szigetva wrote:
kalman írta:
Ráadásul az uráli és altáji nyelveknek se mindegyikében van meg.
Igen, az észtben sincs már.
Ez így eléggé understatement!

A finnségiek közül nincs meg a lívben és az észtben, de a vepsze középső és északi nyelvjárásában sem. Megvan a finnben, karjalaiban, vótban, a déli vepszében, illetve a szettu-võruiban (délésztben). A lappban nincs. A mordvin nyelvek közül van az erzában, a moksában viszont csak egy apró periferiális jelenség van, ami V-harmóniának nevezhető. (Az erzában viszont összefonódik a mássalhangzók palatalitásával!) A mariban kétféle van: egy archaikus (hegyi) és egy új (mezei), de ezek sehol nem fordulnak elő egyszerre, és a nyelvjárások egy részében egyik sincs meg. A permi nyelvekben gyakorlatilag nincs, kivéve néhány periferiális udmurt nyelvjárást, ahol tatár hatásra nemrég jelent meg. A manysi négy nagy változata közül csak a déliben volt, míg ki nem halt. A hantiban csak a legkeletibb nyelvjárásokban van, ill. vannak nyomai más keleti nyelvjárásokban is a 19. századi gyűjtésekben. Ami a szamojédokat illeti, kizárólag a nganaszanban van, de ott rögtön kettő: egy archaikus, ami lényegében már a magánhangzóktól független, tőtípus szerinti váltakozássá vált, ill. egy új.
A különböző létező harmóniák a lehető legkülönbözőbbek abban a tekintetben, hogy mely magánhangzók válthatják ki, melyekre hat, milyen a hatóköre, milyen "jegy"-eket érint stb.