NYELVÉSZ

Egy részét megtalálod itt: http://seas3.elte.hu/delg/publications/ ... lking.html
Sajnos a ,,Helyesírási ló''-t nem.

Köszönöm a tippet, mindenképp bele fogok olvasni, ha ilyen erősen véleményformáló hatású. Kíváncsi vagyok rá, meg fogom keresni!



Ki nem érdemelten megtisztelő lett.

Puszta kíváncsiságból. Az én gondolkodásomat ezekben a kérdésekben egyébként Nádasdy Ádám cikkgyűjteménye (Ízlések és szabályok) formálta át gyökeresen, ha időd/kedved engedi, olvass bele



Igazából csak barátságos megszólítás akart lenni

Hát csoda így, hogy néha már szinte megőrülök?! Épp nemrégiben a vesszőkkel kapcsolatosan próbáltam dűlőre jutni. (Valaki megkért, hogy nézzem át helyesírási szempontból egy alapítvány jegyzőkönyvét mielőtt kiküldenék. Ennek kapcsán egy csomó kérdés felmerült, pld. a vesszőké.)



Nem tudom pontosan megmondani, hol (és most sajnos nincs időm megkeresni), de szerintem a 11. Szabályban találtam rá, hogy olyan esetekben, amikor elvileg nem kellene vessző, ott is ki lehet tenni, ha nyomatékosítani szeretnénk, mondjuk szünettel. Ja de, megvan: 247. e): "Ha az és, s, meg, vagy kötőszó beszédszünettel elválasztott, hátravetett mondatrészeket vezet be, e kötőszók elé vesszőt teszünk..."

Elfogadom, hogy bizonyos esetekben szubjektív tényezők eltéríthetnek a szabályoktól.

Igen, tudom: a helyesírásnak "nincs köze a nyelvészethez, de úgy látszik, mindenkit érdekel..." és mégiscsak ezen a fórumon találtam erre a topikra és benne olyan emberekre, akikben (tévedésből tán, de) a legtöbb bizodalmam van ebben a témakörben.



Ezen még nem gondolkodtam, csak elfogadtam, hogy létezik és nekem követnem kell. Ha hirtelen kellene véleményt mondanom, én azért azt mondanám, hogy jó, hogy szabályozott a helyesírás; hogy egyáltalán létezik olyan, hogy helyesírás. Szebb. De el fogom olvasni, amit korábban írtatok erről.



Ó, ha tudnád....

Szia Tebe! Eszembe sem jutott, hogy bántó célzattal kérdeznéd. Azt gondoltam, talán szakmádba vág, esetleg kutatási területed (mi egyébért kérdezne valaki ilyet? ). A válasz pedig egészen egyszerű: a maximalizmusom. De mesélek is róla. Mindig ügyelek rá, de azért a bevásárlólistát nem szoktam utólag helyesírásügyileg leellenőrizni. Hogy vannak-e fokozatok? Biztosan. Ha MSN-en beszélgetek valakivel, ott sebtében írom le a mondanivalómat (persze törekedni akkor is törekszem rá, hogy helyes legyen). Más dolog, hogy ma az elektronikus beszélgetésben vannak szleng írási módok, ezekkel én is szoktam élni. Egy nyílt levél/publikáció szintű szövegnél viszont nagyon odafigyelek, ellenőrzöm többször is. Ha valamiben nem vagyok biztos, utánanézek, amíg meg nem találom a biztosan helyeset (erre általában nem elég, ha a többség azt mondja, így vagy úgy kell írni, de nekem még vannak kétségeim).

Nagyjából még azt is tudom, mióta fordítok rá különös figyelmet: sok-sok évvel ezelőtt valaki egy levében azt írta, hogy "muszály", amin egy másik ember nagyon megbotránkozott, amiért ilyen alapvető szavakat nem tud helyesen leírni. Az nagyon megmaradt bennem, talán mert (szégyen, nem szégyen), nekem akkor és ott nem is ugrott ki a szövegből a hiba.

