NYELVÉSZ

Miért nem? Nyugodj bele, hiperkorrekt a gyerek, de ez nem olyan nagy baj. Maj kinövi.

Engedelmetekkel a gyereknyelvi szavakról szóló hozzászólásokat átraktam a "Hallottatok már róla" alá, "Gyerekszáj" cím alá.

További adalékok: tálca < ol. tazza, szintén három-négy éves magyarul tanulók: gyilk, szakálcs, csilkos. Az elemzésre most nem vállalkoznék.

Engem ez fogott meg:



Mivel a helyesírás az írott nyelv sajátossága (mi másé lehetne), ezért helyesírás tükrözi a ... helyesírást. Itt kis logikai rejtvény formájában lett elbújtatva a lényeg: a helyesírás önkényes mivolta.

Hejes megfelytői között alyándékot sorsolunk ki.

Kösz a Miskolc sztorit, nem tudtam. Mindezzel együtt inkább kezdődhetett úgy, hogy egyesek Miskolcot kezdtek mondani (vö: szolda, amölba), és azért írjuk így. Persze aztán továbbgurult a dolog, és ma már mindenkinek Miskolc, úgyhogy abban is van valami, amit te mondasz, de hát ezek a dolgok a helyesírástól függetlenül is mennek, és nyilván ma is rengetegen mondanak Miskócot.

Meg persze, hogy vannak magasabb labdák is, de hát ilyen közkeletű napilapban mégis bosszantó ilyesmiket olvasni.

A sztori úgy szól, hogy eredetileg Miskóc volt (vö. szlovák Miskovec), aztán valaki a bót, nyóc mintájára írásban berakta az l-t, most meg mindenki Miskolcot mond (kivéve persze a "bunkókat" :) )



Csak azt gondoltam, vannak ennél magasabb labdák is, talán inkább azokat kéne lecsapni először taktikai megfontolásból.

Biztos vagyok benne, hogy az íráskép valamelyest befolyásolja a kiejtést alkalmasint, mert hát valamiféle normakövetési hajlam elég sok emberben van, és bizony sokan tekintik normának a helyesírást a kiejtés szempontjából is. Még a nemrég nagy presztizsű Montágh Imre is leírta színészeknek szóló könyvében, hogy "ékezettől függően a magánhangzókat néha hosszan ejtjük" (nem biztos, hogy szó szerint idézem, de nem csúsztatok, ígérem). Éppen ezt kéne tán megtanítani többek között, hogy ez egyáltalán nem szükségszerű. A Miskóc-Miskolc dolgot nem egészen értem, hogy itt mi a beleszólás. Az l-törlés elég rendesen működik, ráadásul visszafelé is, amióta az ötéves fiam ilyenekkel jött, hogy amölba meg szálguld, azóta úgy sejtem, hogy a szolda sem feltétlen hiperkorrekció.



Persze, megemlíti, de az egész cikk szellemiségéből valahogy mégsem az jön át, hogy ez egy lehetséges megközelítés lenne nálunk is. Nem, ők azt mondják, hogy márpedig ha te ortopédcipő-kereskedő (tudok ám) vagy, akkor ezt csakis úgy tudod tisztességesen a világ tudomására hozni, ha tisztában vagy azzal, hogy egy bizottság valamikor a nyolcvanas években hogy gondolta ki ennek az írásmódját. Ami nem feltétlen így van. Ezzel persze én sem azt mondom, hogy az ortopéd cipőkereskedő ne lenne vicces, és ne lenne célszerű más megoldást választani, de hogy senki sem banánt akarna venni nála, az is valószínű.

És magát nyelvésznek nevező ember igenis ne bólintson rá olyanra, hogy a kisbetű-nagybetű különbség beleszólás a nyelv dolgába, hanem használja ki az alkalmat, és tisztázza, hogy a kettő mint Makó Jeruzsálemtől.

Hát nem tudom, azért nemecsek ernőt valószínűleg nem nyugtatta volna meg, hogy az ő nevének a kisbetűvel írása csak tipográfiai kérdés. Meg a helyesíráson keresztül végülis "a" nyelvbe is bele lehet szólni, ld Miskóc -> Miskolc.

Az meg kifejezetten jófejség tőlük, hogy megemlítik az amerikai, angol meg német gyakorlatot is. Szóval szerintem ez még egy viszonylag normális cikk.

Érdemes rákattintani a következőre:

http://www.nol.hu/cikk/347146/


Kedvenc idézetemet külön is idemásolom:


Azért értékelendő ez a liberalizmus, nem?

Elképesztő dolgokkal van még tele. Pl:



Márminthogy minek a dolgába? És a "nyelvész" interjúalany nem javítja ki, hanem ismét megcsillogtatja dicséretes liberalizmusát. Valaki írjon már egy frappáns válaszlevelet.