NYELVÉSZ

Közlöm a jelen vita egyik szálát kiváltó absztrakt-kritika olvasóival, hogy az absztraktban körvonalazott előadás elhangzott, azon a kritikusok közül egyik sem jelent meg, noha ketten is intézeti munkatársak és tudomásom szerint éppen nem voltak külföldön. A stilisztika pedig egészen más dobozba tartozik mint a formális szemantika vagy a (nyelv/elme)filozófia. Amivel persze nem mondom azt, hogy az előadás jó volt, hogy bármely gondolatot ne lehetne bírálni vagy hogy ne lehetne elvárni bizonyos alapfogalmak pontos használatát stb. De ennek két- vagy többoldalú kommunikációban, azaz hozzászólásokból, vitacikkekből stb. és nem a megbírált által soha nem olvasott posztokból kellene kiderülnie.

Ami az intézet vezetőit elárasztó jobbító ötleteket illeti, a helyzetet kevéssé ismerők számára: Pléh Csaba az MTA ügyvezető főtitkára volt; egyébként az intézet vezetői se tőle, se Varasditól semmit sem kaptak a feltehetőleg az intézetet is érintő és nyilván értékes ötleteiből.

Az persze teljesen igaz, hogy a tud. segédmunkatársi fizetés arcpirítóan kicsi (és ugyanolyan szégyenletesen alacsony az összes többi fokozaté is). De az egyetemi tanársegéd (adjunktus stb.) fizetése is ugyanilyen botrányosan alacsony, viszont neki a tudományos pályája mellett heti 10-20 órában tanítania, vizsgáztatnia, dolgozatokat olvasnia is kell évente tíz kerek hónapon át. Ebben az összehasonlításban egy tudományos kutatói állás, amelyben az illetőnek csak arra van gondja, hogy a publikációs listája egyre hosszabbra nőjön, mégiscsak kivételes – nemzetközi összehasonlításban is.

Varasdi ezt írta: „Erről a lépésről [az . ún. áthelyezéséről] azonban az én véleményemet előzőleg nem kérték ki.” Varasdi Károllyal, akinek 2006. szeptemberében lejárt volna a szerződése és már éppen álláskeresésbe kezdett volna, 2006. májusában közöltem, hogy egy másik jelölttel együtt felterjesztem a volt „fiatal kutatóknak” meghirdetett álláshely megszerzése érdekében. Ekkor először, majd júliusban ismét, elmagyaráztam neki, hogy az álláshely az MTA által előírt „társadalmi-gazdasági hasznosság” szempontja miatt a Nyelvtech Osztályon lesz, amibe Varasdi minden panasz vagy szemrehányás nélkül beleegyezett. Tényszerűen nem igaz tehát, hogy az „áthelyezés” a beleegyezése nélkül történt volna. Júliusban és augusztusban a nem befutó helyre sorolt Varasdit kemény alkudozásokkal nyerő pozícióba kellett juttatni, amit még az is megnehezített, hogy a kiírás értelmében túlkoros volt, és ez további kötélhúzással járt. A folyamat bármely pontján közölhette volna, hogy az Elm. Nyelv Osztályról nem kíván elmenni, ami azonban a továbbfoglalkoztatását megakadályozta volna, hiszen más álláslehetőség számára nem volt az intézetben. (A nyelvtechnológia egyébként az a kutatási irány, amelyet tanácsai között nagy lelkesedéssel ajánl a kezdő nyelvészek figyelmébe.)

Fejes téved: Heltainé egyáltalán nem végzett az élen a publikációkat tekintve, hanem a tisztes középmezőnyben volt található, igaz, jóval Fejes fölött. Továbbá nem „szégyenpadot” terveztem, hanem egy Thurgood nevű fizikus javaslata alapján, amely szerint a nyilvánosságra hozott adatok abban segítenek, hogy jobb eredmények szülessenek, felvetettem, hogy az intézet tegye nyilvánossá az elmúlt időszak személyenkénti publikációs tevékenységét. De azt is kifejtettem, hogy a publikációk puszta száma nekem nem mérvadó, mert azok minősége (pl. a rangos nemzetközi folyóiratban közölt cikk) sokkal fontosabb. Emlékezetem szerint egyébként korábban Fejes volt az egyik leghangosabb szószólója annak az álláspontnak, hogy aki nem publikál eleget, annak nincs helye az intézetben.

