martonfi wrote:
Ne feledjük, hogy a magyar főnévi igenév nem is igazán infinitivus: tény, hogy idő-mód jelekkel nem toldalékolható, de személyragozható.
Bocs, de ez buta etimologizálás. Olyan, mintha azt mondanád, hogya amelléknév nem is igazán mellék, mert névszói állítmányként ugyanolyan fő, mint a főnév. Horribile dictu, kijelentheted, hogy a kötőszók is infinitivusok, mert azok sem kaphatnak végződést.
Brain Storming wrote:
... mennyibe telt volna a magyar szótárszerkesztési hagyományban a főnévi igenév után megadni a jelenlegi E/3-as alakot?
Hát mondjuk igénként egy szóba. Ez egy szótárra nézve több oldal is lehet, a szócikkek számától és terjedemlétől függ, hogy arányaiban mennyi. Egyébként van rá példa, de az olyan szótárakban, amelyeket nem (kkizárólag) magyar anyanyelvűeknek készítettek. Pl. Hradský Magyar--cseh szótárában (a prágai Academia és a budapesti Akadémiai Könyvkiadó közös kiadása) olyanokat találunk, hogy csereberél [~t, ~jen, ~ne], vagy csere [~'t, ~'je]. Nyilván úgy vannak kiválasztva az alakok, hogy abból a paradigma többi tagja is kikövetkeztethető legyen. Magyarul a gyakorlat megvan, csak nem jó helyen keresed.