NYELVÉSZ

Amikor én voltam elsős, akkor elfogadtak más középfokút is, az egyik barátnőmnek pl. német volt. Valami olyan megkötésre emlékszem, hogy 5-6 nyelv fel volt sorolva, angol, német, francia... és azokból kellett egynek lennie.

Gondolom, ha fizetsz, akkor mindegy nekik, nyilván érettségit sem kérnek külföldiektől. Csak ha nem tudsz a vizsgákon teljesíteni, buktad a pénzed. Persze ha úgyis csak a vízumért jöttél, akkor mindegy, nem?

Pszichó szakra nem alapból felvételi követelmény a középfokú angol nyelvvizsga? Amikor én mentem egyetemre, akkor még így volt.

A fizető külföldi hallgató (tavaly a BTKn) egy félévre 1950 eurót fizetett. Jöhetett is akárki. Ha nem tudott angolul, akkor megmondtuk neki, hogy nehéz lesz. De attól jött (mert például kellett neki a vízum).

Melyik új rendszerben? Én már teljesen elvesztettem a fonalat, nálunk minden évben átterveznek mindent, még kétségbeejtőbb, mint a BTK-n. Ráadásul a külföldi hallgatókra asszem valami más szabályzás vonatkozik. (Ettől függetlenül azért az angol nyelvtudást csak nem ártana megkövetelni, ha már angolul van a program... )

Teljesen egyetértek, nálunk is van olyan ember, akit szerintem úgy popón kellett volna billenteni, hogy jó messze repüljön, és simán meg is lehetett volna tenni, de mégsem. Attól tartok, hogy ebben elég keményen játszanak financiális okok. (Vagy az új rendszerben nincs jelentősége, hogy hány diák van egy szakon?)

Szerintem azért pont ötfokú, mert az 5 +/- 2 elembe (ami egyszerre befér a munkamemóriába) jó, ha beleesik, és fontos, hogy legyen egy "közepe" a skálának. Persze ezt biztos nem gondolta így végig tudatosan senki, nyilván régebbi az ötfokú osztályozás, mint a munkaemlékezet-kutatás, de azért nyilván nem véletlen, hogy így alakult. Vagy mégis? (Mérő Laci szokta mondani példának, hogy kérdezzünk meg informatikusokat, mire jó a QWERTY kiosztás, és remek álmagyarázatokat találnak ki rá - amúgy arra volt való, hogy az írógépen ne akadjanak össze azok a hosszú vackok, szóval elég esetleges módon alakult ki, aztán meg úgy maradt.)

Én is amondó vagyok, hogy az egyetemen szórni kell, persze felsőbbévesként könnyű járatni a számat. Mondjuk tanulságos a kognitív tanszéken stat helpet tartani. A hallgatók többségének van elképzelése arról, mit szeretne csinálni, csak a gyakorlati megvalósítással vannak gondjai, ami OK, azért vagyok ott. De vannak néhányan, akiktől I~ten mentsen meg bármilyen egyetemet. Azt hiszem, a csúcs eddig az az angol nyelvű BA programra járó hallgató volt, aki az anyanyelvén kívül semmilyen nyelven nem beszélt, angolul SE. Nem tudom, mit gondolt, hogyan kommunikáljunk vele... és valahogy mégis fölvették, és nem elsőéves volt...

Mostanában viszont egyre többen támadják ezeket az intézkedéseket: egyrészt azért, mert masszívan diszkriminálnak bőrszín, nem stb alapján; másrészt mert soxor egyértelműen igazságtalanok: pl. azonos képességű középosztálybeli ázsiai srác és bányászcsaládból származó fehér gyerkőc közül kit is kellene akkor előnyben részesíteni? Vagy ki nyerje a kaukázusi nő, fekete férfi meccset?

<off>ennek Moszkvában mennyivel másabbak a konnotációi </off>

Ezzel egyetértek. Tisztává kell tenni a helyzetet előre.

Csakhogy ezek esetlegesen derülnek ki. És akkor is meg kell előre mondani, hogy mi számít és mi nem. A legtöbb amerikai egyetemen például elmondják, hogy két azonos képességű jelölt közül a nem kaukázusit, a nőt, a fogyatékost, stb. fogják felvenni. (És a rácpácegresi diplomatagyerekről akkor még nem is beszéltünk.)

Én nem is mondtam, hogy a külszolgálat hátrány lenne. Azt mondom, hogy két ember összehasonlításánál le kell vonni azokat a véletlen tényezőket, amik az illetők helyzetét jellemzik, mert ezek ugyan beleszólnak a végeredménybe, de az illetők képességeit nem jellemzik. Egy gyenge képességű ember különórák százai után jobban teljesíthet, mint egy tehetséges, de rossz körülmények között élő illető. De ez nem az ő teljesítménye, hanem a különórákra a pénzt előteremteni tudó szüleié is. Ha nem vonjuk le ezeket a tényezőket, akkor nem az egyéneket mérjük, hanem az egyén+környezet együttest, ami viszont nem lehet cél egy felvételin (ahol nem a gazdag apuka a felvételiző).

De azt nem közölte a Felvételi tájékoztató, hogy külszolgálat hátrány. Meg mi van akkor, ha a rácpáci rosszabbul tud, de ahhoz képest, hogy honnan indult, sokkal nagyobbat haladt? Mert ezzel kinyitunk egy kaput: aki pl. gyereknevelés, idősszülő-gondozás, vagy munka mellett készül egy vizsgára, azt máshogy mérjük, mint akit maximum a bulik tudnak elvonni a tanulástól?

Ha minden releváns szempontból egyformák, én egyértelműen a rácpácit pártolnám, mert hátrányosabb körülmények közül jön. A canberrás papa meg úgyis elintézi a fia-lánya karrierjét...

Leszel még rosszabbul is