Nézem a MG-t, az is említi ezeket, de közben furcsákat ír: egy típusba sorolja a következőket: dacára, ellenére, érdekében.
Namármost: *dacomra, *én dacára, !ellenemre, *én ellenére, érdekemben, *én érdekében. Úgy tűnik, talán nincs is olyan névutó, amely simán személyes névmás után tehető lenne.
Vannak olyanok, amelyek névutónak tekinthetők, de hiányos paradigmájúak, mert személyes névmással nem kapcsolódhatnak (dacára). Vannak olyanok, amelyek ugyanide tartoznak, de a disztribúciója mutatja, h (pl. az ellenére) nem egyszerű ragos névszó, hanem tényleg van ilyen névutó: Nincs ellenemre/ellenére, de A szél ellenére / *ellenemre kimentek.
Az érdekében viszont nem biztos, hogy névutó, hiszen ugyanúgy viselkedik, mint egy ragos névszó. Mi mondhatna ennek ellen?
1. Nincs érdekéből, érdekén stb. (legalábbis hasonló jelentésben). Ez azt mondaná, hogy itt egy nagyon csonka kis paradigmáról van szó. De ezt is el lehet ütni azzal, hogy az inessivusnak van olyan funkciója, amihez hasonlóval más esetrag nem rendelkezik. (Persze kérdés, hol van még ilyen funkciója.)
2. Nincs érdekben. Ez kétségtelenül az ellen szól, hogy sima ragos névszóról van szó, de nem szól amellett, hogy névutó lenne. A személyragozható névutók is használhatók személyrag nélkül.
Szóval nem tudom, hogy meg kéne vágni Occam arcát, vagy maradjon inkább borostásan. Ismét egy példa arra, emnnyire nem működnek a kategóriák.
_________________ A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)
|