NYELVÉSZ

Minden mű, amikor bekerül, a gyarapodási listán is megjelenik. Ergo mindent reklámoznak. Ha viszont mindent reklámoznak, akkor semmit se reklámoznak.

Szerintem te a MEK funkcióit inkább a könyvterjesztéshez kötöd, szerintem meg sokkal inkább könyvtáriak ezek a funkciók.


Megosztani mindent, ami nem ütközik törvénybe. A szabadpolc viszont csak technikai egyszerűsítés a papírkönyvtárban: ami gyakran kell, azt ne kelljen állandóan utaztatni. Elektronikus könyvtárban szabadpolc mint olyan nem létezik (vagy minden a szabadpolcon van).


Az nem megjelent könyv, tehát nem tartozik az OSZK gyűjtőkörébe. Ráadásul nincs hatása a recepcióra. Míg egy delfinizált kiadásnak igen.


És egyre bizonytalanabbak abban, hogy létezik ilyen. Elég összevetni a Stoll Béla 1984-es és 2005-ös JAÖV.-kiadását. Jelentős mennyiségű variáns emelkedett főszöveggé. És akkor még sehol nem vagyunk Kulcsár(-| )Szabóéktól. Nem mondom, hogy az az egyetlen út, nagyon nem mondom. De nem észrevenni vakság.


Ha a MEK elektronikus OSZK lesz, akkor lehetőségig összes lesz. Amúgy meg a JAÖV. sem összes, mert vannak elkallódott versek.


Hogy neki az a dolga, hogy gyűjtögessen. Ezért kapja a költségvetésből a támogatást.

Hát én tökre utálom a rovásírásosdit, de most mégis azt kell mondanom: szerintem nem olyan nagy gáz ez a gárdonyis dolog. Gondoljatok bele, ez kb. olyan, mint a hangoskönyv. Áttolják a művet egy másik közegbe. Ktamnak abban igaza van, hogy ez teljesen ekvivalens a cirillre átírással, csak az a különbség, hogy ez (sajnos) tömegeket érdekel. A hangoskönyv is azért népszerű, mert nem akarják elolvasni a művet. Akik ezt használják, azok meg el akarják olvasni, csak nem a hígmagyar latin betűkkel. Majd akkor kiáltsatok farkast, ha az iskolában akarják oktatni (tudtommal van, ahol szakkörben már most)...

_________________

Nem tudom, ez mennyire reális elvárás. Szerintem erre még gimnáziumi tanárok (azaz egyetemet végzett emberek) sincsenek felkészítve. Legalábbis nem az élet mindet területén. Biztos van, amivel minket is át lehetne verni. Különben is, ha 18 évesen mindent tudnánk, mi lenen az élethosszig tartó tanulással?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Ideális esetben persze minden középiskolát végzett embernek kéne tudnia olyan szinten olvasni és tájékozódni, hogy ne lehessen olyan könnyen megtéveszteni. És akkor ez a veszély elhárulna. Persze a többi kérdés attól még marad.

Szerintem valamit nagyon félreértesz. A cenzúrázás azt jelenti, hogy megakadályozzuk, hogy valami eljusson az olvasókhoz. Ezzel szemben én azt állítottam, h nem az állam feladata biztosítani, hogy minden szar eljusson az olvasókhoz. Sőt, az is kérdéses, h az állam feladata biztosítani, hogy bármi is eljusson az olvasókhoz (kivéve persze a törvényeket stb.). Más kérdés, ha bizonyos dolgokról úgy gondoljuk, hogy a köz érdeke, hogy mindenkihez eljusson, mert értékes. Következetesen liberális álláspont az lenne, hogy ezt a feladatot se bízzuk az államra, ne engedjük meg, hogy az állam beleszóljon az értékalkotásba. De ennyiben szívesen engedek a liberalizmusomból.

Különben elég ostobának érzem liberális skálán mérni egymást. Egy kérdés, h az em,bernek vannak liberális elvei, más kérdés, hogy úgy gondolja, h bizonyos körülmények azt is megengedik, hogy ezzel szemben nyilatkozzon. Különben sem egyértelmű mindig, h melyik felfogás a liberális. L. a konkrét példát.



