eszesb wrote:
Némileg megnyugtat, hogy csúsztatásról beszélsz, mert korábban az ilyen szemrehányások után általában utólag kiderült, hogy mégiscsak igazam volt, lásd pl. az Ayers-idézetet.
Először: Az, hogy csúsztatásról beszélek, nem szemrehányás, hanem a véleményem az érvedről, amit el is magyaráztam.
Másodszor: Ne túlozd el, nem hiszem, hogy afféle égi jelnek lehet tekinteni, amit mondok, és amiből, mint a madarak röptéből, jósolni lehet.
Harmadszor: Nem, nem derült ki, hogy igazad volt.
eszesb wrote:
Hangsúlyosan nem gondolok a felmegy-féle konvencionális "metaforák"-ra (ha ezek egyáltalán azok), de ezt már mondtam.
Hát az nagy baj, mert hiába mondod azt, hogy nem gondolsz rá, ezeket arra hoztam fel példának, hogy mi problematikus. Attól ugyanis, hogy vannak (esetleg) nem problematikus dolgok, attól még lehetnek problematikusak is. Például attól, hogy az alkalmi (a nagyon alkalmi, nagyon egyéni) metaforára biztos mindenki felfigyel, és érti, hogy "nem a szó szoros értelmében" gondolták, attól még nem kiálthatunk fel úgy, hogy "jé, az emberek biztonsággal megkülönböztetik a szó szerinti és a nem szó szerinti használatot". Ezt már többször elmagyaráztam, eddig nem sok sikerrel. Viszont ha a problematikus eseteket nem úgy intézzük el, hogy nem beszélünk róla, akkor kiderül, hogy nem is tudnak olyan biztosan különbséget tenni (még ha elfogadnám is tudományos magyarázatra szoruló ténynek az embereknek efféle szóhasználatát; szerintem nem kell feltétlenül elfogadni, hiszen az iskolába is verik a fejükbe a "literal/non-literal" különbségtételt, de ezt is sokszor mondtam már).
Szóval hiába sorolod fel annak különböző módszereit, hogy hogyan utalhatunk jelek segítségével arra, amit mondani akarunk (mert ezek a "figurák" az én szememben ilyen dolgok), mindegyikben nagyon sok problematikus eset van, és szerintem azokon a helyeken, ahol ezeket olvastad, nem ezekre a problematikus esetekre koncentráltak, mert nem ez érdekelte őket (pl. az, aki reakcióidőket mért, már elfelejtettem a nevét, sem arra volt kiváncsi, hogy mennyire tiszták az esetek).
Például arra, hogy
az egész falu ott volt, ha megkérdezed, hogy "szó szerint értettem-e", szerintem teljesen kiszámíthatatlan válaszokat fogsz kapni. Mert egyrészt ott van az
egész értelmezése (sokszor olyankor is mondjuk, mikor valójában nem számoltuk meg, hogy egytől-egyig ott voltak-e, ez a túlzás esete, amit már szintén említettem, és szintén nem válaszoltál rá, a túlzásnál is nagyon bizonytalanok az emberek, hogy "szó szerintinek" számít-e, és a tesztjeid nem is működnek a túlzásra), másrészt pedig ott van a
falu metonímiája -- szerintem kevesen fogják azt válaszolni, hogy "nem szó szerint a falu, hanem az ott lakó emberek". Pedig ez a metonímia egyik legismertebb, legszisztematikusabb esete, nem hiszem, hogy konvencionalizáltnak lehet tekinteni, csak éppen baromira gyakori.
eszesb wrote:
Én viszont arra kérlek, ha lehetséges, legalább nagyon vázlatosan mutasd be, hogyan képzelsz el egy meggyőző érvet, aminek a konklúziója az, hogy "a beszélők képesek megbízhatóan felismerni azt, amit szó szerinti jelentésnek hisznek."
Hát gondolom, olyasmi tesztek kellenének, mint a vizuális felismerésben (pl. megbízhatóan felismerik, hogy ismernek-e valakit vagy nem, meg általában az arcokat meg tudják különböztetni más dolgoktól). Nem tudom, nem értek hozzá.
eszesb wrote:
Egyszerűen nem látok más módszert, mint hogy sok példával kapcsolatban több alkalommal sok embernek felteszik azt a kérdést, hogy döntse el, szó szerinti jelentésben kell-e érteni az adott példát. Jelentem, ez már megtörtént, dokumentált, pszicholingvisztikai kísérletek bizonyítják.
Sajnálom, hogy ennyire fafejű vagyok, fent már írtam, hogy ebben a fajta tesztelésben nem hiszek. Például (a számos már említett, általában válasz nélkül hagyott érvem mellett) azért, mert ennek a kifejezésnek a használatára jól-rosszul edzettek minket az iskolában, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az általad idézett kísérletekben kontrollálták az iskolai végzettséget és hasonlókat.
eszesb wrote:
Tehát olyan meggondolásra lennék kíváncsi, aminek alapján a "mondat" jogosult absztrakció nyelvészeti értelemben, a hétköznapi "jelentés"-fogalom viszont nem az.
Egyik sem az szerintem, de nem értem az összefüggést egyébként sem.