Elnézést, hogy nem néztem meg, de gyakorlatilag nincs jelentősége. ne kezdjük megint a másik hiábit citálni. A maygar jog és az angol jog egyébként köszönőviszonyban sincs egymással, az eus jog pedig önmagában amúgy is kevés, hiszen valamivel párosul, környezetvédelmemmel, egészségüggyel, stb. A lényeg a 200 dolláros jogászi órabér és a fordítás díjazása közti különbség.
Azt tenném még hozzá a professzor hozzászólásához, hogy a szakfordító szó is magyar talmány, azt akarja jelenteni, hogy valaki képzett, képesített fordító. Nyilván a nyelven kívül is valamihez értenie kell egy fordítónak (nem elég, hogy börtönben van és nincs mit csinálnia) ahhoz, hogy hasznos, más, kevésbé képzett embernél esetleg jobb munkát végezzen: Innen ered a szakmai, vagyis egy szakterületen otthonos fordító értelmben alkotott szakfordító szó, amelynek az angol nyelvben nincs is megfelelője.
(A fordítás nem nagyon képzelhető el két nyelv alapos ismerete nélkül, ezért furcsa, hgy az ELTE FTCS M.A. vagy Ph.D. fokozat megszerzését teszi lehetővé nyelvek megjelölése nélkül.)
A másik témakörben folytatott szerencsétlen, mocskolódásba fordított vita is pont onnan indult ki, hogy az az ELTE Fordító és tolmácsképző részleg, amely egyedül jogosult szakfordítói vizsgák rendezzésére, maga is olyan bizonyítványt állított ki, amelyen a szakirányt adta meg a szakterület helyett, a szakirány szót használta rá, de valójában a szakirányt nem adta meg, csak a szakterületet. (Képesítésben szereplő) szakterület ugyanis a vonatkozó rendelet szerint négy van, amelyek az angol CILT (angol fordítói vizsgáztató szervezet) besorolásának átvételei, és amelyeket ők semi-specialisation-nak neveznek. Szemben a specialisation-nal, a szakiránnyal, amely a szűkebb terület, és amely a magyar bizonyítványról a rendelet ellenére hiányzik.
(Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szaktárgyi specializáció angolul subject specialism, és nem specialisation, ahogy sokan gondolják. Tehát a tanulmányok folytatása során valamire való koncentrálás, szakosodás neve specialism, amiből lehet több is.)
Mindezeknek a kérdéseknek a bizonyítványok és képesítések kölcsönös uniós elismertetésével kapcsolatosan van jelentősége, amely önmagában megérne egy fórumot, annyira burjánzanak benne a problémák.
Ezért itt nem is kezdek bele, csak megállapítom, hogy a szakfordító szó angolra fordításánál ne kapunk egyzserű megoldást, sem értelmezésként, sem terminus technicus-ként.
Azonban a reáliák ismerete is lényeges, mivel az említett angol fordítói vizsgát nem egyetemi diplomás, first degree-ként, azaz nem B.A. szinten lehet megszerezni, és ezért a neve Dip. Trans. Ugyanennek megfelelő vizsga neve Magyarországon viszont már valamilyen egyetemi diploma (szakterületi, tehát orvosi, mérnöki, stb.) és felsőfokú nyelvvizsga után letett post garduate vizsga vagy képesítés, csak akkor lehet megszerezni.
Angliábanennek megfelelően magyar-angol (szak)fordítói képesítést nem is lehet szerezni, csak a nagy nyelveken, ugyanakkor a fordítói munkavállaláshoz nem kell iparűzési vagy működési engedély, mint nálunk. Ha nálunk valaki fordítóként akar tevékenykedni, akkor a vizsgái vagy képesítései alapján kap egy igazolványt, amely egyfajta engedély, amely szintén nem létezik sehol a világon. Ettől függetlenül persze Magyarországon számtalan esetben törvénytelen módon vagyis az előírt képesítés nélkül, vagy olyan szakterületeken is, amelyeken nincs képesítésük. Nem állítom, hogy ezáltal garantáltan rossz munkát végeznek, de nagy eséllyel mégis ez történik.
Azt az igazolvány vagy engedélyt szintén nem lehet lefordítani angolra, mert nincs minek megfeleltetni. Ami viszont létezik az agnol nyelven a fordítók jellemzésére, (pl. certified, professional, stb.) azt meg nem lehet megfelelően magyarra átültetni, ahol a közjegyző fogalma körül sincs minden rendben a reáliákat tekintve.
(Általában annyit elvárhatnánk, hogy ami az egyik nyelven fenn, vagy előbb van az a másik nyelven ne lent, vagy utána legyen, stb. A többi vszonyról már nem is szólok.)
Ezért sajnálatos, hogy a nyelvészet pragmatika része teljesen elhanyagoltnak látszik, és csak a vicclapokba való témák kerülnek elő, sokszor magukat humoristáknak képzelő nyevlészek tollából.
Ami pedig az uniós lawyer végzettséget illeti, az bizony csak három év B.A. fokozat, ami után még sok minden következik, mielőt valaki igazi jogász (ügyvéd, bíró, stb.) lesz, de ez másik téma, amivel a NARIC és a MEIK foglalkozik, sajnos nem probléámamentesen. Így érthető, hgy más európai nyelveken tudnak megfelelő embert találni, nálunk nem.
Ahogy hasonló okokból a magyar nyelvtanári végzettséget ugyan elismerik tanári, pedagógus végzettségnek, ám nem tekintik az angol tanárt, az angol nyelv idegennyelvként való tanítására felkészült embernek, mert annak ellenére, hogy az angol számunkra idegennyelv, nálunk az angol nyelv és irodalom szakos oktatás folyik (folyt) az egyetemen, míg az ESL vagy EAL és a cambridge-i angol tanári képzés után adott végzettségnek nem felel meg a hazai angol tanár, ezért nem taníthat angolt idegennyelvként Angliában. Anyanyelvként (first language) azonban már taníthatja Hát ilyenek ezek a humorista témák.
Azt már le se írom, hogy az angol foglalkozásoknak nemcsak részletes leírása van, hanem készségekre (skills) bontott tárgyalása is. Sőt normái is vannak, olyan részletesek, hogy csak ámul az ember, mire jut idejük és pénzük. Még ha nem is értenénk ezekkel egyet, mivel van bennük hiba bőven, azért gondolkodjunk el azon, hogy olyan kifinomult elemzése folyik a munkaköri követelményeknek és viselkedési jellemzőknek, hogy előfordulhat, hogy senki nem lesz képes ezeknek Magyarországról megfelelni, mivel soha nem gondolt magára ilyne jellemzők szerint. Kóstolóként ajánlom a British Council által használt, angol nyelvtanárok foglalkoztatsa esetén követett profilt, vagy jellemzést, hogy lássuk , miről van szó.
Végül úgy tűnik, hogy e fórum tagjai foglalkoznak magyar szavak jelentéstani kérdéseivel, és tudnak illedelmesen is válaszolni, ha akadémikus tekintély szólítja meg őket. (Derék, derék. Én is kerülhettem volna ebbe a helyzetbe, ha néhány ével ezelőtt a Ph.D. témámat nem áldozta volna fel a bizottság az akkor még mellékállásban foglalkoztatott fiatal nyelvészek állásának és karrierének megmentésére. A karrier fontos dolog, legyen az tanszék, államtitkárság vagy nagykövetség. Fontosabb, mint a nyelvészet, amely a nyelvészek egy részét megtartja a tudomány hálójában, másokat receptionist-tá tesz, ahogy Chomsky mondja.)
|