Javaslom, fussunk neki még egyszer (utoljára? remélem), és beszéljünk arról, van-e a "bálna" szónak jól megragadható jelentése (egyelőre nem érdekes, hogy ez "szó szerinti"-e vagy sem). Minden eddigi ellenkező híresztelés ellenére állítom, hogy igenis létezik ilyen, egyetlenegy van belőle, és hogy ez az egyedüli elfogadható hipotézis, amivel magyarázni tudjuk, miért mondják azt az emberek, amit ténylegesen mondanak, amikor a szavak jelentéséről beszélnek.
Egyben arra is próbálok válaszolni, amit korábban
fejes.laszlo kérdezett:
Quote:
Nem akarom itt az advocatus diabolicust játszani, de nyelvészeti kérdésben mióta döntő, h az "emberek" mit gondolnak?
Én ugyanis azt állítom: szemantikai kérdésekben döntő az, amit az emberek gondolnak, mégpedig azért, mert ismerik azt, amiről beszélnek (szemben például a szintaktikai szerkezetek vagy a beszédhangok tulajdonságaival).
A következőképpen látom ezt a kérdést.
Ha egy magyarul beszélő illetőt megkérdezünk, tudja-e, mit jelent a "bálna" szó - vegyük észre, hogy teljesen hétköznapi kérdéssémáról van szó, hiszen mindannyiunkkal rendszeresen előfordul, hogy (szak)kifejezések jelentése iránt érdeklődünk - akkor könnyen lehet, hogy az illető azt fogja válaszolni:
Persze, tudom, egy(fajta) tengeri emlőst jelent. Némi gondolkodás után esetleg még ezt is hozzáteszi:
vagy annak ábrázolását, annak modelljét (jegyezzük meg: idetartozik a plüssbálna is).
Ez ugyan nem egy kimerítő definíció, de feltételezve, hogy az illető normális vizuális azonosítási képességgel rendelkezik (felismeri a bálnákat) elég lehet ahhoz, hogy igazoltan állítsuk róla: tudja, mit jelent a „bálna” szó.
Azonban ha kellőképpen erőszakosan lépünk fel, az illető valószínűleg elkezdi majd sorolni, hogy mi mindenre alkalmazza még bizonyos körülmények között, a "bálna" szót. Ha engem kérdeznének meg, én például említenék még egy bizonyos típusú szállítórepülőgépeket, talán kövér embereket is, sőt megemlíteném még azt is, hogy egy társasjátékban az egyik bábut rendszeresen "bálnának" szoktam nevezni.
Ezzel aztán kibontakozik szép lassan egy úgynevezett nyitott végű felsorolás, amit - könnyen előfordulhat, hogy – az illető így vezet be: a "bálna" ezenkívül még azt is jelentheti, hogy...
Ennek során eszébe juthatnak még további olyan dolgok/emberek, amiket (akiket) életében egyszer-kétszer (vagy többször) bálnának nevezett.
Mindez azonban nem érinti a lényeget. Ha kiderül, hogy valaki életében nem használta, sőt nem is hallotta még a "bálna" szót az imént említett (és más egyéb) jelentésekben, amelyekre az illető a nyitott végű felsorolással utal, ámde az elsőként említett jelentésével tisztában van, akkor minden alapunk megvan ahhoz, hogy igazoltan állíthassuk az illetőről:
XY ismeri a "bálna" szó jelentését, vagyis tudja, mit jelent a "bálna" szó.Ellenben arról a személyről, aki a "Tudod, mit jelent a "bálna" szó?" kérdésre azt válaszolná: hát persze, a "bálna" szó "szállítórepülőt" (vagy "társasjátékfigurát") jelent, és további kérdéseinkre kiderülne, hogy nem ismeri a "tengeri emlős" jelentését", minden további nélkül azt mondanánk, hogy nem tudja, mit jelent a "bálna" szó.
Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy ha Feriről (aki magyar anyanyelvű személy) azt állítjuk, hogy tudja, mit jelent a "bálna" szó, ezzel annyit mondunk, hogy tudja, hogy a "bálna" szó jelentése "tengeri emlős (vagy annak reprezentációja)". A neki tulajdonított tudás tartalmába az imént említett nyitott végű felsorolást ilyenkor nem értjük bele, annak ellenére, hogy megkérdezésünkre ezt feltehetően úgy vezetné be:
"És még azt is jelentheti, hogy..."Ugyanakkor - és ez legalább ennyire fontos - ha Feri tudja, mit jelent a „bálna” szó, akkor tudja azt is, mit
nem jelent a "bálna" szó.