Egyebekben pedig tartom magamat ahhoz, hogy az intézet tevékenységét, céljait stb. nem internetes fórumokon kívánom megtárgyalni, de ajánlom az érdektelen olvasónak, gondosan olvassa végig ezt a szálat, hogy lássa, ki mit állít, mire válaszol és mit tulajdonít másoknak, illetve mivel vádol másokat.

Nekem Heltainéval semmi bajom nincsen, meg szerintem itt senkinek se. Ő nyilván nem tehet mást, mint hogy azt csinálja, amit előírnak neki, és tart évente egy előadást, mert főmunkatársak számára az kötelező. A probléma inkább az, hogy nehogy már ne lehessen egy fórumon az egyébként nyilvános absztraktot megtárgyalni vagy megkritizálni anélkül, hogy valaki az orrodra ne próbálna koppintani! Egy absztrakt mióta qualified information? Nehogy már ne lehessen elmondani, hogy az, ami benne áll, nem is közelíti meg a nyugati state-of-the-art-ot, mert esetleg jön egy személyeskedő válasz!

Jaj, varasdi, hagyd már ezt a nyugatmajmolást! Itt az ideje, hogy a nyugatiak tanuljanak tőlünk! Heltainé bátran a saját útját járja, és nem tehet arról, ha ezek a fránya nyugatiak nem az ő útját követik. Különben is, irreális lenne azt várnod a Nytud. Int. vezetésétől, hogy tiltsa be a költő és a transzcendecia viszonyának kutatását, vagy hogy megszabja, milyen keretben teszi ezt a kutató.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Csak, hogy nehogy azt higgye valaki, hogy blöfföltem a tulajdonnevek kapcsán (meg hogy ne legyen annyira off ez az egész) -- a Mind and Language 2009. szeptemberi tematikus száma kizárólag erről szólt.


Valahogy ilyen témákról szól jelenleg a nemzetközileg is elfogadott tudományos diszkurzus, nem pedig a költő és a transzcendencia viszonyáról.

Aki ilyen naiv, az tényleg nem való a hazai tudományos életbe!!!



Szerintem ennek csak örülhetsz. Kálmán C. is megírta a véleményét, na, annak lett utóélete...

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nyilván nem, de ehhez meg joga van. A tiédet és kalmanét viszont figyelembe kéne vennie.


Nyilvánvalóan. Engem viszont már úgyse nagyon, egyrészt azért, mert már nem vagyok ott, és az alábbiakban elmondtam (bár előzőleg némileg provokálva), amit a közre tartozónak tartok, másrészt meg azért, mert teljesen szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy itt lényegesen megváltozhatna a helyzet. Volt szerencsém annak idején egy kb. 4 oldalas fogalmazványt írni a témában annak idején Pléh Csabáéknak, mert kaptam tőlük e-mailt, hogy az Akadémiát érdekli a véleményem, hogy mit kéne változtatni. Ez akkortájt volt, amikor a kitüntetést megkaptam. Abban igen részletesen leírtam, hogy hogy látom a dolgot. Semmi személyeskedés nem volt benne, csak helyzetértékelés (nem hiszem ugyanis azt, hogy itt konkrét személyek cseréjével bármi is megoldódna --- ez is része a szkepticizmusomnak), de különösebb utóélete tudtommal nem volt neki, úgyhogy ennyiben maradtunk.

Mellesleg ezt a szálat már többfelé kéne darabolni, visszaolvastam, hogy mettől, de már az előző téma sem felelt meg a címnek. SZegény Heltainé pl., ha érdemben szeretne válaszolni, hova írjon?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nem hiszem, hogy érdekli a véleményed.

Engem nem is az érdekelne, hogy régebben mennyi ötleted volt, mert abban már a vita lényegét sem értem, hiszen a Nytud. Int.-ben szerintem nem kiejezetten szeretik az ötleteket, na legalábbis ha az ember önálló ötletekkel áll elő, na legalábbis alsóbb beosztásban. Engem az érdekelne, hogy hol olvasható az a rengeteg ötleted a Nytud. Int. megreformálásáról, engem ugyanis -- keneseivel szemben -- őszintén érdekelnének, persze nyilvánvalóan pusztán elméleti síkon.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Tényleg csak a pontosság kedvéért: nem igaz az, hogy "azóta" vagyok tele ötletekkel. Nyugodtan meg lehet kérdezni a volt közvetlen főnökömet vagy az osztály (még meglévő) tagjait, hogy ezek az "ötletek" mikor is alakultak ki. Elárulom: nem most.

