NYELVÉSZ

A legszebb az álbekezdés! Hát nem hallotta az a hülyegyerek, h nem új bekezdés!!! (Ha meg nem is diktálás, hanem fogalmazás, akkor még szebb.)



Engem az döbbent meg, h kvázi ugyanezt lehet elmondani az egyetemi helyekről, sőt, az akadémiáról is. (Legfeljebb a felvételit, érettségit kell lecserélni disszertációra, államvizsgára, vagy cikkre, kötetre.) Alig hiszem, h más lenne a helyzet a minisztériumok, önkormányzatok tisztviselőinél, és ki tudja még, milyen helyeken.

Megtaláltam a pontozást. (Hát ez is elég vaskalapos...)

Vidámításul: amikor felróttam a korábban itt emlíett esetet a helyi magyartanárnak (mert persze érintett voltam az ügyben), először megpróbálta védeni a mundért: ,,dehát azt mondjuk, hogy ott elhelyezett'', mire mondtam, hogy ,,ja, vagy azt, hogy oda elhelyezett'', meg arra is hivatkoztam, hogy itten éppen változás van (amit molnarcili kétségbe von: a két morfémaalak -- ha mondhatok ilyet nektek -- párhuzamosan él emberemlékezet óta), nehogy már ezzel szívassunk ekkora gyerekeket, akkor ezt mondta: ,,ja persze, tudom én, olvasom én is a Nádasdyt''.

Na igen, az iskolai őskövületek egyik legdúrvábbika a Simonyi Zsigmond [!]* helyesírási verseny. (De monnyuk az összes tanulmányi verseny megérne 1 misét.) És egészen elképesztő, hogy a magyartanárok egy jelents része mennyire tud azonosulni ennek a versenynek a szellemével, a célkitűzéseivel stb.

*Szegény Simonyi, totál abszurd, hogy róla nevezték el. Tudja valaki, hogy miért?

Hát, azzal, amit írtatok sajnos nem tudok vitatkozni, mert egyetértek velük. Mingyár körülnézek valamelyik másik szálban is, hátha...

Egyetértek molnarcilivel azokban, amiket a helyesírás helyéről írt az iskolai nevelésben. Egy valamit tennék hozzá, amit elfelejtett említeni: a helyesírásnak több szintje van, és nagyon komolyan gondolom, h. egy részét az iskolában el kéne felejteni, és csak nyomdászoknak kéne megtanítani. Tehát senki (amennyire látom) nem a teljes purgálás mellett szól. Én pedig talán már példát is írtam arra, hogy nem erre lenne szükség. Tanulják meg az alapvető irányelveket, és ahelyett, h. földrajzi nevekkel (és ezek -i toldalékos alakjaival ), "összetett szavakkal" és egyéb fasságokkal szivatnánk őket, találjunk ki más kínzást, ha már mindenképpen a szopatás a cél (pl. testi fenyítés, megalázás, szexuális zaklatás). Plusz, mondom, amiket molnarcili írt, hogy ne legyen fegyelmezési eszköz meg iesmi. Ja, és le a helyesírási versenyekkel! (Most ezeken mérik a magyartanárok és a gyerekek "nyelvtani" teljesítményét.)

Mongyam azt, hogy majd elköltözök egy másik országba?
Nem tudom, fogalmam sincs. Vaszleg sehogy. Majd kitanulok valami más mesterséget. Nem tudom egyébként, hogy a "nézeteim" miatt nem kellettem eddig egy iskolának se, ahova "felvételiztem". A rendszer nemcsak a másképpgondolkodást nem tolerálja jól (ezt explicite sose mondták, egyébként, hogy azzal lenne a baj), hanem a gyerekszüléselőttikorbanlevőséget, a fiatalságot, és ami ezzel jár: a gyakorlatlanságot. Főleg ez utóbbi számít. De az is lehet, h. én vagyok alkalmatlan, és ezt kiszúrja, akinek van erre szeme. Én nem tudom. [Ja, éshát egyszakosokat nem éri meg egy iskolának alkalmazni!]


