NYELVÉSZ

Mindenesetre lehet, h ilyenek miatt többször értjük félre egymást, mint azt sejtjük. És lehet, h biológialag determináltak vagyunk erre, vagy h az idiolektusunk alapján szavazunk.

Engem az is érdekelne, hogy milyen következményei kellene, hogy legyenek a leírásra nézve a ténynek, hogy ennyire különböző intuíciónk van egy-egy mondatról?

Kérdeztem rokont is, az 1.a-t ő is meg én is kimerítőnek érezzük.

Sztem a kimerítőség az ige előtti pozíció sajátja, a fókusz "csak" annyi szerepet játszik, hogy kijelöli egy összetevő alternatíváit (ezért nem mindegy, hogy EGY könyv vagy egy KÖNYV).
A következő mondatban a pirosra sztem kimerítő, pedig abszolút a háttér része (el is hagyható a második mondatban), míg a HAJÁT, ami nem ige előtti fókusz sztem nem kimerítő, Mari mást is festhetett pirosra.
MARI pirosra festette a HAJÁT, JÁNOS a SZAKÁLLÁT.

Akkor is kimerítő, ha az egyre esik a hangsúly, de akkor a könyv is a háttér része, azaz igaz, hogy János egy könyvet vett (meg) és csak egy dologra igaz, hogy az könyv és János (meg)vette.

Sztem teljesen ekvikimerítőek.

Nekem a b-kel van bajom, szerintem ott ha az EGY-re esik a hangsúly, akkor nem kimerítő, de ha a könyvre, akkor igen.

Engem igen. É. Kiss K. `Focussing as predication' című cikkében (2006) azt állítja, hogy különbség van a fókusz olvasatai között (abban, hogy kimerítő felsorolást jelent-e) aszerint, hogy a fókuszált névszói szerkezet határozott-e, illetve hogy van-e igekötő:

1. 1. János KÖNYVEKET vett.
      (nem kimerítő, lehet, hogy mást is vett)
      
   2. János EGY KÖNYVET vett.
      (nem kimerítő, lehet, hogy mást is vett)
      
   3. János A KÖNYVET vette.
      (kimerítő, mást nem vett)
      
2. 1. ? János KÖNYVEKET vett meg.
      (kimerítő, mást nem vett meg)
      
   2. János EGY KÖNYVET vett meg.
      (kimerítő, mást nem vett meg)
      
   3. János A KÖNYVET vette meg.
      (kimerítő, mást nem vett meg)
      

Kiváncsi vagyok, mit gondoltok ezekről a kontrasztokról (ld. szavazás).