Való igaz. Képzeljük el, hogy néznének egy konferencia szervezői, ha egy jelentkezést az absztrakt alapján visszautasítanának, és erre kenesei jönne az érveivel. Arról nem is szólva, hogy a szerző teljesítményéről amúgy is tudunk egyet s mást, amit ez az absztrakt csupán megerősít.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A (nyilvánosan is elérhető) absztraktnak pedig az a tény adja a létjogosultságát, hogy bárki annak alapján előzetesen is képet alkothasson az előadás várható témájáról és színvonaláról. Mi sem teszünk itt éppen mást. Nem az előadást kritizáljuk, hanem az absztraktot (bár nyilván, mivel az absztrakt az előadás absztraktja, ennek vélhetőleg lehet vonatkozása magára az előadásra nézve is).


Arról van szó itt egy ideje, hogy említett absztrakt tudományos terminológiával beszél olyan dolgokról, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a nyelvtudománnyal. Ebben szerintem egyetértünk; ha nem, kérem kiemelni az absztrakt azon pontjait, ahol a) falszifikálható állítások jelennek meg, b) kitűnik, hogy ezek milyen módon ágyazódnak be a tulajdonnevek szemantikájának jelenleg elfogadott elméleteibe, c) a további kutatás iránya legalábbis sejthető.


Ez pontosan ugyanolyan ad hominem típusú érvelés, amit tigris fórumtárs esetében is tapasztalhattunk; ez valami furcsa helyi sajátosság, hogy nem az állítást támadjuk, hanem ehelyett azt, aki teszi. Ami a "véglegesíthető" kitételt illeti, a következők a részletek.

Az Intézet vezetősége 2006 tavaszán felterjesztett egy a kiváló volt fiatalkutatók további foglalkoztatását lehetővé tevő akadémiai ösztöndíjra. A háttér ismeretéhez szintén érdemes tudni, hogy ennek az ösztöndíjnak, pontosabban a kiírásának volt egy előzménye, jelesül a Szabó Csaba nevével fémjelzett támadássorozat az akadémiai rendszer ellen. Ezt részben orvosolandó írta ki az Akadémia ezt az ösztöndíjat (NB., bár eleinte arról volt szó, hogy ez reguláris lesz, soha többé nem került kiírásra), és kaptunk az országból negyvenegynéhányan egy hároméves ösztöndíjat. Senki nem sejtette, hogy az Akadémia gazdasági megfontolásból lényegében egy második fiatalkutatói ösztöndíjat adományoz a kitüntetteknek, pontosan ugyanakkora fizetéssel. Ez nemcsak minket, azt a negyvenegynéhány embert lepett meg, hanem mindenkit, még a felterjesztőket is.

Számomra ez volt a harmadik olyan ciklus, amit nagyreményű tudományos segédmunkatársként kezdhettem újra. Sőt, mivel az előző néhány évben egy projekten voltam, ahol a főnököm a munkám elismeréseként a tud. smts fizetésnél valamivel többet adott, a kitüntetés első hónapját máris fizetéscsökkenéssel indíthattam. Ezenkívül végleg el lettem helyezve az Elméleti Nyelvészet Osztályról, ahol egy relatíve rövid céges tartózkodástól eltekintve 1995 óta voltam ilyen-olyan minőségben, és ahol kifejezetten jól éreztem magam. (Erről a lépésről azonban az én véleményemet előzőleg nem kérték ki.)