Szerintem van helye az iskolában, mint sok más konvenciót, ezt is itt kéne "megtanulni". Mi lenne a fő különbség?

--Ne legyen tananyag. Ne lehessen osztályozni. Ne legyen fegyelmezési eszköz.
--Ne legyen meg az a "kultusz", ami köré van építve. A helyesírási hiba ne bűn, erkölcstelenség legyen, hanem csak helyesírási hiba.
-- Ebből következően: ne legyen megkérdőjelezhetetlen, azaz legyen olyan, mint a többi tásadalmi, vagy nemtom mien konveció.
--Annyi, hogy az írásbeli munkákat igenis javítani kell. Akinek nagyon nem megy valami, annak az anyanyelvi órán kell adni plussz fejlesztő feladatot, de akinek meg megy, azt békén kell hagyni vele. És még annyi, hogy a helyesírást segítő, támogató eszközök (szótár, szabályzat, helyesírásellenőrző szoftver) használatát meg kellene tanítani értelmesen használni, ami azt is jelentené, hogy a hibáikat is el kéne ismerni és tudatosítani kéne.

Ebbe az irányba sztem van mozdulás: az érettségin már lehet szótárt használni; és asszem nem kell olyan vaskalaposan számlálni a hibákat. (Persze megbukni, meg lehet miatta, ha jól tudom.)



Abba igazad van, hogy a gyakorlatot ez dominálja, mert régi emberek, régi beidegződések alapján csinálják. De --- ami sztem igen fontos --- ez már nincs nekik előírva. Azaz a lehetőségük megvan rá, hogy ne tegyék. (Arra kényszeríteni valakit, hogy évtizedes gyakorlatát felhagyja, sztem törvényileg lehetetlen, azt másképp kéne elérni, és igen, ez az ügy abszolút nincs túl jó helyzetben.)


Mondom, ezt nem tudhatom. Én nem akarom ezt gondolni, nincsen rá bizonyítékom. Miért irreális: ebben az évben többszáz tanár marad állás nélkül Budapesten, mert egy csomó (szakközép és szak-) iskolát bezárnak. [Ennek ne örüljünk? Racionalizálnak, épp mexűntetik a pazarló rendszert! És mellesleg --- szándékok szerint --- csinlnak vmit a tragikusan szar szakképzéssel!] Plussz tavaly felemelték a tanárok heti kötelező óraszámát 24-re... És eddig sem volt állás Budapesten. Vidéken nemtom, mi a helyzet, majd utána kell nézni. (Eddig ott több szabad álláshely volt hirdetve, de most nemtom.)


Amellett nem szeretnék érvelni. (Ld. fent.)


Ja, bocs, akkor félreértettük egymást. Én nem mondom, hogy nem szar a rendszer, még azt sem mondom, hogy nem szar globálisan, bár ebben nem lennék olyan biztos. Én csak azt próbáltam mondani, hogy hiszek abban, hogy egyre kevésbé szar, és hiszek abban is, hogy sokan tesznek azért, hogy ne legyen (olyan) szar. (Bár, abban aktuálisan valóban nem hiszek, hogy én tehetek bármit is...)

Bocs, nem akartam ennyire negativisztikus hullámfodrokat kibocsátani. Az a helyzet, hogy délután leesett a rózsaszín foncsorozású szemüvegem, és ilyenkor nem szoktam megtalálni egy ideig (egyszer rá is léptem, aztán hetekig depressziós voltam).

But seriously, örülök, hogy nem mindenki látja ilyen sötéten a dolgokat, mint én. Nem gondolom, hogy én vagyok a dologban a mérvadó, te például sokkal jobban ismered az ipart, mint én. Ugyanakkor most én vagyok a cinikusabb.

No de, vitorlákat fel, hajózzunk vissza a hazai vizekre! Kérem a tisztelt jelentkezőket a helyesírás kipurgálása mellett szóló érvekkel előjönni, hogy eljátszhassam az advocatus diaboli nehéz, de hálás szerepét, mert már idegesít ez a nagy egyetértés ebben a szálban.