Például - és ez
nagyon fontos! - tudja, hogy
nem jelenti a "bálna" azt, hogy "szállítórepülőgép", annak ellenére, hogy bizonyos összefüggésekben egyes beszélők nyelvhasználatában jelentHETI ezt.
Ha ugyanis ezt
is jelentené a "bálna" szó abban az
alapvető értelmében, amire a kérdésünk irányul, akkor a Ferinek tulajdonított ismeret teljesen kiüresedne. Egyrészt ha sohasem hallott még erről a használatról, akkor teljesen implauzibilis lenne megkövetelni tőle azt, hogy ismerje ezt is ahhoz, hogy igazoltan állíthassuk róla, tudja, mit jelent a "bálna" szó. Ebből viszont az következik, hogy ha ismeri és alkalmazza is ezt a szót egyes repülőgéptípusokra, akkor sem a repülőkre vonatkozó használat ismeretét tulajdonítjuk neki azt állítva róla, hogy "Feri tudja, mit jelent a "bálna" szó. Hiszen ha ezt is beleértenénk, akkor „a repülős használatot eddig még nem ismertem” esetben nem tulajdoníthatnánk neki a kérdéses ismeretet.
De miért is érdekes mindez?
Nos azért, mert - akár tetszik, akár nem - az
emberek ezt mondják, így használják a "tudni, hogy" kifejezést, amikor a szavak jelentéséről beszélnek.
Ez egy világos esete annak, amit a filozófusok "propozicionális tudás"-nak neveznek, a "tudni, hogy minek az esete áll fenn" típusú tudásfajtának.
A bökkenő viszont az, hogy az ilyen típusú tudásnak (ismeretnek) közismerten van egy előfeltevése, amit "igazság-feltételnek" szoktak nevezni (ami egyébként már ismeretelméleti közhelynek számít). Mégpedig az, hogy a "tudni, hogy" alá beágyazott tagmondattal kifejezett állítás igaz (az „ismer”-rel alkotott szerkezetek átalakíthatók ilyen formára). Hamis állításokat ugyanis lehetetlen tudni.
Ebből pedig a mi esetünkben természetes módon adódik egy következtetés.
P. Feri tudja, hogy a "bálna" szó egy tengeri emlősfajtát jelent (vagy annak reprezentációját)"
K. A "bálna" szó egy tengeri emlősfajtát (annak reprezentációját) jelent.
Ezt a konklúziót én a "bálna" szóval kapcsolatos szemantikai ténynek tekintem. Az „X szó Y-t jelent” séma behelyettesítéseinek további magyarázatát, elemzését pedig a szemantika alapvető feladatának tartom. Ez a tulajdonképpeni nyelvtudás része, az, ami minden anyanyelvi beszélő elsajátít akkor, amikor megtanul egy nyelvet. Ezzel szemben annak vizsgálatát,hogy adott szövegkörnyezetben egy adott szó mi mindent jelenthet még alkalmilag (a szóbajöhető lehetőségek gyakorlatilag korlátlanok), a pragmatikába utalom, mert ez a nyelvi kifejezések konkrét szituációkban történő használatához tartozik, és magyarázata feltételez egy sor, a világra és a beszédszituációra vonatkozó háttérismeretet.
Sőt, továbbmegyek. Úgy gondolom, hogy a "bálna" szó – és általánosabban, minden fizikai, illetve ábrázolható absztrakt tárgyra vonatkozó kifejezés – jelentésében az "ábrázolás" értelem másodlagos, származtatott az eredeti jelentéshez képest. Ugyanis eggyel több jelentés-összetevőt tartalmaz, tehát összetettebb, mint a "tengeri emlős" jelentés, hiszen beletartozik az "x ábrázolásának/modelljének lenni" relációs tulajdonság is. Viszont úgy tűnik, a "bálna" ismeretértékű (tudásként tulajdonított) jelentése tartalmazza a "bálnaábrázolás" (és ennélfogva a "plüssbálna") jelentéseket is. Ezért célszerű úgy felfogni a "bálna" szó jelentését, mint egy diszjunkciót (tengeri emlős vagy annak ábrázolása).
Elmondhatjuk tehát, hogy a „bálna” szó ebben a származékos értelmében a nála specifikusabb „bálnaábrázolás” szó szinonímája. Ez utóbbinak pedig hiponímája a „plüssbálna”. Vagyis az egyes jelentések között szisztematikus viszonyrendszer létezik. Továbbá: a „tengeri emlős” jelentéshez természetesen tartozik egy terjedelem is, amelybe a valódi bálnák tartoznak bele.
