NYELVÉSZ

Ehhez tenném hozzá, hogy ezeken az oldalakon elkezdődött egy vita, ahol a hagyományosokat Kugler Nóra képviselte. (http://seas3.elte.hu/nyelveszforum/viewforum.php?f=25)
Ő a maga körén belül nagyon nyitottnak számít, amit az is mutat, hogy vitába szállt velünk. A történet vége nem ilyen szép: az olvasatomban az történt, hogy megsértődött, amiért nem adtunk neki igazat, és egyszer csak felfüggesztette a vitát és távozott. Ez az én olvasatom, de mindenki kialakíthatja a véleményét, ha elolvassa a topikokat.

Az e-nyelv.hun kezd kibontakozni valami vitaféle, amibe bele lehetne szőni az iskolai nevelés kérdését is. Aki formálisan főkapitány volna ugyan lapít mint OV, de a szóvivői talán szórabírhatók.

De ha véletlenül eljut néhány tanár kezébe, akkor azért elég hasznossá válhat, nem??

Hogy ne tűnjön úgy, mintha azon az állásponton lennék, hogy elzárkózom a szakmai vitától, szerintem borzasztó fontos úgy egyébként, hogy újra és újra elmondjuk, elmondják, hogy mi az, ami téveszméket vagy egyszerűen ostobaságokat terjeszt. Nagyon fontosnak és jónak találom az olyan vállalkozásokat, mint (hogy én is más terülteről vegyem a példáimat, de marajak a madaras metaforáknál) a Kálmán- vagy a Lanstyák-féle nyelvművelés bírálat -- verébre ágyúval alaphelyzetben. (É.: A tudományos eredmények, a szociolingvisztika felől ízekre szedni valami nagyon károsat.)

Pár éve tervezem, hogy írok ilyesmit az egyik legelterjedtebb iskolai nyelvtankönyvsorozatról. A vaskos hibajegyzék is megvan, csak meg kéne írni. Csak én még arról nem győztem meg magam, hogy ez -- a nyelvtantanítás szempontjából -- nem lenne-e egy teljesen öncélú vállalkozás. (Tehát pont a fordítottját érzem annak, amit Tebe mondott lentebb.)

Ezért írtam, hogy kicsit más területről veszem a hasonlatot.
Úgy érted, azokhoz, akik először Keszler Borbálát, aztán Balázs Gézát teszik meg tanszékvezetőnek? Akik előbb Zsilka Jánost, aztán Gecső Tamást teszik meg tanszékvezetőnek? Vagy a kicsit más területről: akik Balázs Géza "nonprofit" vállalkozását tömik pénzzel? Ezek túlságosan szétfolyó és szerteágazó erők, nem tudod őket hol megragadni. Én ellenük a nyilvánosságban, az ismeretterjesztésben látok csak esélyt, de nem sokat.

Értem. Viszont amennyire én tudom, a nyelvművelés "nagyágyúi" és a MG szerzői nem azonos gárda, nem azonos felfogással. Bár ez nyilván nem sokat változtat a helyzeten, csak a korrektség kedvéért jegyzem meg.
Ha ez viszont így van, akkor nem lehet ezt a szintet megkerülve azokhoz fordulni, akiktől a pénz és hatalom származik, és őket megpróbálni felvilágosítani? Ezek szerint ugyanis az MG-t elemző, cáfoló cikkek is falra hányt borsók:), tehát valahogyan máshogyan kéne megragadni a dolgot.

