NYELVÉSZ

*ebben tökéletesen egyetértünk, sztem én is utaltam rá

**én sem azokra gondoltam - mellesleg a felnőttek többsége sem megy sokra ha a formalizálható szabályokra támaszkodik, bármennyire értelmes, az inkább hátráltatja, mint segíti a tanulást. De nem OFFolok tovább - nyelvtanárként, fordítóként ez jutott eszembe...

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Körülbelül mire gondolsz?
Azért járunk előtted, mert a ,,mi az hogy/miért hangzik jobban''-ra keressük a választ.
Hiába kacsintgatsz, úgy tűnik, nem értetted a viccet.
A nyelvtanításban. A nyelvészetnek viszont nem a nyelvtanítás elősegítése a kizárólagos/legfontosabb célja. Szerintem egy értelmes nyelvtanuló sem nyugszik meg attól, hogy ,,úgy hangzik jobban'', ha van valami formalizálható szabály is. (Nem ovisokra gondolok.)

Miért nem kerestek erre angol nyelvészek által készített nyelvészeti forrást?


majd ha azt látom, hogy megegyeztetek vmiben, akkor elhiszem, h előttem jártok!



Hát, nem is tudom, én még nem láttam, sem nem hallottam az "It is I." helyett azt hogy "It's subidu dubidu bá uááááááá."



Az is úgy fogalmazza meg, aki nyeltaníítással foglalkozik, mert ha formalizálva akarná mindezt megértetni, akkor nem menne vele semmire - persze tudom, tudom, a nyelvészet az nem nyelvtanítás!
A vita alapján inkább úgy tűnik nekem, hogy ebben ez esetben mindekinek a maga verziója az, ami "jobban hangzik"... Ezért gondolom, hogy lehet, hogy itt oasmiből képződik "elméletigény", amire szubjektívet lehet, de objektívet nem. Persze, nekem a "jól hangzik" eléggé objektív az említett "problémára" ... igazából az angollal kapcsolatban az -ing végződés értelmezésével kapcsolatban olvasnék szívesen egy vitát ... annak "lenne értelme"...

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

Az hangzik jobban, amit a nyelvi kompetenciád jónak ítél. Mi viszont azt szeretnénk megmagyarázni, h a nyelvi kompetencia miért olyan. (Persze nem a sajátunk, hanem az anyanyelvi beszélőké.) Egylépéssel előtted járunk.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Szerintem meg például a "subidu dubidu bá uááááááá" string még sokkal jobban hangzik, az mégsem szerepel sose.

Hát elég egyszerű tudomány lenne ez, ha ilyen magyarázatokkal megelégedne az ember.

Igen, a laikus így fogalmazza ezt meg: ,,jobban hangzik''. A nyelvészek viszont szabályokat akarnak alkotni, mert a ,,jobban hangzik'' nem formalizálható.

Arra nem gondoltatok, hogy a "me" egyszerűen csak jobban hangzik, mint az "I" (akár hangzásban, akár redundancia tekintetében) - ez is csak nyelvi hagyomány, inkább praktikum, mint logika terméke = "jobb hangzás"? Ezt nem tartjátok lehetségesnek?

_________________
"Le a 'LY'-vel, é'jj'en a 'J'!"

újabb adónem?

Nekem is. Meg a Me, I'm not sure of it is. De erre simán vonatkozhat ugyanaz, mint az eddigiekre, nyilván itt sincs esetadó. És persze ezen az alapon a John is akkuzatívusz fent.

Igen, de ez csak morfológiai hasonlóság. Ha nagyon belemennénk a szemantikába, nemigen tudnánk mit kezdeni például a dative subject nyelvekkel.

Nekem a John, he's not sure of it jó, de persze én nem vagyok anyanyelvi beszélő.

Jó, de mégiscsak azért aggatunk ilyen cimkéket az esetekre, mert azt feltételezzük, h valamennyire mégiscsak hasonlítanak egymásra ezek.



Biztos, h itt a személyes névmásról van szó? Mert talán az is furcsa, h John, he is not sure of it, nem? És,m az I, I'm not... is inkább dadogás, újrafogalmazás, mint kontrasztív topik. As for John... As for me... -- persze itt már elöljárószós szerkezet van, így ezért kell a me.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Hm.... ebben lehet valami

Hát ez már egyszerűen annak a kérdése, hogy hogyan elemezzük az adott jelenséget szerintem. Amit én mondtam, azt is koherensnek találom, és némely angollal foglalkozó szintakta valóban így gondolja (kérdezzétek Newsont, én is tőle tanultam ). Az utolsó zárójelben lévő meg persze hogy úgy van, nemigen hiszem, hogy az akkuzatívusz szemantikai tartalmával itt különösebben muszáj lenne foglalkozni, elég különböző bír az lenni mindenféle nyelvekben. Sajna már utána kéne olvasni a régi papereknek ezzel kapcsolatban, nagyon mással foglalkozom mostanában, és sokminden elillant, ráérni meg marhára nem érek rá.



Emellett az szokott lenni az érv (Woolford asszem, de most télleg nem túrom fel a fiókot), hogy a nominatívusz az, ami i, minden nyelvben megvan; ii, amit a legprominensebb elérhtő NP kap. Igen, de ezzel marha nehéz megmagyarázni a fenti jelenséget, mert akkor hogy kerül elő az akkuzatívusz (cimke!).

Szerintem nem. A moi, toi, lui a névmás, a je, te, il proklitikum/prefixum, vagy ami teccik. Olyan van, hogy moi, je n'en suis pas sure, de olyan nincs, hogy me, I'm not sure of it. Vagy van? Az angolban még ott van a bornírt skúlmászter hatása, aki elhitette a presztizs beszélőkkel, hogy nem more than me, hanem more than I, ebből hiperkorrekten between you and I. (Csak a nyelvművelők meg ne tudják, hogy van hatásuk. )