Tebe wrote:
Attól viszont a hideg ráz őszintén szólva, amikor a számítógépes modellezést behozzák, mert egész finoman fogalmazva szerintem ég és föld az emberi és a számítógépes működés.
Egyáltalán nem értem, amit mondasz (szerintem
oravecznek is hasonló problémája volt). A
modellezés szó pont azt jelenti, hogy más közegben valósítasz meg valamit, mint ahogy az eredetileg van (pl. a hajómodell kisebb méretű és esetleg más anyagból van, mint a hajó, a csillagászati modelleket nem forgó kődarabok alkotják stb.). Miért pont a számítógépes modellezéssel van bajod? (Egyébként pedig nem "számítógépes modellezésről" kéne beszélni, hanem általában "matematikai/algoritmikus modellezésről", a számítógép csak egy buta masina, amin ki tudod próbálni az algoritmusodat.)
Tebe wrote:
Az, hogy a számítógépes nyelvész mit használ és mit nem, ezernyi olyan faktortól is függ, aminek semmi köze a nyelvhez, kezdve a saját programozási tudásától a használt programnyelveken át az előképzettségéig. Persze lehet, hogy tévedek

Erre már
oravecz válaszolt, tévedsz. Azért tévedsz, mert minden számítógép (pontosabban, ahogy mondtam: minden algoritmus), ami egyáltalán algoritmusnak minősül, max. Turinggép-erejű (de mivel a valóságos modellek végesek, véges állapotú automatáknak tekinthetjük őket), ezért teljesen mindegy, hogy milyen konkrét "eszközöket" használunk -- a valóságos absztrakt eszköz, amit ilyenkor használunk, mindig az algoritmuselmélet, az általános rekurzív függvények elmélete. Ez nem a tudomány mai állása vagy a technológiai fantáziahiány miatt van, ez kemény tény (Church-tétel).
Tebe wrote:
Én itt olyasmikre is gondoltam - és ebben tényleg simán tévedhetek - hogy pl. az adatbázis-kezelést egészen másképpen (és más hatásfokkal) oldja (oldotta) meg valaki C++-ban, mint Dbase-ben, tehát a problémakezelés erősen függ az eszközöktől.
Valóban, az, hogy valaki milyen modellt alkot, sok mindentől függ, pl. sokáig csak mechanikai modellekben gondolkoztak az emberek. Az elég világos, hogy az agyunk nem mechanikai alapon működik. Aztán sokáig szimbolikus logikai modellekben gondolkodtak, de hát az is elég kérdéses, hogy az agyunk ilyen alapon működik-e. Ma viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy a sztochasztikus (valószínűségalapú) modellek közelebb állnak ahhoz, ahogy az agy működhet, de hogy pontosan milyen modell jó, azt még nem tudjuk. De ennek mind semmi köze ahhoz, hogy milyen programozási nyelvet használ az ember, mindezeket a modellfajtákat meg lehet a matematika nyelvén alkotni, és számolni lehet velük, ez a lényeg. Ha valaki ez ellen a tudományos eljárás ellen van, akkor az egész tudomány ellen van abban az értelemben, ahogy ma a
tudomány szót értelmezzük (prediktív erővel rendelkező modellek alkotása, vagy vmi iesmi).
Tebe wrote:
Másrészt meg, ha egy elmélet nem modellezhető jól számítógéppel, akkor eleve kiesik, mivel sehogy se komputálható?
Tegyük félre a számítógépet. Ha egy elmélet nem írható le precíz terminusokban (ezt hívtam mateknak a fentiekben), akkor nem tekinthetjük elméletnek, csak intuíciónak, meglátásnak (ezzel nem lebecsülni akarom, csak ez egy elméletet megelőző állapotnak tekintem). Vagyis ha van egy elképzelésed arról, hogy valami hogy működik, de ezt az elképzelést nem tudod megfogalmazni egy (absztrakt) működő mechanizmus, egy precíz modell formájában, akkor még nem lehet elméletnek nevezni. (Ez nem jelenti azt, hogy az elméletednek diszkrét szimbólumokat kell kezelnie, lehet, hogy ezt érted félre, legalábbis sokan félreértik. Ha az elképzelésedben lucskos masszák szerepelnek, éles határok nélkül, akkor azoknak kell a precíz modelljét megalkotni.) Ennek az az egyszerű oka, hogy amíg nincs ilyen precíz megfogalmazás, addig számolni se lehet vele (azt hiszem, ezt értetted azon, hogy "nem komputálható"), ha pedig nem lehet számolni vele, akkor nem lehet megállapítani, hogy milyen predikciókat tesz, és ez ellentmondana az elmélet fenti definíciójának.
Ha a
komputálható szó másik értelmére gondolsz, arról külön topikot nyithatnánk. Ez a másik értelme már csak akkor kerül elő, ha meg van precízen fogalmazva egy modelled, egy algoritmusod, de az annyira komplex, hogy nem lehet benne megbízhatóan számolni (pl. azért, mert lehet, hogy sose érünk a számítás végére).
oravecz válasza, hogy az ilyen modellektől nincsenek az emberek elragadtatva, erre vonatkozott. Véges géppel ugyanis nem tudsz ilyet csinálni (ez is kemény tény), márpedig tudjuk, hogy az agyunk egy véges gép, ezért az ilyenfajta modellekkel kapcsolatban eleve nem plauzibilis, hogy jól modelleznék az agyunk működését.
Most sok mindent nagyon leegyszerűsítettem, de már így is túl hosszúra sikeredtem.