szilyasztok, azt hiszem, meg kell, hogy osszam Veletek ezt az örömöt, amit egy könyv megtalálása váltott ki belőlem! (Halászi Aladár: Írd és mondd magyarán, helyesen! 2001, Felsőmagyarország Kiadó)
ez az a fajta olvasmány, amelyet akármilyen hévvel olvas az ember, csak lassan halad vele, mert mindig van vmi, amit elkerekedett szemmel visszaolvas
. a szerző elsősorban a médiában előforduló hibákat sorolja és javítja, és erre azért van szükség szerinte, mert az ott feltűnő emberek nyelvi mintát adnak, és tévedéseikkel rontják a "nyelvi közérzetet". az ám. nagy a felelősség.
de idéznék pár eddig megtalált bölcsességet:
Quote:
Ezek a -suk, -sük alakulatok a "nyelvhelyesség nehéztüzérsége", amely messzehordó ágyúival rombolja a nyelvet.
egy egészen eredeti nyelvtörténeti áttekintést is ad az egyik írásban. az /e/ hang megjelenését az /ö/-ből a "hanyagabb szájmozdulat" eredményezte, ma pedig már kész a baj, "mekegős" a nyelvünk. és hogy
Quote:
Mit lehet tennünk? Keveset, azaz nem sokat. Ha saját szövegünkben érezzük a túltengését, akkor rokon értelmű, de más magánhangzójú szavakat használjunk: (...) Nosza! Naponta nyeljünk le egy-egy (inkább három-három) e hangot; kikelet helyett tavaszt, szép helyett gyönyörűt emlegessünk, de csak a hangzás kedvéért ne mondjunk nyugatot kelet helyett. A világos és egyenes beszéd továbbra is követelmény (parancs) e-vel vagy e nélkül.
de van egy hosszú eszmefuttatás amit a zászlórongálások felett való fájdalmában írt, és hogy hogy kerül ez oda, hát úgy, hogy a zászló, és a nyelv is a nemzet szentsége, jelképe, nem szabad bemocskolni.
természetesen többször is kitér az idegen szavakra, a "flancos" reklámszövegekre, és leszögezi, hogy "utánozás majomszokás". ilyen szavakat hoz példának, mint pl. sármos, babysitter, shop, shoppingol, drinkbar, fitness, és siránkozik kicsit, hogy ezek éppen terjedőben vannak. na, ez volt 1996ban (akkor íródott a cikk). nagyon rossz lehet most neki.
és a végére hagytam a kedvencemet, ahhoz már kommentárt sem kell fűzni, a
búza szavunkról van szó:
Quote:
Éppen a hangalakja nem tetszik a szónak, mer (sic!) sokan rövid u-val ejtik, mint a homokosokat. Igaz, van kapcsolat a búza és a homok között, de hogy a hangzását ennyire kelljen igazítani a szó használójának a homokos rokon értelmű szavához, azt kötve hiszem. Ha nekem nem hiszik, higgyenek Kodálynak, aki a szabályos hangzást nemcak a vájt füle alapján követelte meg, hanem a nyelv természete, az iránta tanúsított tisztelet jegyében elsősorban. Hogy festene az a Kodály-kórus, aki a szép népdalunkat rövid u-s buzával énekelné!: "Búza, búza, de szép tábla búza, közepében két szál tearózsa..."
remélem, ezen a szép vasárnap reggelen mindenkinek megfelelő a "nyelvi közérzete!"
Login
FAQ
Search
)
Montague is your friend.