Hognye, benne volt a tv-ben, mondták a rádióban, a múzeumban is kiállították, a doktor úr mondta... ezek mind működnek! Ezekre a tekintélyekre csak azok nem támaszkodnak, akik maguk is képesek felmérni valaminek az értékét (vagy azt hisziik magukról). A fennmaradó 75-90% számára azonban igenis számít, hogy az OSZK mit tart fontosnak megosztani, vagy mit tesz szabadpolcokra. Sőt, szerintem a könyvtárosnak kifejezetten feladata segyteni eligazítani az olvasót, aki joggal számít erre.



Hogyne. Pl. ha én legépelem az Egri csillagokat, akkor a melléütéseim fontos források lehetnek később az agykutatás vagy a billentyűzettervezés számára. Sőt, pl. ha kihagyom vagy átírom a nem tetsző mondatokat, az is fontos információ lehet valakinek. De tényleg az OSZK feladata lenne ezt közvetíteni felé? És még ha igen is: mindenki felé???

Filológusok tömegei dolgoznak a hiteles szövegváltozatok visszaállítása felé. Vissza kéne lökni magunkat a teljes bizonytalanságba?



Ha úgy adjuk közre, h József Attila összes versei, akkor igen. De ha kiadjuk a válogatott verseit úgy, hogy a Születésnapomra nincs benne, ez viszont igen, az mindenképpen súlyos hiba. A MEK viszont sosem lesz összes...




Milyen értelemben "vállalhat"?

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

ez azért szerintem nem ilyen egyszerü. Elöször is itt nem minöségbeli/tartalombeli különbségröl van szó, hanem formairól. Másodszor meg ha valaki bizonyos tartalmu könyveket olvas, közel sem biztos, hogy nem-normális. Inkább tudatlan.
És igenis, a rovásírás egy bizonyos presztízsben részesült azzal, hogy az átírt könyvek oda bekerültek. Szerintem nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy mivel jár együtt ez az egész „rovásírásos mozgalom“, és mivelhogy turbómagyarkodás (ktam kifejezésével élve) áll a háttérben, nem biztos, hogy ezt akármilyen állami intézménynek támogatnia kellene.

Dehogynem! Azzal, hogy a gyarapodást bemutató új szerzemények között a nyitóoldalon szerepeltetetik őket, egyúttal reklámozzák is. Így nemcsak az látja-találja meg ezeket, aki direkte keresi, hanem mindenki, aki be téved a MEK-be.

Ugyan! Nyilván van a magyar szónak olyan jelentése, ami stimmel ide. Tudod, hogy nem a túltengő nacionalizmus buggyant ki belőlem.


Ergo azt mondod: cenzúrázzon a könyvtár. A felvetés is némiképp döbbenetes, de hogy épp te veted fel, hihetetlenül megdöbbent. Eddig úgy érzékeltem, hogy vadabb liberális vagy nálam; ez viszont egy kifejezetten antiliberális felvetés. (Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt hónapok különféle dolgai miatt legalább két szempontból ne kéne nagyon alaposan újragondolni a liberalizmust. De ez nagyon nem ide tartozik.)


Komolyan? Az, hogy valami megvan az OSZK-ban, presztízsnövelő lenne? Nagyon képtelen elmékben legfeljebb. Kicsit is normális emberekben nem hinném.


Természetesen tisztában vagyok a különbséggel. Azért éltem ezzel a kontrasztos, abszurd példával, mert mértékbeli különbség persze van, de elvi különbség nincs a két eset között. Mindkettőnek az a lényege, hogy minden szövegpéldány egyenértékű és bizonyos értelemben egyformán becses. Azt lehet mondani, hogy egy könyvtár (textológus stb.) nem foglalkozik a szerző életéből is fennmaradt műveknek a szerző halála után keletkezett másolataival-változataival (ezt csinálja általában a szövegkritikus). De ez ugyanúgy érvényes minden Egri csillagok-kiadásra – írásrendszertől függetlenül. De hát pont a MEK-ben volt még anno egy nagyon meghatározatlan szövegfogalom: emlékszem, egy mű X kiadását az Y kiadásból „ellenőrizték”. Végre túl tudtak lépni ezen a stádiumon, akkor most vissza kéne lökni őket ide?