Igaz, igaz. Csöndben. És lefogadom, továbbra is csöndben fog maradni.
Ne haragudj, Tebe, nem akarok kioktató lenni, de számos fórum van Magyarországon, akár az ő, akár a mi szerkesztésünkben, ahol számtalan lehetőségük lett volna bármire is reagálni, amit mi mondunk, soha nem tették meg. Nyilvános vitára is volt próbálkozás, 2000 táján Gödöllőn, ott volt Lengyel Klára, volt belőle nagy veszekedés. Nem akarom a főhéja szerepét magamra venni, nem akarok én senkit se uszítani, de a tények engem igazolnak: a galambok vesztésre vannak ítélve. Hogy egy kicsit más területről vegyek példát: Kenesei a 90-es évek óta a galamb-álláspontot képviseli a nyelvművelőkkel szemben — teljesen eredménytelenül. Olyan ez, mintha kolumbiai drogbárókat próbálnánk nyilvános vitában meggyőzni a kokain ártalmairól, és arról, hogy inkább termeljenek ők is bio-dízelt. Szóval, hogy elmagyarázzam a hasonlatot, az egész mögött szerintem pénz és hatalom van, ami jelenleg az ő kezükben van. Farkasokkal szemben még a héjáknak is alig van esélyük, nemhogy a galamboknak.

Akkor ideje művelődnöm:)
VIszont az utolsó nem teljesen igaz, az egyik szerző/szerkesztő ott ült az előadásodon.
És nem vicceltem, teljesen komolyan gondoltam és gondolom a párbeszédet. Legalább egyetlenegy alkalommal meg kell nyilatkoznia a másik félnek, például úgy, hogy elismeri a tévedéseinek egy részét Erre kéne valami lehetőséget adni. Csak egy ötlet: egy nyilvános vita (nyilvános meghívással). Csak nyerni lehet rajta:)

Még az előbbiekhez eszembe jutott néhány dolog, amit lehet, hogy túl sarkosan fogok megfogalmazni:

1) Szerintem a nyelvtudomány szempontjából nem érdekes egyáltalán, hogy a MG-vel vitázzon, bizonygasson, érveljen, mert a MG nem csinál olyan "tudományt", amely bármely elmélettel szemben "versenyképes" tudna lenni. Nincs tudományelméleti megalapozottságom, de intuitíve azt gondolom, a MG a tudományossaág kritériumainak nem tesz eleget.

2) Ebbe a vitába csak az iskolai oktatás és a tanárképzés miatt lett volna érdemes belemenni -- sokkal régebben, nem ma. Mára azonban kiderült, szerintem, hogy semmi értelme, ui. semmi sem változik meg attól, hogy 1) a rendszer nem válik be és egyre kevésbé válik be (PISA, egyéb hazai monitorvizsgálatok, "tetszésindex", "tanítási kedv"), 2) kimutatható, hogy a rendszer hibás, 3) kimutatható, hogy a rendszer káros (é.: téveszméket terjeszt, akadályozza a képeség fejlesztését).

Ebből nekem az jön ki, hogy a szisztematikus ("tudományos") vita teljesen értelmetlen és céltalan lenne -- még akkor is, ha nem lenne eleve lehetetlen. (Egyébként nekem meggyőződésemmé vált, hogy az.)

Ebből pedig számomra az következik, hogy két dolgot kell vizsgálni:
1) Egy-egy, az iskolai oktatás szempontjából kulcsfontosságú tévedést / téveszmét kiszemelni -- és ezen bemutatni a hagyományos nyelvtan esendőségét. (L. pl. KL Antal-konferecán elmondott előadását.)
2) Magát a tüneményt szemlélni és esetleg vizsgálni, hogy hogyan lehetséges egyáltalán a XXI. sz.-ban a Mai Magyar Nyelvi Tanszék-jelenség. Hogyan jöhetett létre? Hogyan fejlődött ki, míg eljutott a tökéletlenségnek e mai fokára? És vajon hogyan fejlődik tovább?
(Komplex történeti, szociológiai és pszichológiai vizsgálat lenne.) -- De erről már "A tudományos közösség" c. topikban kéne majd szólni.

Tebe, te tréfálkozol! Ezek az égvilágon semmire se "reagálnak érdemben", a releváns szakirodalomra, mások könyveire éppúgy nem (láttál tőlük recenziót, ami nem a saját írásaikról szól?), mint a Szépe György és csoportja által 30 évvel ezelőtt kezdeményezett dialógusra, Fejes Laci és Molnár Cili recenzióira vagy az én Antal-konferenciás előadásomra (amelyet meg se hallgattak, előtte eljöttek). Ugye, csak viccnek szántad ezt a dialógus-dolgot?