Részben az a tény, hogy az ösztöndíj ilyen feltételekkel vélte megvalósítani az elismerést, részben pedig az előzetes megkérdezésem nélküli áthelyezés arról az osztályról, ahová a kutatási témám, a tanszéken végzett munkám, valamint a közeli kollégáim jelenléte is kötött nyilvánvalóvá tette a számomra, hogy hosszabb távon egyszerűen nem érdemes az Intézetben maradnom. Nyugdíjig még lenne hátra mondjuk 30 évem, ami "szerencsés" esetben 10 hosszabbítási ciklus, ám amelyben esélyem sem lenne arra, hogy a tudományos segédmunkatársi pozícióból saját erőmből előreléphessek. Ehhez ugyanis nem elég a doktori cím megszerzése --- ugyanakkor van olyan eset is, hogy valaki doktori cím nélkül is már munkatárs lehet ---, következésképpen nincs karrierterv, amit követni lehetne. Ehhez hozzájárult azonban nagyon jelentősen az is, amit ezen a fórumon máshol már írtam: nincs meg az a kritikus tömeg, ami vonzóvá tenné jelenleg az Intézetet a számomra. Egyetlen egy aktív formális szemantikus van (ráadásul ő is azon az osztályon volt, ahonnan én el lettem helyezve), de ő is inkább már pragmatikával foglalkozik; így ez nagyon kevés ahhoz, hogy kialakuljon egy műhely.

Ami a "véglegesítést" illeti, az az álláshely végleges telepítését jelentette. Ami a személyemre vonatkozik, az általam kapott plakett a perspektívát a következőképpen fogalmazza meg; kérek mindenkit, saját belátása szerint döntse el, ehhez milyen valószínűségeket kell rendelni:

Akkor 2006-ot írtunk, és a világgazdasági válság még nyomokban sem volt jelen. Mire kötelezi vajon ez az egymondatos ígéret az (azóta már megváltozott személyű) főtitkárt most, 2009-ben? Semmire, és valóban én is csak azt a halvány ígéretet kaptam, hogy "majd csak találunk valami projektet, ahová rátehetünk", amikor, mielőtt bejelentettem volna, hogy elmegyek, megkérdeztem, mi lesz a sorsom az ösztöndíj lejártával.

Kérem tisztelettel: köszönöm szépen, nem. Hálás vagyok azért, amit szakmailag nálatok tanultam (egészen pontosan, az Elméleti Nyelvészeti Osztály tagjaitól), de azt is beláttam, hogy tudományos karriert nálatok soha nem fogok csinálni. Most dolgozom egy számítógépes nyelvészeti projektben, és a szabadidőmben függetlenként folytatom a kutatásaimat.

Azt pedig engedd meg, hogy a nyilvános absztraktokat és egyéb, a magyar nyelvtudományt érintő kérdéseket továbbra is megtárgyaljuk ezen a fórumon, hiszen nyelvészetről lenne szó, mi pedig nyelvészek vagyunk, akkor is, ha nem mind ugyanott dolgozunk.

varasdi nem is ez ellen emelt szót, hanem nem tudományos eredmények tudományosként való feltüntetése ellen.



Én speciel legutóbb egy összintézeti fórumon kifogásoltam, hogy az igazgató torz számítási mód alapján próbálja bemutatni a munkatársak teljesítményét (NB, Heltainé a statisztika alapján az intézet egyik legkiválóbb munkatársa volt), ill. hogy szégyenfal segítségével kívánná a munkatársakat jobb munkára ösztönözni (ellenérveimre itt most nem térnék ki). Erre az igazgató válasza (nagy nyilvánosság előtt!) az volt, hogy majd ha én leszek az igazgató, úgy csinálom, ahogy nekem tetszik. Ilyen viszonyok között hogyan gyakoroljon kritikát az intézményen belül?

varasdi távozásainak körülményeit nem ismerem, de nyilván nem ő lesz az utolsó, akinek nem lesz kedve véglegesíteni a szerződését. Maradnak a heltainék, akik egy ilyen előadással letudják kötelességüket.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

P.S. Miután újraolvastam, amit írtam, rájöttem, hogy aki nem követte az eseményeket, esetleg nem érti az indulataimat. Elnézést az éles fogalmazásért, de egyszerűen felháborít, hogy keneseinek, miután a hivatalos levelemre ismét elutasítóan válaszoltak, miközben össze-vissza hazudoztak arról, hogy mi is történt (például a levelem előttre kelteztek olyan dolgokat, amik utána történtek), még van arca ahhoz, hogy az én viselkedésemet kifogásolja. Azt is tudni kell a dolog megítéléséhez, hogy én a levelemben (mint ahogy korábban sokszor már szóban is) alapvetően az Intézet munkáját próbáltam segíteni, a saját érdekeimnek semmi közük nem volt ezekhez.