Igen, de azért értem. Mondd, hogyan fogod változtatni a dolgokat, ha ez a változásban levő rendszer szimplán nem is enged be téged a nézeteid miatt? Majd talán 10 év múlva? Vagy később?

Egyébként kifejtenéd, hogy mi a "méltó helye" a helyesírásnak?



Alapvetően azt a paradoxont, hogy túl hosszú ideig az élettől elrugaszkodott dolgokat sajtolnak a gyerekek tömegeinek fejébe az életre való felkészítés címén. Elefántcsonttoronyház. A sok halott dolog helyett miért nem tanítanak valami életszerűt? Például nyelveket, de jobban. Hallom, Hiller kötelezővé akarja tenni az angolt. De ez is úgy fog járni lehet, mint az az MSzP-s felvetés, ami ingyenjogsit ígért a tanulóknak.



Nincsen szerződésed, mert nem kell nekik a szemléleted, ez a bökkenő. Ráadásul "irreálisnak" látod te magad is, hogy legyen. Miért látod irreálisnak?



Amellett, hogy a helyesírást ne tanítsák az iskolákban.



Nagyon szépen alátámasztja a te eseted például. Alátámasztják azok az szörnyülködő bejegyzések, amik pl. ezen a site-on is vannak olyanok tollából, akiknek iskolás gyerekük van. Alátámasztja az olyan fiatal tanárok, mint a Molnár Zoli fokozatos kiábrándulása. Alátámasztja a tanári pálya egyre alacsonyabb presztizse. Mi számítana "alátámasztásnak" a te szemszögödből nézve?

Abba igazad van --- ha erre gondolsz a "korhadtság" alatt --- hogy a rendszer kihalásos alapon működik, mint annyi minden. Ha átvészeled az első pár határozottidejű szerződésedet, véglegesítenek, és onnan benne vagy a tuttiba, egyenes út a koporsóig, ha effektíve nem kínzod fizikailag a tanítványaidat (de talán még az is beleférhet). Nem baj, hogy közbe kiégtél, elmebajos lettél, ráadásul totál alkoholista is vagy. Senki és semmi sem ellenőrzi és értékeli a munkád minőségét, kizárólag a tanítványaid felvételije, érettségije. Hát igen. Ezen nehéz lesz dinamikusan változtatni. Túl nagy a "rezisztencia".

De ez meg sztem nem az oktatási rendszer specifikus problémája.

Amelyikben az iskola nem gyerekmegőrző, és amelyikben --- ha nagyon lassan is --- de mozdulnak a dolgok. És amelyikben csak rajtam / rajtad és rajta múlik, hogy mozdulnak-e, és ha igen, merre. Amelyikben, akármennyire is kézenfekvő lenne, nem küzd az ember olyan nagy démonokkal. És amelyikben a helyesírás szerepe az iskolában egyre-egyre kisebb lesz, azaz elnyeri méltó helyét (mert van neki). [Remélem, kellőképpen homályos voltam.]


Mit jelent ez? Mit a "rendszer korhadtsága"?


Én egy kicsit talán fordítva gondolkodom. Azt hiszem, az egész nem tud változni, csak apránként és részleteiben és nagyon-nagyon lassan. És amit én tehetnék magyartanárként (ha tehetnék, mert lenne mongyuk egy egyéves szerződésem egy iskolában -- de ez a mai napon irreális álomnak tűnik ) az nem a világ megváltása, nem az oktatás megváltása, hanem mondjuk a diákok számára elviselhető, esetleg érdekes magyarórák arányának minimális növelése. Nem hangzik túl ambíciózusan, mi? Pedig ez is iszonyú meló lenne, és nem lenne elég rá az egy éve, amire az álombeli munkaszerződés szólna.



Mi mellett kellene érvelni, nem pontosan értem.

Viszont ha fent az az állításod, hogy az elmúlt 10 évben nem történt semmi változás az oktatásban, hanem minden törvényi, tantervi, koncepcionális, pedagógiai-módszertani stb. változtatás hiábavaló és egészében névleges maradt, akkor azt tök jó lenne, ha alátámasztanád.