Mindez persze nagyon messze van attól, amit korábban
kalman mondott a jelentéssel és a terjedelemmel kapcsolatban:
Quote:
Azt, hogy "nem elsődleges", úgy értem, hogy post hoc, megfigyelhetjük, hogy mi mindenre használnak az emberek egy kifejezést, és csinálhatunk egy gyűjtést, és mondhatjuk rá, hogy ez a "terjedelme". Viszont jogosulatlannak és elhibázottnak tartom azt az elképzelést, hogy van a kifejezéshez tartozik egy "terjedelem" (vagy "jelentés"), amit elsajátítunk (annak a mintájára, ahogy van egy "fonológiai reprezentációja", amit elsajátítunk), és ehhez tartjuk magunkat, amikor használjuk. Sok bajt okoz ez, pl. azt, hogy ha ezt komolyan vennénk, azt kéne mondanunk, h. minden "rendellenes" (a terjedelemtől eltérő) használattal valójában más nyelvre térünk át (és még azt is meg kéne magyarázni, hogyan csináljuk ezt).
Természetesen semmi olyasmit nem kell mondanunk, hogy „valójában más nyelvre térünk át”, (egyébként elég furcsa, hogy ezt annak idején éppen
kalman írta, aki máskülönben nagyon értetlenkedett amikor az „ez és ez magyarul van” és hasonló kifejezések kerültek elő). Egyszerűen arról van szó, hogy a magyarul beszélők egy eléggé fontos különbséget tesznek az „N szó ezt és ezt jelenti”, és „Az N szót használhatjuk még bizonyos körülmények között ebben és ebben az értelemben is” között. Az előbbit (pl. a „Tengeri emlős” a „bálna” esetében) tulajdonítják egymásnak akkor, amikor a szavak jelentésének ismeretéről beszélnek. A másikat pedig egy nyitott végű felsorolásban adják meg, ami bizonyíthatóan nem tartozik hozzá a centrális (alapvető, ha úgy tetszik „szó szerinti”) jelentésmaghoz.
Egyébként igenis ehhez az alapjelentéshez tartják magukat a beszélők
általában, és ez az, amihez képest eltérnek, amikor azt mondják: ezt a szót
itt és itt (értsd: ebben a szövegkörnyezetben) így és így kell érteni. És leggyakrabban ez az a szemantikai tudás, amire akkor hivatkoznak, amikor a „szó szerint értve”, „a szó szoros értelmében” „szigorúan véve ez azt jelenti, hogy…” stb. módosító kifejezéseket használják.
Összefoglalva:
kalman megjegyzésével szemben én azt állítom, hogy post hoc nemcsak azt figyelhetjük meg, hogy mi mindenre használnak az emberek egy kifejezést, hanem megfigyelhetjük azt IS, ahogyan az emberek szavak (vagy összetettebb kifejezések) jelentéseinek
ismeretéről (a propozicionális tudás egy altípusáról) beszélnek, és ennek az empirikusan megfigyelhető nyelvi viselkedésnek az alapján, a tudás igazság-feltételének felhasználásával megállapíthatjuk az egyes kifejezések jelentését. Ami persze csak a kezdet, mert egy adott jelentés elemzése, esetleg összetevőkre bontása az adott esetben igazán kemény dió lehet.
Mit lehetne erre ellenvetésként felhozni? (Csak gondolkodok). Azt nyilván nem akarja senki se tagadni, hogy az EMBEREK rendszeresen beszélnek a szavak jelentéséről, és ezek ismeretét tulajdonítják egymásnak. Ez tehát „kőkemény tény” (ahogy azt korábban egy más összefüggésben
kalman mondta.) De akkor nyilván a belőlük adódó, a szavak jelentéseiről szóló állítások is ugyanennyire kőkemény tények.
Login
FAQ
Search
Szerintem semmi nem múlik ezen; ha a "szó szerinti jelentésen" 'régebbi, eredeti használatot' akarsz érteni, akkor is fenntartom, hogy a nyelvi leírásban nincs szerepe annak, hogy egy szót előbb használtak-e így, mint úgy, vagy fordítva. De ha erről vitatkozunk, akkor elölről kellene kezdenünk a vitát, mert akkor a jelentések változásáról kéne beszélni, és én végig nem arról beszéltem.