Ha valaki vállalkozna ilyesmire, szívesen hozzátennék egy-két dolgot még, de szerintem ez túl nagy munka. És miért is lenne rá szükség?

[Az évek során (!) erősödik bennem az az érzés, hogy a MG-hez tartozó hibagyűjtemény és magyarázat-jellegű cikk kb. olyan vastag lenne, mint az alapmű.]

Sokan bíráltuk már bizonyos részeit; többször úgy nézve egy-egy probléma leírását, mint "cseppben a tengert", megpróbáltuk kimutatni, hogy "borul az egész rendszer". Én azt gondolom, a bírálat minden esetben megalapozott volt; nekem nincs hiányérzetem.

Illetve dehogynincs: mert nincs válasz, nincs párbeszéd. És minden marad a régiben a magyarszakokon, a magyartanár-képzésben és az iskolákban.

Nem akarok itt reklámozni, meg semmi, de Fejes Laci egy nagyon komoly kritikát írt a MG-ról a megjelenése után nem sokkal. Ez nem pamflet-jellegű volt, hanem abszolút érvelős, részletes. Én is írtam a MG-ról meg a kistestvéréről -- szerintem sok érvvel, konkrét problémával. Ezek válasz nélkül maradtak. Az iskolai oktatásban, hogy milyen "káros" hatásai vannak, arról is többen írtak elemző jellegű cikkeket, pl.: Tolcsvai Nagy Gábor, Bánréti Zoltán.

Kálmán, nem lehetne az erre tett megjegyzésemet, és András válaszát, és az arra tett válaszomat áthozni ide? Azért az egy picit más megvilágításba helyezi ezt a hozzászólást.

Más: nekem van némi hiányérzetem ezzel az egész hagyományos grammatika kritikával kapcsolatban. Szerintem nagyon fontos volna egy összeszedett, részletes cikk, ami tételesen felmutatja a MG gyenge pontjait, és azok konzekvenciáit a nyelvtan tanítására nézve. Ez olyasmi volna, ami lehetőséget adna nekik, hogy érdemben reagáljanak, érvekre érvekkel, állításokra állításokkal.
Mert ez így egy kicsit kiátkozás jelleget ölt, mégha teljesen jogos alapon történik is.

Múltkor ezen gondolkozva odáig jutottam, hogy a hagyományos grammatika nem tudományos paradigma, hanem pedagógiai gyakorlat (megalapozná a véleményt a grammatikának messze a nyelvészet premodern szakaszába nyúló története, stb.). Kérdésfelvetése eszerint csak látszólag az, hogy milyen a nyelv, valójában a nyelvtan tanításának hagyományait örökli át, és arra ad (rossz) választ, hogy hogyan érdemes prezentálni a tanulóknak a saját anyanyelvüket.

Ha igazam van, akkor a Magyar Grammatikát a tankönyvirodalom kontextusában lehet csak elemezni, a tudományos irodalom kontextusában nem, bár persze a tudomány, tudósképzés, stb. az egyik legfőbb áldozata az iskolai gyakorlatnak. A jó hír viszont talán az, hogy egy pedagógiai forradalommal ki lehetne taszítani a jelenlegi grammatikák íróit a pozíciójukból, például ha széles körben elterjedne egy sokkal népszerűbb tananyag, ami hosszú távon a tantervek, kimeneti követelmények megváltozását is magával hozná, és a grammatikaírásra specializálódott egyetemi tanszékeket is szemléletváltásra kényszerítené. Ami viszont fontos, hogy ennek az alternatív tananyagnak alkalmasnak kéne lennie a nyelvvel kapcsolatos széles körű, tudományosan megalapozott konszenzus kialakítására, ami mondjuk a Bánréti-programról nem igazán mondható el (remélem, a készülő sulinovás tankönyvről majd igen). A nagy kérdés az, lehet-e ilyen új konszenzus a nyelvtanoktatásban, ha a nyelvtudományban nincs.