Tényleg hihetetlen vagy! József Attila (úgy látszik, ma ő a vesszőparipám) Nem! Nem! Soha! című verse bekerülhetne a József Attila-kötetekbe? Vagy a népszerű kiadásokba nem, csak a kritikaiba? Vagy oda se?


Olvasod is, amit írsz? Komolyan nem hiszek a szememnek!


No, ez valóban nagy kérdés. Ha onnan nézzük, hogy egy állami szerver vállalhat garanciát a megőrzésre, és kötelezhető is komoly archiválásra, míg egy magánszolgáltató nem, akkor én igennel válaszolnék a kérdésedre. Hiszen különben nemzeti könyvtárra sincs szükség; elegendő a többi könyvtár.
Egy nagyon érdekes vitát olvastam nemrég a témában:
Dormán Dávid: A digitális kötelespéldányok kérdéséhez
Monok István: A köteles példányról szóló párbeszéd kapcsán


És eddig nem forgalmazta minden könyvtár az efféle sületlenségeket tartalmazó könyveket? Itt nincs semmi különbség a mindenkori gyakorlat és a jelen állapot között. Azokban a korokban, amikor dívott a könyvtárak cenzúrázása, akkor is csak a politikailag valamilyen módon érintett dolgokra terjesztették ki. Sajnos az embereket felnőtteknek kell tekintenünk, és rájuk bízni, hogy mit kezdenek a velük szembejövő ostobaságokkal. (Egyedül a közveszélyes szövegeken lehet merengeni, de ott is nagy és nehéz kérdés, hogy milyen szűken értelmezzük ezek körét.)


Saját felelősségük. (Ott már szerintem se lehetne apelláta, ha egy szülő nem akarja beoltatni a gyerekét.)

Magyar tárgy? Jesszus!



Ebben még ki is egyeznék. Gyűjtse. De nem, ezt teszi letölthetővé. És mint nemzeti könyvtár, presztízst ad minden vacaknak. (Most nem a rovásírásra gondolok, az csendes bolondság. Végülis mi is elkezdhetnénk beküldeni a magyar irodalom nagyjait tengwarban lejegyezve. Nincs abban semmi rossz, csak felesleges.)



Hogy vethetsz össze egy autográfot egy rovásírásos átirattal?



Akkor szépen bemegy az archívumba és megnézi. Vagy kutatói hozzáféréssel nézi meg a neten keresztül.



Helyes, tárolják. De ne "forgalmazzák".

Én inkább azt a kérdést feszegetném, hogy állami feladat-e egy fájlmegosztó fenntartása. Szerintem pl. etikai kérdés, hogy ha beküldök egy kéziratot, amelyben azt bizonygatom, hogy a rák leghatékonyabb ellenszere a csalánrágcsálás, akkor vajon ezt tényleg normális dolog megosztania mindenkivel az OSZK-nak csak azért, mert évtizedek múlva jöhet egy kutató, aki 2000 és 2010 között megjelent áltudományos orvosi műveket vizsgálja. Ez a szempont vajon felülírhatja-e azt, hogy esetleg egyesek a csalánlevél-rágcsálást választják a kezelés helyett? (A megtévesztő nemzetkép sugallásának talán nem ennyire közvetlenek a következményei, de azért...)

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

Nem. Nincs (és nem is lehet) olyan múzeum, amelynek az lenne a dolga, hogy minden magyar tárgyat összegyűjtsön. Van ellenben ilyen könyvtár: a nemzeti könyvtárnak ugyanis az a feladata, hogy mindennemű magyar nyelvű, magyar tárgyú, illetve Magyarországon megjelent dokumentumot (a nagyon kis terjedelmű, illetve példányszámú kiadványok kivételével) gyűjtsön.
Mindez persze abból adódik, hogy teljesen más a szellemi és a tárgyi termékek helyzete – a két körben az egyediség egész mást jelent.


Igen. Az Egri csillagok összes kiadását archiválni kell (a kötelespéldányok jogi szabályozásán túl l. Horváth Iván Szöveg című írása), és ez is egy kiadás. Szóval igen, gyűjteni kell. Volt idő, amikor nem így gondolkoztak a szövegek megőrzésére hivatottak; nevezetes, hogy Szántó Judit a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozott, számos József Attila-autográfot elajándékozott, mondván, hogy „van már belőle”, ti. ugyanannak a versnek másik autográfja szerepelt a gyűjteményben; és hát minek még.


