fejes.lászló wrote:
Viszont szerintem nem volt jó ötlet a Korrektorblogba egy ekkora terjedelmű, ráadásul pl. számomra (aki azért valamennyit mégiscsak konyít a témához) bizonyos helyeken már nehezen követhető cikket felrakni. Érdemesebb lett volna több részre tördelni...
Hát, ez eredetileg csak egy powerpointos cucc volt egy előadásfélére egy olyan szeánszon, ahol ott ültek a főszerk.-helyettesek meg a rovatvezetők. Azt akartam rajtuk kipróbálni, hogy meg tudom-e értetni magam azzal az apparátussal, amivel magamnak valamennyire sikerül felfogni, hogy mi bajom van pl. a címekkel. Aztán utána szólt a főszerk., hogy publikáljam a blogon. Namost már a szerkesztői körben is kinél hidegfrászt, kinél óvodai viháncolást váltottak ki már olyan kifejezések is, hogy "főnévi csoport", pedig van köztük nyelvszakos is (méghozzá nem is magyar, hanem angol-francia). Vagyis ahhoz, hogy olyan fogalmakat használhassak, hogy komment, topik, igevivő meg fókusz, gyakorlatilag egy komplett kis szintaxist kell fölvezetnem. Ha kiveszed a cikkből a mondattant, egy egészséges méretű kis elmélkedés marad, viszont tuti, hogy az a kevés ember se érti, aki veszi a fáradságot, hogy végigolvassa.
fejes.lászló wrote:
Érdekes, én tudom nem fókuszosként olvasni ezeket a mondatokat. Persze lehet, h csak címben...
Azt próbáltam fejtegetni, hogy az ilyen vagy olyan szerkezetű címeknek
lehet fókuszos vagy kontrasztív olvasatuk
is. Az emberek ezeket egyáltalán nem értelmezik fókuszosnak, ahogy a hátra rakott tulajdonneveket se érzik úgy, hogy "normálisabbak" volnának topikban - újságírók egyáltalán nem. (Érdekes lenne megvizsgálni valahogy, hogy különböző korosztályokban, rétegekben mennyire van meg az a valami, amit
fókuszérzés-nek találtam nevezni. Meg ha fogy, mint észlelni vélem, mivel fogunk fókuszálni, ha kimúlt.)
fejes.lászló wrote:
Azt azért megjegyzem, h az újságírókat sem kellene hülyézni a nyelvhasználatukért. Ők egy olyan rendszerben (sajtó) szocializálódtak, ahol ezt a változatot "beszélik" (?).
Nekem szabad, engem ezért fizetnek.

(Ad szoci Alíz: Egyszer egy sportos kollégára mondtam: reménytelen szegény, dehát nem csoda, anyatej helyett is Népsportot szopott.)