Valóban túl van dimenzionálva. De ez megint az iskola szerkezeti problémájához kötődik: a helyesírást relatíve könnyű tanítani, a szabályzat kellően homályos ahhoz, hogy ne lehessen megcsípni a tanerőt, hogy hülyeséget mond (ami pl. fizikában vagy matekban vagy töriben megeshet). Ezért nagyon hálás darab, jól felszívja az időt, úgyhogy évekig tolják is.

Én spec. nem emlékszem, h valaha olyan nagyon szívtam volna. Ennek ellenére szerintem a szerepe túl van dimenzionálva. Ráadásul szerintem túl van dimenzionálva. Miközben az emberek megdöbbentő része nem tudja felsorolni, mely országok határosak Kurvaországgal, ami pedig a politikai döntéshozó képességük alapjának az alapjának az alapja -- lenne (és persze szavazójoguk az van!), addig szerintem nem azon kéne lovagolni, h ifjúság vagy ifjuság, különösen, h a magyar nyelv azon változata, amelyet legtöbben használunk, meg sem különbözteti a kettőt! A helyesírás túl van fetisizálva, szerintem sokan nem tudnak megoldani ma olyan matekpéldákat, amelyeket hatodikban még könnyűszerrel tudtak (ha ti tiltakoztok, akkor én magamra vállalom), de ez nem olyan ciki. Ha a hatodikos gyiktatntban hibázik, akkor mindenki (de legalábbis a kulturális elit) háborog.

Melyikben?



Nem érv. Azt szeretném, ha észrevennéd, hogy nem a helyesírás vagy a szélhajtó küsz az alapprobléma, hanem a rendszer korhadtsága. Az SzV-n Mozó elég szépen leírta ezt, de nem csak tőle tudom.



Nem kell rosszul érezned magad, mert nem érzelmi vitát szeretnék generálni. Mellesleg a két kifogásolt kérdés implikációit nehezen tudom elképzelni, hogy miért akarnád magadra venni? A probléma sokkal mélyebb, mint ennek vagy annak a tárgynak a nemtanítása. Röviden: túl hosszú a tanköteles kor, és éppen ezért nem lehet értelmesen kitölteni. Emellett két dolog miatt tanítanak értelmetlen töltelékeket: 1) mert nincs arról értelmes koncepció, hogy mire van szüksége egy nem feltétlenül egyetemre menni kívánó gyereknek (például elsősegélyt miért nem tanítanak? az legalább hasznos lenne annak is, akinek soha nem lesz jogsija), ill. 2) a hagyomány nyomása és tehetetlensége miatt. Lehet a rendszert racionalizálgatni, de az alapprobléma --- ahogy én látom --- vagyis, hogy az iskola némiképp a csomagmegőrző szerepét kénytelen társadalmi szinten elvállalni alulfizetett alkalmazottakkal, nem változik.

Még valamit arról, ami esetleg sokaknak a fejében jár, hogy ugyanis az iskola a "kultúra" közvetítője a gyerek felé, és a kultúra nem haszonelvű. Ez igaz. De éppen ezért fér bele a helyesírás tanítása is (ha akarjuk, a szélesebb tipográfiával együtt).

Végül annyit, hogy én sokat szívtam annak idején a helyesírással, amint azt az SzV-n is leírtam. Ezért személyes okokból alapvetően egyetértek azzal, hogy ne legyen kötelező a tanítása. De vegyük észre, hogy ez önmagában kilométerekre van az értelmes érveléstől (a sóskát se szeretem, és legszívesebben eltörölném a földről). Szeretnék látni már egy olyan támadhatatlan érvet (tényleg), ami meggyőző, mert eddig ilyet nem láttam (csak személyes érveket mindenféle köntösben).

Biztos horgász volt a tanárod. Nálunk szó sem esett a sneciről. És ha nem ismered fel a halakat, nem kapsz horgászengedélyt. Irigylésre méltó iskolád volt.