Valamelyik okos majd biztos kioktat arról, milyen naiv voltam, amikor nem tételeztem fel ekkora cinizmust a feltehetően az igazgatómmal azonos fórumozóról:Aki esetleg nem a mi közelünkben él és dolgozik, az még véletlenül elhiszi, hogy én sunyi módon, internetes fórumokon és hivatalos levelekben próbálom elérni, hogy a javaslataimat megvitassák, illetve bírálom őket. Valójában köztudott, hogy minden lehetőséget kihasználok erre, és a hivatalos leveleket azért írtam, mert minden korábbi próbálkozásom lepattant a Vezetőségről. Például minden intézeti értekezleten kedves rendszerességgel elmondott mondókámat mindig azzal veri le a hajtókájáról a mi Igazgatónk, hogy szerinte mindaz, amit el szoktam mondani (és amik általában tényszerű indoklást is tartalmaznak), megalapozatlan. Külön érdekes, hogy az Igazgató még a nevem említésétől is retteg, bár utalásai egyértelművé teszik, hogy rólam beszél. Nem hiszem, hogy amiatt aggódik, hogy számonkérik rajta ezeket a félrevezető információkat, amiket terjeszt. Inkább mágikus okokra gyanakszom, ahogy sok nyelvben tabu alá esnek azoknak a dolgoknak a nevei, amiktől félünk.

Amúgy pedig az internet remekül alkalmas ilyen dolgok megvitatására, itt legalább nem lehet lehazudni, hogy mik hangzottak el. A hivatalos levelekkel meg végképp nem értem, mi baj van, lehet, hogy kellemetlen, hogy valami nyomuk marad, de kulturált emberek között ez nem lehet probléma. Kulturált ember éppen a folyosón elhangzott, később letagadható, sógor-koma mutyizásoktól irtózik.

Ismereteim szerint a tudomány úgy működik, hogy a tudós nem absztraktokat bírál olyan internetes fórumokon, amelyeket a megbírált szerző valószínűleg nem is olvas, hanem elmegy az előadásra és hozzászól. Namost legalább egy alanti fórumozónak erre minden lehetősége megvan. Máskülönben szintén tudomásom szerint a Nyelvtudományi Intézetben senki sem cenzúrázza az ott állásban lévő munkatársak absztraktjait és előadásait, azaz mindenkinek joga van a saját tudományos eredményeit ismertetni, amit egyébként a vonatkozó törvény is meszemenően biztosít. Eléggé megalapozott sejtelmeim szerint a mostani hozzászólók tiltakoznának a leghangosabban, ha az Intézet úgynevezett "vezetősége" elkezdené cenzúrázni az absztraktokat és betiltana előadásokat.

A talán elegendő információval nem rendelkező fórumozókkal azt is közölhetem, hogy az a fórumozó, aki a "fiatalokból (is) álló szemantikus-közösséget, akik otthon vannak a releváns szemantikai szakirodalomban" hiányolja, maga is az Intézet tagja volt éppen a "vezetőség" igencsak szerteágazó és hosszadalmas pénz- és állásszerzési akciójának köszönhetően (mert egyébként valóban jó teljesítményt nyújtott), majd (mint később kiderült: véglegesíthető) szerződése lejárta előtt önként távozott, azóta viszont tele van ötletekkel, hogy mit is kellett volna vagy kellene a volt munkahelyén csinálni.

Az, hogy ő, aki már nincs az Intézetben, (más hozzászólásaiban is) ezt a fórumot használja utólagos kritikájának közlésére, még érthető, de hogy az az intézeti munkatárs, akinek számos lehetősége lenne, hogy a saját tudományos osztályának értekezletein, a vele beszélő viszonyban álló "vezetőség" tagjaival, vagy az intézeti összértekezleteken megtárgyalja felvetéseit, miért hivatalos levelekben vagy internetes fórumokon gondolja hatékonynak az Intézet (ez esetben ismeretterjesztő) tevékenységének megváltoztatására tett javaslatainak megvitatását, sajnos végképp nem értem.

Jóllehet a fenti ügyekben minden felvilágosításért hálás lennék, az Intézet tudomány- és személyzeti politikája, tevékenysége (stb.) értékelése és megvitatása elsődleges fórumának továbbra sem az internetet tartom.