fejes wrote:
Bocs, de őszintén szólva ezt nem értem.
Ezt őszintén sajnálom. De körülményes lenne elmagyaráznom, hogy miért van több értelme ebből kiindulni.
fejes wrote:
Egyáltalán, mire alapozod, hogy [hala-k] a "helyes" szegmentás? Nekem pl. a [hal-ak] jobban teszik (még akár indokolni is tudom

, és ma általában ez az elfogadottabb.
Hát azt én elég nagy ívben, hogy mi az elfogadottabb. Az meg, hogy a tővégi alsó nyelvállású
-a és
-e nem a toldalék része, pl. innen: Szilágyi N. Sándor (1977): Módszertani észrevételek a kötőhangzó-vitához.
Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 21: 14560 és
Szilágyi N. Sándor (2004):
Elmélet és módszer a nyelvészetben (különös tekintettel a fonológiára). Erdélyi Tudományos Füzetek 245. Kolozsvár. (főleg a 3.4.3. pont, a neten:
http://mnytud.arts.klte.hu/szilagyi/doktori.zip)
fejes wrote:
Végképp fogalmam sincs, mit magyarázna meg a magyarázatod. Mennyivel jobb az, h azt mondod , h a [jué] esetében a csonka tő jelenik meg (pedig nem annak kéne), mint az, hogy a h törlődik (pedig nem kéne)?
Azé' mert így van

Ahogy a toldalékoknak lehetnek alakváltozataik, a töveknek is vannak. És ahogy megvan a szabálya, hogy mikor melyik toldalékváltozat a "helyes", a tövek se véletlenszerűen kerülnek elő.
A csonka tőben nincs
h, a tő a
ju-, a teljes tőben van
h, a tő a
juho-.
Amúgy meg miért nem a csonka tőnek kéne megjelennie az
-é előtt? Minden főnévnél az jön ennél a toldaléknál, ugyanúgy mint a testes határozó ragok előtt is: csonka tő:
ló:
ló-ban, ló-val, ló-é stb. De
lova-k, lova-t, lova-s, lova-m stb. És ugyan így
ju:
ju-ban, ju-val, ju-é. De
juho-k, juho-t, juho-s, juho-m
A
juh helyzetét persze nagyban bonyolítja, hogy a
h-tövű névszók csonka tövében megindult az az én anyanyelvváltozatom számára nagyon idegen változás, hogy egy analógiás-hiperkorrekt-okoskodó-írásképindukálta
h-t ejtenek. Ennek elterjedtsége szavanként és országrészenként változik, pl. a
méh 'női szerv'
h-ját a rádióban már "kötelező" ejteni.
De ha igaz, amit
fejes az elején írt, hogy nem érti, akkor én most itt hiába izzadok, mert ezután se lettem érthetőbb, hiába szent meggyőződésem, hogy nem formális szabályok, hanem az én nyelvészetem tudja a legegyszerűbb választ a kérdésre. Ha pl. valaki nem fogadja el a diakrónia és a szinkrónia dualizmusának eltörlését (mert enélkül természetesen visszakézből lehet leverni a csonka/teljes tő-féle "marhaságokat") és hasonló nyalánkságokat (ld. pl. Sándor Klára: Amiért a szinkrón elemzés foszladozik. In: Sándor Klára (szerk.):
Nyelvi változó nyelvi változás. Szeged, 1998. 5784.), az hülyézzen le nyugodtan (persze én is így fogok tenni a fordított irányba

), mert persze hogy nem illik a nyelvészeti világképébe, amit itt összefirkáltam.