NYELVÉSZ

Eccerűen átestek a fára felmászott macska túloldalára...

Te tényleg ennyire hülyének nézel???

Ettől is szép a nyelv, hogy lehet válogatni.

Nekem úgy tűnik, hogy csak azért kritizálod a fordítót, mert más az ízlése, mint a tied, de még ez sem biztos, mert egyetlen esetből nem lehet általánosítani.

Tartalmilag pontos fordítás alatt nem tudom mit értesz. Az idegen nyelvű előadó által adott információt kell eljuttatni a magyar értő számára.

Szerintem a konkrét esetben ez sikerült, nem érthette félre senki.

"Az az ember megölt." vs. "Az az ember meg van ölve."

Osztani is lehet többféleképpen. Ízlés szerint. Lényeg, hogy az eredmény jó legyen.

Ha az ember tudatosan, sőt, kínosan kerülik, akkor csökken ez az egyértelműség a m.m.igenév és a múltidejű igealak formai azonossága miatt.

Fordítóként és nyelvtanárként enged meg nekem, h értsek ahhoz, hogy hogyan működik hatékonyabban a tartalmilag pontos fordítás.

"Magyarország valószínűleg még erősebben kitett lesz a külföldi hangulatváltozásoknak, kiváltképp akkor, amikor az európai adósságválság még mindig nem megoldott probléma."

Én biztos nem. Te keltél ki a "felszerelt" alakkal szemben. Szerintem bármelyik elfogadható, sőt még a felszerelődött is. Meg még a felszerelték is.

a ház számos berendezéssel felszerelt
Mi a gond vele azon kívül, hogy nektëk nëm tetszik?

Majd ha egyszer veszed a fáradságot, és belenézel a ZsB adta szakirodalomba, rájössz, hogy nem kizárólag brainstorming feltételezése.

Ez a "germanizmus" is kizárólag a te feltételezésed

Ugyan miért kellene, hogy mindenkinek az a forma tetsszen, ami neked, mikor van választék?

A germanizmus dolog meg onnét jön, hogy német szövegeket egyesek szívesen fordítanak le ezzel a formulával, mert ez hasonlít a legjobban szó szerint a német eredetihez, tehát silányabb fordításnak, így silányabb magyar nyelvhasználatnak érezhetik egyesek.

"(...)Ez a fajta tevékenység elszigetelten fölbukkant ugyan már a 19. század előtt is, pl. a már említett Geleji Katona munkásságában, szélesebb körben azonban kétségtelenül csak a 19. században terjedt el. Első nagyhatású alakja, mindannyian jól tudjuk, Kazinczy Ferenc volt. Olyannyira jól tudjuk, hogy föl sem szokott tűnni az az ellentmondás, ami Kazinczy nyelvművelő elvei és a között a kép között feszül, amit a nyelvművelés később Kazinczyról mint történetének egyik legfontosabb alakjáról megalkotott. A nyelvművelés történetének Kazinczyjáról keveset emlegetik, hogy nemhogy nem volt ellene a tükörfordításoknak (a mai nyelvművelés, az új-ortológia korától kezdve a legveszélyesebb „idegenszerűségek”-nek szokta ezeket tartani), hanem kifejezetten szorgalmazta megalkotásukat, hiszen célja az volt, hogy a magyar nyelv minél „európaibbá” váljon, azaz kifejezőeszközeiben minél inkább hasonlítson a németre, franciára. Kazinczy mellszobrát a nemzeti pantheonban „a bölcs konszenzusteremtő” babérkoszorúja díszíti. Ezzel szemben a korszak szellemi irányzatainak és művelődéstörténetének elemzője Kazinczyt „a grammatikusokkal szemben írónak, az írókkal szemben […] szűkkeblű grammatikusnak” látja, aki programja ellentmondásosságával (az írói szabadság és egyben a normateremtő törekvések képviselője is volt) „a magyar neológia különböző táborai, irányzatai közt hintette el a szembenállás, a viszálykodás szellemét” (Csetri 1990: 96). Óhatatlanul az az érzésünk támad, hogy az írói szabadság tisztelete és a normateremtő hajlam ugyanabban az emberben akkor békíthető össze leginkább, ha a saját magának fenntartott szabadságban alkotott újításokat és elveket próbálja valaki mások számára is kötelező normává emelni. Kazinczy az irodalmi ízlés alakítását ilyen módon képzelte el (gondoljunk csak vérmes bírálataira kortársai alkotásaira vonatkozóan), így nem csodálkozhatunk azon sem, ha az „egységes nemzeti nyelv” alapja csakis saját nyelvváltozata lehetett (és lett: a mai magyar sztenderd az észak-keleti nyelvjáráson alapul). (...)"