Egyébiránt nem vagyok kolléga, nem vagyok nyelvész, de még csak hasonló sem (már amennyiben a kollégát erre értetted.) A helyesírásra való törekvésem csak az átlagostól tér el talán egy kicsit (bár lehet, hogy a körülöttem élők nem így fogalmaznának ), és ahogy kezdtem, leginkább a maximalizmusom a fő motivációm és ha minden törekvésem ellenére valamit mégis rosszul írok le, azon nagyon tudok kínlódni.

Persze, mert a helyesírás sokszor homályosan vagy ellentmondásosan van szabályozva (pl. az összetett szavak írásmódjában), vagy -- ami a leggyakoribb -- olyan "nyelvtani" fogalmakra alapoz, amin a nyelvészek is vitatkoznak, vagy némelyikük nem is találja értelmes fogalmaknak.

Mondok egy példát. Az és, vagy elé állítólag akkor nem kell vessző, ha "mondatrészeket" kapcsol össze, de nagyon homályos, mi az, hogy "mondatrész". Például abban, hogy Hazament és elaludt, a hazament és az elaludt ha akarom mondat (mert az alanyt nem kell kitenni), ha akarom mondatrész (állítmány vagy mi a franc), és az ízlésem szerint írhatom. Abban meg, hogy Három fehér vagy két fekete nyuszit látott, egyáltalán nem is világos, hogy mi az a három fehér meg az a két fekete, mondatrésznek nem nagyon mondatrész, de az se világos, hogy (tag)mondatnak lehet-e őket tekinteni... Én az ízlésem szerint tennék vesszőt, mert ott kis szünetet lehet tartani, fel lehet vinni a hangmagasságot stb., de ezekről meg a helyesírási szabályzat nem ír semmit.

A nyelvészek ugyanolyan hétköznapi emberek, mint te vagy bárki más, ha a helyesírásról van szó. A nyelvészetnek nem tárgya a helyesírás, az legfeljebb a helyesírásnak a tárgya, szóval nyelvészeti szempontból nem is lehet véleménye róla senkinek. Nyilván az ember nemigen gondolkodik az írás közben az ízlésen, én csak arra gondoltam, hogy a szabályzaton se feltétlen kéne. Ha itt körbeolvasgatsz, találkozhatsz véleményekkel.



Ez igaz, de arról is filozofálgattunk itt különféle szálakban, hogy szerintünk van-e szükség kanonizált helyesírásra, amit aztán megpróbálunk elvárni mindenkitől. Szerintem speciel nincs.



Akkor megvolt a mai jócselekedetem!

Szerintem mi, (ebből a szempontból) hétköznapi emberek, ha valamit nem helyesen írunk, azt nem az ízlésünk miatt tesszük. De azt el tudom képzelni - bár erre még soha nem gondoltam és most meg is leptél! -, hogy a nyelvészek már ízlés szerint is írhatnak (vagyis akkor a helyes és a helytelen értelmét veszíti, nem?). Ha nem is törvény vagy szentírás a helyesírás, azért szabályozott, így a legtöbb esetben egyértelmű, mit hogyan kell(ene) írni.

De jó, hogy ezt írtad, mert ha valamivel már nagyon nem boldogulok majd és semmiképpen sem tudom kideríteni, hogyan is írják helyesen, akkor megpróbálok majd az ízlésemre hallgatni.

Furcsa, én eléggé helyesírás-ellenes vagyok, de ha bevásárlócédulát írok, és elírok valamit, akkor is kijavítom. Nyilván a nevelés...

Bájdövéj, te mér?

Tényleg nem bántó éllel kérdeztem. Nem különösebben törekszem jól helyesírni, ha valamiben nem vagyok biztos, írom, ami először eszembe jut. Való igaz, direkt hibázni nem szoktam, és publikálásra vagy nagyon formális környezetbe szánt szövegnél jobban odafigyelek, mert van bennem hajlam a megalkuvásra
Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy a kolléga miért ilyen elszánt helyesírás ügyben (még1x: nem bántó célzatú az érdeklődésem).

Miért Tebe, én is törekszem rá. Meg te is elég jól írsz helyesen. Te például miért?