Ha már a szociolingvisztikai (
ktam kedvéért: társasnyelvészeti) fogalmaknál tartunk, szerintem értelmesebb lenne valamiféle pidzsinizálódást feltételezni, és nem kétnyelvűséget.
fejes.lászló wrote:
Az ősmagyarban nem volt ö (ez csak az ómagyarban alakult ki), a törökségui nyelvekben viszont szokott lenni, feltételezhető, hogy volt is. Ha tehát lett volna magyar-török kétnyelvűség, akkor az eredeti török ö-t megtartjuk, nem változik meg. A jövevényszavak viszont azt mutatják, hogy megváltozott, l. TESZ kék
Ez szerintem nincs feltétlenül így. A kétnyelvűségből nem feltétlenül következik az, hogy a forrásnyelvi kiejtés fogadó nyelvi környezetben nem változhat meg. Kétnyelvű emigráns magyarok körében pl. előfordul, hogy magyar környezetben magyarosan ejtenek olyan helyneveket (pl. Csikágó), amelynek amúgy tudják a kiejtését. Valamint ahhoz, hogy a fonémakölcsönzés megtörténjen, tömeges perfekt kétnyelvűségre van szükség. Arra a példád szerintem jó, hogy megmutassa: valószínűleg nem volt ilyen.
A nomadizálásnál megmaradó magyarok szerintem nem is lehettek volna kétnyelvűek: folyton mozgásban voltak. (Tudjuk is, hogy sokféle ótörök nyelvből vannak szavak.) A le-leszakadó csoportok persze igen, de azok úgyis asszimilálódtak.
Mondom, szerintem inkább valamiféle pidzsin lehetett.