magánszemélyként erre kijelölt körülhatárolt helyen) esetében még defaultnak se várnám el az akadémiai helyesírás követését.


Ebben valószínűleg nagyon nincs igazad. Úgy gondolom, hogy a nyelvhasználók túlnyomó többsége nem csupán azt véli, hogy jó neki az egységes helyesírás (nincs erre vonatkozó kutatás a zsebemben, de szinte biztos vagyok ennek kimenetelében), hanem valóban könnyebbé teszi az életét. Azok a részei a helyesírásnak, amelyekre ez nem teljesül, vitán felül reformálandók viszont.