Ha például egy kultúrtörténész vagy szociológus vagy akárki majd néhány évtized múltán a turbómagyarok produktumait kívánja kutatni, nagyon hálás lesz azért, hogy hozzáférhet ezekhez az anyagokhoz.


Reklámozni oké, hogy nem, de hát nem is reklámozzák. Tárolni szerintem alapvetően fontos.


Kettőnk közül nem én voltam könyvtáros, de attól tartok, hogy az ekkor szükséges mérlegelés nem esztétikai vagy egyéb értékítéleten alapul, hanem a könyvtár és a könyvtárhasználók paramétereit mérlegeli.

Háát, ha jól emlékszem, a könyvtáros dolgai a következők: gyarapítás, feltárás-feldolgozás (katalogizálás), megőrzés, szolgáltatás. Mármost a gyarapítás 1. lépése a mérlegelés: bele tartozik-e az adott dokumentum a könyvtár gyűjtőkörébe. A gyűjtőkört meghatározó kritériumok között gyakorlatilag midig vannak minőségiek. Vagyis a könyvtárosok többsége köteles mérlegelni, és mérlegel is. Kivétel, ha a kt. valamely terület minden dokumentumát gyűjti. A nemzeti kt. pl. minden köteles példányt befogad. De még az elvileg minden a szakterületébe tartozó dokumentumot gyűjtő könyvtár se gyűjt mindent, mert nincs végtelen pénze, tehát mérlegel, és tisztességes könyvtáros igenis minőségi szempontokat is figyelembe vesz. Ami a MEK-et illeti, most nem tudok utána kotorni, de én úgy emlékszem, egyáltalán nem köteles minden neki fölajánlott elektronikus dokumentumot befogadni. Neki is van gyűjtőköre, és neki is véges a büdzséje. Én inkább Moldován Pista lelki világára gyanakszom...

Archiválni az kell, ami erre való, ez világos. Maradva a példánál: archiválni kell Gárdonyi minden művét (a szirszar Göre Gáborokat is, az Egri csillagokat is, mindent). Archiválni kell Gárdonyi oroszra, angolra, kínaira lefordított műveit is. De miért kéne archiválni a magyar nyelvű Egri csillagokat rovásírással? Mivel több ez, mint a rendes magyar ábécével rögzített változata? Új szellemi termék?


De dolga lehet az, hogy azokat a szemeteket, amik nem könyvként (avagy az elektronikus könyvtárról beszélünk: "könyvként" érdekesek, dobja ki a fenébe. Az összes rovásírással összebohóckodott szöveg független a leírott tartalomtól, amit másol, mert mondanivalója, jól tudjuk, micsoda. (Ha majd a Sorstalanságot is rovásírásosítják, visszatérhetünk a kérdés árnyaltabb megtárgyalására.)

Szóval a MEK-nek szerintem nem volna szabad a turbómagyarkodó barmok semmiféle megőrzendőt nem tartalmazó termékeit reklámozni és tárolni. (De nyugodtan tárolhatnák pl. a rovásírásuk tankönyveit, ábécékönyveit stb.)

OK, ilyen alapon én beviszek minden szemetet a nemzeti múzeumba, h tárolják, elvégre nekik az a dolguk. És nehogy már eldöntsék, hogy az én nem működő kvarcjátékom a nyolcvanas évekből (vagy a flopijaim a kilencvenesekből stb.) nem tükrözi a korszakot, és ezáltal nem képvisel olyan hatalmas értéket, hogy nekik tárolni kelljen.

_________________
A hozzászólás tartalma magánvélemény, semmilyen közösségnek vagy intézménynek, legfőképpen pedig a hozzászóló munkahelyének hivatalos álláspontját nem tükrözi. (BIJE)

A könyvtár(os)nak az a dolga, hogy archiváljon. Isten mentsen meg attól, hogy elkezdje mérlegelni, mi érték, mi nem, mert nincs (és nem is lehet) erre vonatkozó szakképzettsége. (Ergo a 9-szer csavarodó DNS-űek sokkal könnyebben megtévesztik.)